 |
 |
|
|
|
|||
|
|||
|
|||
|
|
|
|
|
|
|||
|
|||
|
|||
|
Gera Pál Vidravédelmi programok Magyarországon |
Az elektronikus változat alapja:
Gera Pál
Vidravédelmi programok Magyarországon
Alapítvány a Vidrákért
2002
ISBN 963 202 841 4
A fotókat Bagosi Zoltán és Gera Pál készítette
Kiadja: Alapítvány a Vidrákért
Felelős vezető: Gera Pál
Készítette a 3BT műhelye
Műszaki vezető: Burány Tamás
Telefon: 276-4769
Mottó
Olyan sok mindent kell még megtennünk, megértenünk és megértetnünk, hogy minden segítő akaratra szükségünk van, hiszen a vidra életének, etológiájának, szaporodásbiológiájának és ökológiájának kutatása még nagyon sok megoldásra váró kihívást tartogat számunkra.
Kik vagyunk, és mit teszünk mi vidravédők?
Az "Alapítvány a Vidrákért" szervezetet az ELTE Természetvédelmi Klub jogutódja az Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület (ETK) alapította.
Az alapítvány ténykedését háromtagú kuratórium irányítja, és egy un. országos "vidrafigyelő-hálózat" köré szerveződött szakmai szövetség látja el az éppen aktuális vidravédelmi feladatokat. Munkánkat országosan magánszemélyek és egyesületek támogatják, ami - közhelyeket félretéve - nagyon megtisztelő szakmai és emberi elismerése az általunk felvállaltaknak.
Mi tettünk megalakulásunktól kezdődően napjainkig?
1995-től fogjuk össze a faj magyarországi állományának felmérését, amiről több jelentést publikáltunk, és számos előadáson ismertettük az eredményeket.
A 2000-es évi ciánbalesetet követően a Fővárosi Állat- és Növénykerttel közösen külön programot indítottunk a megmérgeződött folyóknál élő állomány felmérésére, és a betegen talált vidrák mentésére. Erről a munkánkról szintén publikáltunk egy jelentést, előadásokat is tartottunk, valamint egy könyvet is kiadtunk (Gera Pál: Ciánméreg és vidravédelem címen).
Kidolgoztuk a halastavaknál keletkező vidrakárok felmérésének lehetséges módszertanát, ami azért fontos, mert mind gyakrabban hallani a főleg magán- és/vagy egyesületi tulajdonba/bérleménybe került tavaknál vidrakárokról, és ezek hiteles kivizsgálása előfeltétele a kártalanítási eljárásoknak.
Egy dia- és videofilmes ismeretterjesztő előadássorozatot indítottunk útjára. Egyfelől gyerekeknek tartunk előadásokat; ez idáig már több mint száz helyszínen fordultunk meg, amit különféle kiadványokkal egészítünk ki (Ismerjük meg a vidrát, Ismerjük meg hazánk menyétféle ragadozóit). Másfelől pedig a felnőttebb korosztályhoz is szólunk előadásokkal: főiskolákon, egyetemeken, természetvédelmi egyesületek, gazdálkodó szervezetek rendezvényein beszéltünk és beszélünk a vidráról és védelmének fontosságáról. Külön szakmai füzeteket is készítettünk és eljuttattuk azokat több száz halas- és horgásztó tulajdosához/bérlőjéhez (Kártérítés - Kártalanítás - Érdekeltség: a természetvédelmi és halászati törvények előírásai a védett állatfajok okozta károk kérdéséről; Javaslat a vidra által okozott károk elkerüléséhez halas- és horgásztavaknál).
Javaslatot tettünk a vidra védelmének hosszútávú stratégiai alapelveire hazánkban, amit az 1997-ben életbe lépett "A természet védelméről" szóló törvény előírásai alapján állítottunk össze.
Szintén javaslatot tettünk a vizes élőhelyeken kialakítandó ökológiai hálózatok alapelveire, különös tekintettel a vidra "szempontjaira".
Felmértük az M3-as autópálya közeljövőben építendő nyomvonalánál található vizes területeket (Polgár és Görbeháza közötti szakaszról van szó), és ajánlásokat fogalmaztunk meg ara vonatkozóan, hogy az autópálya által keresztezett csatornáknál, patakoknál milyen átjárókat lenne célszerű építeni a vándorló vidrák számára.
Részesei vagyunk a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer Programnak is, aminek koordinátora az Országos Természetvédelmi Hivatal.
Együttműködési szerződést kötöttünk a Somogy Természetvédelmi Szervezettel, a Fővárosi Állat- és Növénykerttel, a Szegedi Vadasparkkal, a Győri "Xantus János" Állatkerttel és a WWF Magyarországgal. Munkakapcsolatban állunk több önkormányzattal, valamint a Haltermelők Országos Szövetségével, a Magyar Országos Horgász Szövetséggel és az Országos Magyar Vadászati Védegylettel.
2001-ben a Sasakawa Környezetvédelmi Alapítvány egyik díjazottjai voltunk, az alapítvány ügyvezető elnöke pedig még 1998-ban Pro Natura Emlékplakettet kapott a vidravédelemben végzett tevékenységéért.
Munkánk talán legérdekesebb és legizgalmasabb része:
Programjaink kicsit részletesebben
Az európai vidra egyike ma kontinensünkön élő legveszélyeztetettebb emlős ragadozóknak. Ennek elsősorban az élőhelyek tönkretétele, átalakítása és elszennyeződése az oka, de nem elhanyagolható a balesetekben elpusztult (pl. varsába fulladt, autó által elütött), és orvvadászok által meggyilkolt vidra sem.
Hazánkban 1974-től fokozottan védett, és feltehető, ez is hozzájárult ahhoz, hogy ma Európa egyik legegységesebb vidrapopulációjával büszkélkedhetünk; nem véletlen, hogy kontinens szerte zoológus- és természetvédő körökben "vidranagyhatalomnak" neveznek bennünket.
A sikeres munkához szükség van együttműködésekre, ezért is kötöttünk társadalmi szervezetekkel, önkormányzati intézményekkel ilyen szerződéseket. Külön hangsúlyt fektetünk a Fővárosi Állat- és Növénykerttel 1998-ban kötött együttműködési szerződésünkben vállaltakra, ami napjaink vidravédelmi programjainak a gerincét jelenti.
Arra törekszünk, hogy minél hatékonyabban kivegyünk részünket abból az összehangolt természetvédelmi munkából, ami a hazánkban élő veszélyeztetett állatfajok megóvására irányul, így a vidra védelmében a következő programokban működünk közre:
A következőkben néhány, napjainkban és a közeljövőben is működő programot, és azok eddigi eredményeit mutatom be.
Mentőmunka és visszavadítás
Sajnos mind gyakoribb az elgázolt, meglőtt, vagy magára maradt vidra, amelyek számára csak az állatkert tud megfelelő elhelyezést és szakszerű állatorvosi- és állatápolói kezelést biztosítani. Így az alapítvány "mentő tevékenységének hátterét": a segítségre szoruló vidrák elhelyezését és tartási feltételeit a Fővárosi Állat- és Növénykert biztosítja; ennek az együttműködésnek a keretében 1989-től napjainkig 29 mentett vidrát fogadtunk be az ország különböző pontjairól.
De kik voltak ők valójában, és mi lett a sorsuk?
1989-ben egy csapóvastól sérült hím (Lutra) került hozzánk Szalatnakról, akit már sebe elfertőzése miatt nem tudtak megmenteni az állatorvosok.
1990-ben négy vidráról kellett gondoskodnunk:
1991-ben egy anyját vesztett fiatal nőstény (Bea) került hozzánk Veresegyházáról, őt sikeresen felneveltük.
1992-ben előbb egy Pécsről származó nőstényt (Gyöngyvért) gondoztuk, feltehetően autó ütött el, később a pécsi állatkertbe került, majd egy fiatal hímet (Oszkárt, Babatpuszáról került hozzánk), akinek az anyját orvvadászok ölték meg; felnövekedve Belgiumba került.
1993-ban a Veszprémi Vadasparkból kaptunk egy kifejlett hím vidrát (Marcit). Orvvadászok lőfegyverrel sebezték meg, ennek következtében megvakult.
1994-ben szintén a Veszprémi Vadasparkból kaptunk egy fiatal nőstényt (Picurt), akit sikerült felnevelnünk; 1997-ben egy természetfilm forgatás miatt előbb a Győr-Moson-Sopron megyei Fehértóra, onnét pedig a Veszprémi Vadasparkba került.
1996-ban egy kölyök nőstényvidrát gondoztunk (Vidrust, Fehérvárcsurgónál találták), anyját orvvadászok ölték meg, de a kölyök is sérült, vérmérgezésben pusztult el.
1999-ben előbb egy fiatal nőstényt, majd egy felnőtt hímet kaptunk, mindkettőjüket lőtt sebekkel találták, halálukat sebük elmérgeződése okozta (nevet nem kaptak, a nőstény Kocsordról, a hím Békésszentandrásról származott).
Ugyanebben az évben Veresegyházáról egy fiatal, autó által elütött hímet fogadtunk be (Gergőt), ő meggyógyult, majd egy, feltehetően csapóvastól sérült idősebb hímet, és egy szintén idősebb, autó által elütött nőstényt gondoztunk, egyiküket sem sikerült megmentenünk (ők sem estek át a keresztelőn, a nőstény Adonyból, a hím Kiskőrösről került hozzánk).
2000-ben hét vidra ápolásáról kellett gondoskodnunk, volt köztük varsából kimenekített (Tiszadobról), halastó partján nádasban magára hagyottan talált kölyök (Tihanyból), lőfegyvertől és feltehetően huroktól sérült (Övöskónyiból és Nádudvarról), autó által elütött (Hortobágyról); sajnos ezek közül egyet sem tudtunk életben tartani.
Egy két-három hónapos nőstény kölyöknek azonban, akinek az anyját autó gázolta halálra, sikerült megmentenünk az életét (a Vica nevet adományoztuk neki, és Püspökladányból került hozzánk).
A ciánszennyezés idején előbb a Szegedi Vadasparkba, majd onnét hozzánk szállított hím vidrát (Vazult) is felneveltük, és 2000 év októberében szabadon engedtük az Alsó-Tiszánál. Ez volt az első emberkézbe került vidra szabadon engedése hazánkban - amit 2002-ben több is követett -, sikere komoly szakmai eredménynek mondható.
2001-ben hat mentett vidrát láttunk el:
Ezeket a vidrákat sikerült meggyógyítanunk és felnevelnünk, 2002 tavaszán megszerezve a Természetvédelmi Hivatal engedélyét szabadon engedtük őket.
Volt azonban két súlyosan sebesült vidránk is ebben az évben (Tiszacsegéről és Debrecenből), egyiküket legyengülve találták, másikukat autó ütötte el, rajtuk már nem segíthettünk.
2002-ben (a kézirat lezártáig) két beteg vidrához hívtak bennünket, mindketten fiatal hímek voltak; egyiküket autó ütötte el Szurdokpüspökinél, másikukat legyengülve találták Muraszemenyénél a Kerka mellett - egyiküket sem sikerült megmentenünk.
Ezt a kéziratot 2002 júliusában zárom le; reményeink szerint a közeljövőben felavathatjuk a Szegedi Vadasparkban létrehozott vidramentőhelyet is.
Mentett vidra szabdon engedése
Szaporítás
A védett állatfajok életének egyik legizgalmasabb területe viselkedésük és szaporodásbiológiájuk megismerése. Fontos, hogy a kipusztulás szélére jutott állatfajokról minél több értékelhető információval rendelkezzünk, éppen ezért van lényeges szerepe annak, hogy az adott faj szaporodásbiológiájáról is mind többet tudjunk.
Az európai vidra fogságban nehezen szaporítható, és jó ideig ritkaságnak számított, ha valamelyik külföldi állatkertben vidrakölykök születtek. Azon felül, hogy a Fővárosi Állat- és Növénykert és az alapítvány magára vállalta a nagyon hálás vidramentés szerepét, közös célként megfogalmazódott az is, hogy részesévé váljunk e faj zárttéri szaporítási programjának. Nézzük az eddigi eredményeket:
Az első vidrakölykök (Ádám és Éva) 1993-ban születtek. 1995-ben szintén egy nőstény és hím vidrakölyök látta meg az állatkertben a napvilágot (Kati és Jani). 1996-ban egy nőstény (Mérges).
1997-ben megint egy nőstény és egy hím született (Gedeon és Gitta). Külön kihívást jelentett számunkra, hogy a nőstény fialását filmre vegyük. A vidraházban elkészített műfészekbe szoktattuk a vemhes vidrát, aki elfogadta azt, és így az ellésre való felkészülést, magát a kölykök világra jövetelét, és az első napok "fészek-titkait" kamerával rögzíthettük.
Picur nevű nőstényünk pedig ugyanez év decemberében a Győr-Moson-Sopron megyei Fehértón Eminek és Lacikának adott életet (Lacika neve később, miután Veszprémbe került Bénire változott).
1998-ban szintén egy hím született (Kolos), akinek élete tragikus vég ért: éppen úszni tanította az anyja a vidraházi medencében, amikor egy, a védőkorláton átmászó látogató kővel fejen dobta. A találat olyan jól sikerült, hogy a kisvidra rögvest elpusztult.
1999-ben pedig két hímmel, Gézával és Gyurikával gazdagodtunk. (A Fővárosi Állatkertben elért sikerekről 1998-ban megjelent egy összefoglaló tanulmány Gera Pál: "Szabadnak szülessenek - szabadon élhessenek" címmel).
Vidrakölykök játéka
Egy kis vidraetológia
A vidra viselkedéséről és legfőképpen szaporodásbiológiájáról alig-alig tudunk valamit. Kevés és helyenként ellentmondó az a tudásanyag, ami a nőstényvidra ivarzási ciklusáról, a kölykök neveléséről, a hím szerepvállalásáról a kölykök nevelésében, az ivarérettség eléréséről, a territóriumok nagyságáról, az önállósodott vidrák vándorlásáról, területfoglalásáról, túléléséről, és a vidrák minimális környezeti igényéről állnak rendelkezésünkre.
Alább azokat az ismérveket foglalom össze, amelyeket bátran nevezhetek úgy: ismeretesek számunkra (legalábbis így hisszük). Mindenesetre nagyon sok érdekességet tartogató téma a vidra etológiájának, ökológiájának és szaporodásbiológiájának hathatósabb kutatása.
Sajnos a napjainkban magyar nyelven megjelenő, emlősökről írott szakkönyvekben, a vidráról még mindig olvasható tévhitekből és féligazságokból "kigondolt" valótlanság, alkalmasint nem is kevés. Ezért is fontos, hogy még behatóbban foglalkozzunk ezzel a fajjal idehaza, annak reményében is, hogy a magyar nyelven írt tanulmányok, beszámolók is latba es(het)nek a jövőben megjelentetni szándékozott "szakkönyvek" összeállításakor.
Nászidő idején a hím keresi fel leendő "kedvese" területét. Ha egy vidranőstény nem termékenyül meg, néhány hétig nem lesz fogékony, majd ezután ismét párzóképes állapotba kerül. Fogsági megfigyelések tanúsága szerint a nősténynek minden 30-45 napon, 10-14 napig tartó ösztrusa van.
A nőstény vidra vemhességi ideje 60-65 nap, kölykeinek száma, általában kettő; vakon, s majd’ csupaszon születnek:
A kölykök halandósága életük első három hónapjában meghaladhatja az 50%-ot!
A szemkinyílás után veszi kezdetét a kölykök intenzív tanítása, ami a vízhez szoktatásból, az úszástanulásból, a bundaszárításból, a vadászat fortélyainak elsajátításából és a vészjelek megismeréséből áll.
Ez a legkritikusabb időszak, mert maga a vízhez kötődés, ha "genetikailag rögződött viselkedés is", nem egyszerű dolog. Ekkor történik a legtöbb baleset, valamint, főleg a késő őszi és téli hónapok során a bundaszárítás gyatrasága miatt ér(het)i veszteség a fiait vezető nőstényt. A nem kellően megszárított bunda miatt ugyanis a vidra könnyen megfázhat, s ez többnyire végzetes számára.
Tulajdonképpen a fél évet megélt vidrák "felnőttnek" tekinthetők, természetesen nem a szó biológiai értelmében; ivarérettségüket másfél-három évesen érik el. Tény azonban, hogy ekkorra már elsajátítják mindazokat a viselkedésbeli sajátosságokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy önállósodva megállják a helyüket. Még a szülőjükkel maradnak ugyan, de hamarosan elkerülhetetlenné válik elválásuk. (Minderről részletesebben olvasható - Gera Pál: Az európai vidra állományfelméréseinek összefoglaló jelenése 1995-2001 című tanulmánykötetében).
Vidraállomány-felmérés
A magyarországi vidraállomány-felmérésének koordinálását 1995-től látja el az alapítvány a Környezetvédelmi Minisztérium megbízásából.
Ez egy nagyon összetett, lényegében a sikeres jövőbeni védelmet is megalapozó munka, amit csak más társadalmi szervezetekkel, munkánkat segítő közintézményekkel (állatkertekkel), és a Nemzeti Park Igazgatóságokkal összefogva tudunk elvégezni. Így ennek során számolunk és támaszkodunk az ő valós segítségükre, mert csak velük együtt lehetünk valóban hitelt érdemlő eredményt felmutatni képes szervezet. És eddigi publikációink (jelenéseink, javaslataink, rendezvényeink) tanúsítják: meg van a bizalom, és a vidrafelmérések immár hetedik éve folyamatosak.
Külön szót érdemel a 2000-es évi Szamos- és Tisza folyókat ért ökológiai balestet követően kapott nagymértékű támogatás a folyóknál élő vidraállomány kutatásakor. Soha annyi bejelentés, a felmérésben "részt kérő szándék" nem érkezett hozzánk, mint ekkor magánszemélyektől, egyesületektől, főiskoláktól, egyetemektől és önkormányzatoktól. Valamennyiüknek csak hálával tartozhatunk.
És megint meg kell neveznem a Fővárosi Állat és Növénykertet. A ciánszennyezés bekövetkezte után napjainkig nagyon sokszor nyílt alkalmunk az állatkert gépjárműveivel a megmérgeződött folyókhoz utaznunk, hogy elláthassuk az ottani kutatómunkánkat (és ebben nincsenek benne a vidramentések miatti kiszállások). Ez a támogatás nagymértékben hozzásegített bennünket ahhoz, hogy a megmérgeződött folyóknál eredményes kutatómunkát végezzünk.
Vidrakárfelmérések
Számunkra napjaink egyik legfontosabb megmérettetése az, amikor olyan halas- és horgásztóhoz kell látogatnunk, ahonnét a tulajdonosok vidrakárt jeleztek. Ezek a látogatások szakmailag izgalmasak és igen érdekesek, de nagyon nehezek. Itt általában nem csak arról van szó, hogy megállapítjuk: jogos-e a kárpanasz, vagy sem, hanem sokkal többről. Mert, általában a panasz, márhogy vidra él az adott tóban vagy tavakban, hitelt nyer (egyre ritkább, hogy téved a panasztevő gazda), de a megoldás: mi legyen aztán, komoly morális, szakmai és anyagi kihívás a természetvédelem számára.
Minden bizonnyal az elkövetkezendő évek egyik legsarkosabb természetvédelmi kihívása a védett állatfajok egyedei által okozott károk rendezésének az ügye lesz. Ehhez, ezek kivizsgálásához szakemberek kellenek, a vidrát, a halászatot és horgászatot jól ismerő szakemberek.
Elkészítettük a vidrakárok felmérésének módszertanát (jobban mondva azok általunk fontosnak tartott alapelemeit rögzítettük írásban egy hosszabb szakmai fórumsorozatot követően), azt azonban tovább kell csiszolni; ti. a gyakorlatban is alkalmazni. Ehhez viszont olyan új elkötelezett természetvédőkre van szükség mind az államigazgatásban, mind a társadalmi szervezetekben, akik mindezt képesek felvállalni.
Munkánk egyik döntő része az, amikor a Nemzeti Park Igazgatóságok kérésére részesei lehetünk az ilyetén kiszállásoknak, lévén ez hatósági feladat, és mivel a vidra fokozottan védett, csak hivatalos engedéllyel végezhető el. (A "mindennapi" vidravédelemről 1999-ben a Hungarovox kiadó gondozásában megjelent egy könyv - Gera Pál: Vidrák és emberek címmel).
A probléma mielőbi rendezése érdekében indítottuk el közös programunkat 2001. őszén a WWF Magyarországgal.
És végül, de nem utolsó sorban
Ezzel a tájékoztatóval azt szerettem volna bemutatni, hogy kik vagyunk mi vidravédők, mit tettünk és teszünk a faj és élőhelyei védelméért.
Csupán röviden összefoglalva tudtam e kis füzet keretein belül mindezt ismertetni, mégis remélem, azok számára, akiket vonz a természetvédelem, és azon belül a fajok védelme, kedvet kaptak ahhoz, hogy a jövőben részesei legyenek ennek a munkának.
Olyan sok mindent kell még megtennünk, megértenünk és megértetnünk, hogy minden segítő akaratra szükségünk van, hiszen a vidra életének, etológiájának, szaporodásbiológiájának és ökológiájának kutatása még nagyon sok megoldásra váró kihívást tartogat számunkra. Programjaink során ezekre keresünk választ.
Őt sikerült megmentenünk
Kérem, támogassa az Alapítvány, a Fővárosi Állat- és Növénykert és a WWF Magyarország vidravédelmi programjait!
Kérem, Tisztelt Olvasó, ha további tájékoztatásra lenne szüksége, keressen meg bennünket, és kérem arra is, hogy vigye hírünket ismerősei, barátai, kollégái, tanítványai körébe, ezzel is támogatva a magyarországi vidravédelmet.
Elérhetőségeink:
Postacím: Alapítvány a Vidrákért - 1156. Bp., Nyírpalota u. 60.
Telefon: (06) 30-258-3637.
E-mail: gerapal@axelero.hu