Alapítvány a Vidrákért

			Alapítvány a Vidrákért


			Bemutatkozás Kiadványok Hírek Kapcsolatok

Gera Pál

Az európai vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) állományfelméréseinek összefoglaló jelentése, 1995-2001

ALAPÍTVÁNY A VIDRÁKÉRT

2001

Az elektronikus változat alapja:

Gera Pál

Az európai vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) állományfelméréseinek összefoglaló jelentése, 1995-2001

Alapítvány A Vidrákért

A borítót Burány Tamás készítette Bagosi Zoltán és Gera Pál fotóinak felhasználásával

Alapítvány A Vidrákért
1156. Bp., Nyírplota u. 60.
Telefon: (06) 30 - 258 - 3637.
Felelős kiadó: Gera Pál
Készült a 3BT műhelyében, Budapest
Műszaki vezető: Burány Tamás

"A VIDRA A VÍZIÉLET, A FURFANG ÉS AZ ÜLDÖZÉS MINDEN FORMÁJÁBAN MESTER" - FEKETE ISTVÁN

Tartalomjegyzék

Bevezető

Egy fokozottan védett, elterjedési területe nagy részén kipusztult, vagy állományában erősen megfogyatkozott létszámú állatfaj védelme napjainkban csak akkor lehet igazán eredményes, ha számba vesszük mindazokat az ismérveket, amellyel az adott fajról rendelkezünk. Ugyanakkor azokat az információkat is értékelnünk kell, amelyek elterjedéséről és - ha az lehetséges - állományának sűrűségéről adnak hiteles képet számunkra, s nem utolsó sorban arról, hogy a közvéleményben milyen kép alakult ki, és él napjainkban is róla. Ez utóbbi rendkívül fontos, mert a védelem stratégiáját alapvetően meghatározza - meg kell határoznia - annak a tudata, hogy a lakosság miként viszonyul a természetvédelmi programokhoz. Ragadozó emlősfajok (pl. farkasok, hiúzok) visszatelepítése kontinensszerte azért maradt nem egy esetben eredménytelen (Szlovénia, Ausztria, Franciaország említhető leginkább), mert a repatriációt kigondolók és végrehajtók egyáltalán nem, vagy felületesen ítélték meg az adott térségben élő emberek viszonyát a kérdéses fajhoz.

Az "Alapítvány A Vidrákért" szervezet irányításával 1995 novemberében kezdődött, s egészen mostanáig (2001. májusáig) folyamatosan tartott a vidraállomány magyarországi elterjedésének a feltérképezése. Erről a munkáról két alkalommal átfogó jelentést készítettünk (Alapítvány A Vidrákért: Jelentés..., 1996 és Alapítvány a Vidrákért: Jelentés..., 1999). A 2000. év elején a Szamos és Tisza folyókat ért baleset után a megmérgezett folyóknál újabb kutatáshoz láttunk (Alapítvány A Vidrákért: Gyorsjelelentés..., 2000; Gera: Ciánméreg..., 2000), valamint a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Program keretében vizsgáltunk élőhelyeket (Alapítvány A Vidrákért: Kutatási jelentés..., 2001). Mindezeken felül 2000 novembere és 2001 márciusa között ismételten összefogtuk a vidra hazai állományának felmérését, azokon az élőhelyeken is, melyet az említett programok nem öleltek fel. Az adatok összesítését mostanra, 2001 májusára fejeztük be.

Munkám során szembesültem a védelem által kiváltott problémákkal, amelyek leginkább a rendszerváltást követően a gazdálkodói magatartás megváltozásából adódtak. Az 1990-es évek elején "teret nyert" magánosítás eladdig új, nem, vagy alig ismert problémákat vetett fel a hazai természetvédelem számára. Egyben részese lehettem a vidra zárttéri szaporításának is a Fővárosi Állat- és Növénykertben, aminek eredményeire, tekintve, hogy fokozottan védett állatfajról van szó, méltán lehetek (és vagyok is) büszke.

Alább egy olyan összefoglalót szeretnék átnyújtani, ami, megvonja az eddigi munkánk tapasztalatait, s képet ad a vidra általam megismert viselkedési, szaporodásbiológiai és ökológiai sajátosságairól, valamint értékeli az országos állományfelmérések tapasztalatait, és az úgynevezett "vidraprobléma" aspektusait.

A vidra megjelenítése a szaksajtóban

Minden időszakban meghatározza egy-egy állatfaj megítélését a szaksajtóban megjelentetett írások ajánlása, végkövetkeztetése. Egy-egy terület neves szakembere által közölt gondolatok hosszú időre befolyásolták (és még ma is befolyásolják) az állatfaj helyét és helyzetét. Természetesen az idők folyamán bővült az emberiség ismerete a bennünket körülvevő élővilágról, mind többet és többet sikerült a TERMÉSZET működéséről megtudnunk. Gondolkodásunk is egyfajta sajátos evolúción ment át.

Hosszú volt az út a vidra esetében is, amíg a káros és mindenféleképpen, minden eszközzel irtandó állatfajtól eljutottunk a vízi életközösség feltétlen védelmet élvező csúcsragadozójának képéig.

Érdekes és tanulságos annak áttekintése, hogy miként alakult a szaksajtó vidraképe az elmúlt kétszáz év során. Mindezt az 1997-ben megjelentetett "A vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) megjelenítése a múlt századi és századunk magyar szakirodalmában" című tanulmánykötetemben részletesen bemutattam. Alább, a tapasztalatok felfrissítése miatt, röviden ismertetném a legfontosabb és legmeghatározóbb ítéleteket. (Valamennyi citált idézet az adott kor helyesírási, stilisztikai és formai jellegét megtartottam).

Szécsi így ír róla könyvében (Szécsi: A vadászati ismeretek kézikönyve - II. kötet: a hazai vadak természetrajza, 1892): "A vidra kóbor állat, mint a farkas. Rendes tartózkodási helye a folyók és tavak; de innét időközönként a kisebb-nagyobb patakokba, valamint a gyakran sok kilométernyi távolságban fekvő halas tavakhoz rándul ki, hol a halak és rákok közt szörnyü pusztítást visz véghez. (...) Ilyen kirándulásokat 4-6 tagból álló társaságokban is tesznek, mely alkalommal, hogy egyik víztől a másikig jussanak, meredek, nagy hegyek sem gátolják utjokat."

Diezel-Mika könyvében olvashatjuk a következőket (Diezel Carl Emil - Mika Károly: Az apróvad vadászata, 1899): (...) A vidrára vonatkozólag még azt sem mondhatjuk, hogy nem fordul elő nagy számban. A hazai vadlelövésünk évi kimutatásában 600-700 db van kimutatva, de én azt hiszem, hogy az egyes megyék kimutatása a dolog természetéből kifolyólag kevesebbet tartalmaz, mint a mennyi évenként beszámolt gereznájával."

Lakatos könyvében (Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve, 1903) többek között ezt véste papírra a vidráról: " (...) Sokszor volt már alkalmam itt is, de különösen az északi Kárpátokban tapasztalni, hogy a halászati terepéül szolgáló pataktól másfél órai távolságra is elhúzódik, be az erdők közepe s teteje felé s ott sziklabarlangokban vagy széltörések alatt huzza meg magát estélig, a mikor rendesen ugyanazon úton visszamegy a patakba s azon végig halászik egész hajnali szürkületig, a mikor ismét ott keres nappali búvóhelyet, a hová addig megérkezett, sokszor a szomszéd megyében. Ha halászati körén túl talál elcsatangolni, akkor a legközelebbi éjjel visszafelé halászik kiindulási pontjáig s így 2-3 napig is kimaradhat." (...) "Majd minden rétközi faluban volt még az 50-es években egy-két ember, ki vidrafogással foglalkozott, s egyik-másik télen át 10-20 vidrát is fogott s a vidra bőrének darabját 5-6 forintjával adta el. A szabolcsmegyei besztereczi lápon gróf Vay Ábrahám egy ízben kevés óra alatt 20 vidrát fogatott és lővetett. Az 50-es évek egy telén február első napjaiban beállott jókora havazás után, a csonttá fagyott "rétségekben" igen kedvező sikerrel jártak az emberek a vidra után. Dombrádon 16, Besztereczen 27, Pátrohán 18, Kékcsén és Berencsen 10, Rádon 5, Halászon 8-10, Karádon és Czigádon 20-nál több vidrát ejtettek el az odavaló leginkább paraszti puskások. Mindezen helységek alig néhány négyzetmérföldnyi területek feküsznek egymás mellett - és ezen csekély térségben körülbelül 3 hét alatt vagy 150 darab vidra esett". (...)

Dr. Éhik a Nimródban megjelentetett cikkében (Dr. Éhik Gyula: A vidra hazai elterjedéséről és fogásmódjáról, 1932) a következőket írta: (...) "Legtöbb vidra Magyarország három vidékén található. Nevezetesen a Duna-Tisza közén, az Északkeleti-Felvidéken és az Erdélyi-medencét nyugaton határoló (Hunyad megyét leszámítva) hegyvidéken. (...) A statisztikai adatok alapján vidraszegény területünk mindössze kettő van. Az egyik Békés, Csanád és Csongrád vármegyék aránylag vízszegény területei. (...) A másik, ha nem is annyira vidraszegény területe Magyarországnak, Brassó, Fogaras, Szeben, Nagyküllő, Kisküllő és Kolozs vármegye területe, vagyis az Erdélyi-medence középső és déli része." (...)

Bethlenfalvy könyvében (Ernst Bethlenfalvy: Die Tierewelt der Hohen Tatra, 1937) az alábbiakat véste papírra: (...) "A vidra hűséges lakója hegyi patakjainknak, egész évben fáradhatatlanul ellátja azt a feladatot, amit számára a Természet meghatározott: az összes beteg, döglött, sérült és gyenge halat eltünteti" (...)

Fekete tankönyvében (Fekete István: A halászat, 1955) a következőt írja: (...) "Amennyire érdektelen a pézsmapocok a közvetlen halpusztításban, annyira veszélyes, sőt egyetlen igazán veszélyes halpusztító emlősünk a vidra." (...) "Egy vidrapár tönkre tehet egy egész kisebb tógazdaságot. Az anyahalakkal elpusztított szaporulatot nem számítva, egy vidrapárra 8-10q halat számíthatunk." (...) "A víziélet, a furfang és az üldözés minden formájában mester." (...)

Vásárhelyi tanulmány-könyvében (Vásárhelyi István: Hasznos és káros vademlősök, 1958) ezt írja: (...) "Mivel a vidra a vizek és főleg a halállomány fogyatkozásával egyre ritkuló emlősünk, legalább a fiókanevelés alatt védelmet érdemelne, annál is inkább, mert még rettentő nagynak hirdetett károssága sincs tüzetesen bebizonyítva."

Szederjei könyvében (Szederjei Ákos: Vadcsapáson, 1961) ezt írta: (...) "Az 1946. évi statisztika szerint összesen 76 db vidrát ejtettek el. Ebből a Dunántúlon esett a legtöbb, 43 db, az Alföldön 17 db és az északi területeken 16 db. "(...) "Ma a legtöbbet lőnek a Dunántúlon, kevesebbet az északi részeken, még kevesebbet a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon." (...)

Nechay tanulmányában (Nechay Gábor: Die Situation des Fischotters in Ungarn, 1980) a következőket írta: (...) "A vidra jelenléte biztos a Duna bővizű, dögökben szegény, nyugodt folyású déli részén. A Dráva mentén is valószínűleg sok vidra fordul elő. Az általam vizsgált területen a legtöbb vidra előfordulás a Karpos-Koppány vagy Sió-Sárvíz vízgyűjtőterületeihez tartozik. Itt mind a 22 általam megvizsgált tógazdaságnál találtam vidranyomokat. Ezzel szemben Észak-Magyarországon a Bódva, Hernád és Sajó folyók mellől az utóbbi időben eltűnt a vidra." (...)

A Pénzes - Tölg szerzőpáros szakkönyvükben (Pénzes Bethen -Tölg István: Horgászoknak halainkról, 1996) a következőket fogalmazzák meg: (...) "A vidra halfogyasztó sajátossága nem közömbös a horgászoknak. Annál is inkább nem, mert egy-egy kifejlett példány naponta és átlagosan 80-120 dkg halat bekebelezhet. Mégse törjünk pálcát felette! Hiszen zömmel az apró, beteg, lassú reflexű és mozgású halak válnak zsákmányává, ezekért pedig aligha fájhat a szívünk. Ritka és értékes állatunk, beletartozik vizeink világába. Száműzése, netán kiirtása semmiképpen sem helyes." (...)

Rodics tanulmány-könyvében (Rodics Katalin: Gyilkos üzlet, 1995) a következőket írja: (...) "A faj fennmaradását sok veszély fenyegeti. A vízszennyeződés, a vizes élőhelyek pusztulása, a folyószabályozások, az ember általi zaklatás miatt eredeti élőhelyeinek nagy részéről eltűnt, és ahol megmaradt, állománya ott is erősen csökkent." (...) "Bár az elmúlt években sok területi kutatás foglalkozott vidrával, de a faj alapszükségleteit még nem ismerjük tökéletesen. Keveset tudunk az étrend és a táplálékforrások összefüggéseiről, vagy a minimális zsákmánymennyiségről (bázisról), amely egy életképes szaporodó közösség fenntartásához szükséges. A "szülő odúnak" alkalmas hely speciális tulajdonságai szintén nem teljesen ismertek, pedig nagyon fontos lenne például a Berni Egyezmény előírásainak végrehajtása miatt is." (...)

A vidra viselkedése, szaporodásbiológiája és ökológiája

Mielőtt a vidra hazai elterjedésével foglalkoznék, nem árt ha összefoglalom azokat az ismereteket - bár itt-ott kiegészítve egy tavaly megjelentett tanulmányban írtakat -, amelyek a vidráról, mint "fajról" szólnak (Gera: Ökológiai hálózat..., 2000).

A vidra többnyire óvatosan, és rejtve mozog, ami megfigyelését nehezíti. Az általa birtokba vett terület határait szagjelekkel jelöli, de bizonyos, hogy sűrű populációknál - pl. halastó- és holtágrendszereknél -, több egyed revírje is átfed(het)i és keresztez(het)i a másikét. Meggyőződésem, hogy az elégséges táplálék és a megfelelő búvó-, valamint fészkelőhelyek száma tompít(hat)ja a territórium birtoklásáért folytatott harc hevességét. Ezzel is magyarázható az a jelenség, amit az ilyen élőhelyek esetén gyakran hallani - s amit jómagam is tapasztaltam -, hogy egyszerre, egyazon időben ugyanazon a területen alkalmasint akár fél tucat, vagy több vidra is mozoghat. Lehet - vagy talán biztos? -, hogy fiakat vezető nőstény is van közöttük, de tekintve a sűrűséget, kijelenthető: felnőtt vidrák is használ(hat)ják ugyanabban az időben a közösen birtokolt élőhelyet anélkül, hogy "komolyabban" megverekednének érte. Érdekesség, hogy fogságban, azonos ivarú, ivarérett vidrákat nem lehet közös kifutóban együtt tartani, anélkül, hogy meg ne sebeznék egymást a területért folytatott harc során, még akkor sem, ha elegendő táplálék és búvóhely biztosított a számukra (Gera: Szabadnak szülessenek...,1998).

A vidra ismert és leggyakrabban hallható hangjai a következők (Gera: Szabadnak szülessenek..., 1998):

Vidrafütty: ez a legjellemzőbb és legismertebb. A párok egymás keresésekor, de veszély esetén is fütyülnek. Ez utóbbi fütty egészen rövid és gyors, míg az előző lassabb és többször, hosszan ismétlődő hangjelzés. A kölykök is fütyülnek, de az első napokban nagyon röviden, szinte sipításszerűen, majd vékonyka, röviden ismétlődő sorozatokból álló füttyé alakul sipításuk.
Burrogás: a vidrák egymás között, bundatisztításkor burrognak leggyakrabban.
Kaffogás: játékra való felszólításkor hallható, de párzáskor is, a hímek rendszeresen kaffognak.
Vinnyogás: ez egy magas, acsarkodó nyávogáshoz hasonlatos hang. Főként akkor vinnyog a vidra, amikor zavarban van valami új vagy szokatlan dolog miatt.
Rikácsolás: ezt verekedéskor lehet hallani, vagy amikor megijednek valamitől.
Prüszkölés: a vízből való kiszálláskor prüszköl a vidra, amikor szárazra kerülve fúj egy nagyot.

Az európai vidrát elterjedési területének néhány részén meghatározott párzási időszak jellemzi (Észak-Európában), másutt azonban nem (Dél-, és Kelet-Közép Európában). A mi éghajlatunkon az egész évi kiegyenlített táplálékkínálat miatt a párzás és ivadéknevelés az év bármely szakában lehetséges. Valószínű, hogy Európa déli és keleti részén a szezonális párzás nem jelent különösebb előnyt a vidrák számára - így az elméleti magyarázat - , az északibb területeken viszont ez már a kemény és hosszan tartó tél miatt komoly befolyásoló tényező (Gera: Szabadnak szülessenek..., 1998).

Nászidő idején a hím keresi fel leendő "kedvese" területét. Ha egy vidranőstény nem termékenyül meg, néhány hétig nem lesz fogékony, majd ezután ismét párzóképes állapotba kerül. Fogsági megfigyelések tanúsága szerint a nősténynek minden 30-45 napon, 10-14 napig tartó ösztrusa van. Mindettől függetlenül még mind a mai napig kevés tudható: a nőstényvidra ivarzási ciklusáról, a kölykök neveléséről, a hím szerepvállalásáról a kölykök nevelésében, az ivarérettség eléréséről, a territóriumok nagyságáról, az önállósodott vidrák vándorlásáról, területfoglalásáról, túléléséről, és a vidrák minimális környezeti igényéről (Gera: Szabadnak szülessenek..., 1998).

A nőstény vidra vemhességi ideje - a következő adatsorok saját megfigyeléseimen alapulnak - 60-65 nap; anyjuk 8-12 hónapos korukig istápolja a kölykeit. Ivarérettségüket (valószínű), hogy a nőstények 16-24, míg a hímek 24-36 hónaposan érik el. Kölykeinek száma, általában kettő; vakon, s majd csupaszon születnek. Szemük 30-35 naposan nyílik ki, elválasztásuk 45-50 naposan kezdődik, úszni és vadászni tanításuk 55-60 napos koruk után történik meg, 90-110 naposan "kitanultnak" tekinthetők, mégha a szülői gondoskodás továbbra is elkel a számukra. A kölykök halandósága életük első három hónapjában elérheti, sőt meg is haladhatja az 50%-ot (Gera: Szabadnak szülessenek..., 1998).

A szemkinyílás után veszi kezdetét a kölykök intenzív tanítása, ami a vízhez szoktatásból, az úszástanulásból, a bundaszárításból és a vészjelek elsajátításából áll. Ez a legkritikusabb időszak, mert maga a vízhez kötődés, mégha "genetikailag rögződött viselkedés is", nem egyszerű dolog. Ekkor történik a legtöbb baleset, valamint, főleg a késő őszi és téli hónapok során a bundaszárítás gyatrasága miatt ér(het)i veszteség a fiait vezető nőstényt. A nem kellően megszárított bunda miatt ugyanis a vidra könnyen megfázhat, s ez többnyire végzetes számára.

Tulajdonképpen a fél évet megért vidrák "felnőttnek" tekinthetők, természetesen nem a szó biológiai értelmében. Tény azonban, hogy ekkorra már elsajátítják mindazokat a viselkedésbeli sajátosságokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy önállósodva megállják a helyüket. Még a szülőjükkel maradnak, de hamarosan elkerülhetetlenné válik elválásuk.

A nőstény több fészket is használ az általa lakott területen, amelyeket rövidebb-hosszabb időre birtokol. A kölykök világrajövetele utáni 7-10 nap során általában egy helyütt marad, de azt követően 3-5 naponta változtatja a helyét. Miután a kölykök már önállóan mászkálnak, 45-50 napos korukat követően, még gyakrabban vált lakhelyet. A fészket tisztán tartja, az alomanyagot - füvet, falevelet - rendszeresen, szinte naponként cseréli, az elhasználtat jó messzire elhordva a lakott fészektől (Gera: Szabadnak szülessenek..., 1998).

A vidra búvóhelyeit és fészkeit általában a föld alá ásott kotorékokban alakítja ki. Ezek többnyire partoldalban, odvas, üreges fák gyökerei között találhatók. Előfordul, s nem is ritkán, hogy nem kotorékban fial vagy alakítja ki rejtőzködő-helyét, hanem nádasban, vagy partmenti növényzetben, esetenként a víztől távolabb eső erdőrészek sűrűiben. Fialáskor távolabb is húzódhat a vízparttól és később, a kölykök két-három hetes kora, vagy azok szemkinyílása után tér vissza. Valószínű, ez nem minden élőhely-típusnál jellemző vidraviselkedés, folyóvizeknél gyakoribb az ilyen, ami a vízszintváltozás tényével - talán - magyarázható.

A fészek lakottságát a vidra fajtársai számára félreérthetetlenül jelzi; a közelben - de még az is előfordul, saját megfigyeléseim szerint -, hogy közvetlenül a kotorékszájnál hullaték-kupaccal hozza ezt tudomásukra. Ilyenkor fordul elő leggyakrabban, hogy fű-, vagy sárlabdát készít, ami nem más mint egy összegöngyölített, öt-tizenöt centiméter átmérőjű vízzel és nyállal összeillesztett földgubacs, s annak tetejére helyezi el hullatékát. Lehet, ez területhatárt is jelez, mert feltételezések szerint, ilyenkor a revirbirtokot is jelöli. Nem tudom, így van-e, abban viszont biztos vagyok, hogy fészket-foglaló vidra sárlabdával jelzi a kotorék lakottságát. Megjegyzem, hogy magam is sokszor találkoztam olyan területen "földlabdás-hullatékkal", ahol a közelben egyáltalán nem volt megtalálható kotorék - ami persze nem azt jelenti, hogy nem is lehetett ott valahol jól elrejtve -, vagy hidak, átereszek alatt, töltések tetején leltem ilyenre, ahol a vidra sosem fészkel.

A fészek kiválasztását mindig az adott élőhely környezeti paraméterei szabják meg, így egységes leírása az ilyen helyeknek nem adható. Tény az is, hogy ha teheti csendes, nyugodt területet választ, olyat, ahol a kotorék mások által - kutya, macska, róka, ember stb. - nem háborgatott, és/vagy a növényzet borítása sűrű, olyannyira, hogy ott feltűnés nélkül elbújhat. Az sem ismert, hogy fészkeit milyen távolra készíti el egymástól. Mindig többel rendelkezik, amit bizonyára:

a felnőtt vidra territóriuma,
azon belül a meglévő élőhelyi sajátosságok (táplálékellátottság, búvóhelyek száma, zavartság),
és az adott területen élő vidrák rangsorrendjében betöltött helye szab meg.

Ha egy adott területet két, vagy több egyed is birtokolja, feltehető, hogy rangsor alakul ki közöttük, de, hogy az milyen formában (csak a hímek között, csak a nőstények között, vagy nemtől függetlenül), nem tudom. Tény, hogy a területhasználat során alkalmazkodnak egymáshoz, ami meghatározhatja, s valószínű meg is határozza mozgásukat. Fogságban az összeszoktatott pároknál csak az első napokban figyelhető meg rangsorrend. A Fővárosi Állat- és Növénykertben, ahol állatápolóként a vidrákat is gondoztam 1986 és 1999 között, minden esetben a hímet engedtem a nőstény területére. Megfigyeltem, hogy amíg az nem tűrte leendő férjét a fészke közelébe, egyértelműen ő "diktálta a feltételeket". A hím meghunyászkodva fogadta a folytonos zaklatást és harapdálást, ami legtovább hét-tíz napig tartott - pedig testnagyságban és erőben is messze maga mögött hagyta a nőstényt. Miután elérte, hogy bemehetett a nőstény fészkébe, s azt a "felesége" eltűrte, megszűntek a rangsorharcok. Érdekes, hogy a vízben már az első percben elfogadták egymást, úgy játszottak, mintha régóta együtt lennének, de mihelyst véget ért a lubickolás, a nőstény ellenségessé vált.

Saját tapasztalatom, hogy azoknál az élőhelyeknél, ahol a vidra rendszeresen előfordul, ott a jelölőhelyénél 7 - 10 naponta "rak" újabb, revirbirtokot jelző kupacot. Ha több vidra is magáénak érzi az adott területet, feltehető, hogy a kialakult rangsor szabja meg, melyikük hol és mikor jelölhet; a domináns helyen valószínű, hogy a rangsorvezető jogosult csak. Erre semmiféle kézzelfogható bizonyítékom nincs, egyelőre csak egy általam megfogalmazott feltételezés. Mindenesetre, ahol legalább 10 naponta nem találni friss vidrahullatékot, s ezt biztosan ki merem jelenteni, azt a területet a vidra rapszodikusan, vagy egyáltalán nem használja. Lehet, hogy az ott élő egyed számára kiesik valami miatt, lehet, hogy nem egy, a rangsorban "komoly helyezést elért egyed" területe, s ezért a ritkább látogatás, de lehet, hogy olyan terület, ami nem biztosít megfelelő táplálékot és búvóhelyet, így csak átvonultában jelöl az arra tévedt vidra.

A természetben élő vidrák mozgását nehéz behatárolni, s bár megvannak a különböző tudományos módszerek: az állat indirekt követése havas időben, radioaktív cinkinjekció használata, rádiótelemetria; ezek használata bonyolult, és alkalmazásuk során nagy a tévedés lehetőségének az aránya.

Feltehető, hogy a nőstények területthűbbek, mint a hímek. Ez a kölykök nevelésénél fontos momentum, s lehet, az általuk birtokolt revír is kisebb, mint a hímé. Azok a vidrák, akik már területet foglaltak, csak ritkán, ivarérett hímek esetében, nászidő idején hagyják el territóriumukat, ezért a vándorló egyedek zöme fiatal, még ivaréretlen. Ha már területtel is rendelkező vidra "kel útra", annak oka lehet egy erősebb vetélytárs megjelenése, a területet ért kedvezőtlen változás: mondjuk valamilyen szennyezés, egy halastó leengedése, növényzet kiirtása stb. Mindenesetre, ha ugyanazon revírben (pl. halastó-rendszernél) több ivarérettségét megért vidra is él, a köztük kialakult rangsor határozza (határozhatja) meg a területhasználat - elsősorban a vadászat - idejét és mértékét.

Érdekes kérdés, hogy a terület emberi zavartsága milyen hatással van az ott élő vidrákra? A vidra rugalmasan alkalmazkodik a környezetéhez, s rejtőzködő életmódjából adódóan sokszor nem is lehet tudni, hogy egy élőhelyen jelen van-e. Többnyire télen vegetációs-szegény, havas időben fedezhető fel a nyoma, s ilyenkor meg is szaporodnak a halas- és horgásztavakról származó kárbejelentések. A vidra meglepő módon még az emberek által nagyon sűrűn használt - zavart - területeken is territóriumot foglalhat, abban az esetben, ha nyugtot érez. Mégha rapszodikusan is, de így van. Lehet, hogy a "jó helyekről" kiszorult vidrák ezek, mert kérdés: egy egészséges vidra miért foglalna ilyen környezetben területet?

Összefoglalva tapasztalataimat, a faj egyedei számára az alábbiakban határozhatók meg az élőhellyel szemben támasztott igények legfontosabb követelményei.

Táplálékellátás

A területnek rendelkeznie kell megfelelő táplálékellátással. Legfontosabb táplálékforrást a halak adják, illetve kétéltűek, rákok, kagylók, elfogható kistestű emlősök, madarak. Mégis, a leglényegesebb táplálék a hal (Lanszki: Egy biotópban élő..., 1993).

Megítélésem szerint a halzsákmány zöme 20-30 dekagrammos, alig embertenyérnyi nagyságú halakból áll össze. Ez érthető, hiszen a vidra a nagyobb testű és súlyosabb zsákmánnyal csak nehezen, vagy egyáltalán nem tud megbirkózni. Természetesen előfordul, hogy mégis megtámadja a méretesebb halakat, ekkor viszont nagyrészt csak sebzi őket, de megtörténhet, hogy sikerrel jár a vadászata. A mértéktelen ragadozás főleg a serdülő kölykökre jellemző, felnőtt egyedeknél ritka, bár kétségtelenül előfordul. A vidra életmódjából adódóan elsősorban az úgynevezett telelőtavaknál okozhat komolyabb károkat a halasgazdák számára.

A vizek tisztasága/szennyezettsége

Az élővizek szennyezettsége (peszticidek, ipari szennyezőanyagok stb. folyókba juttatása) napjaink egyik legnagyobb környezet-, és természetvédelmi problémáit jelentik. Egyfelől maga a víz, másfelől a táplálék szennyeződik, s ezek együttesen kihatással vannak/lehetnek az ott élő vidrapopulációra, hiszen a szennyezőanyagok a vidrák szervezetében felhalmozódva egészségkárosodást (pl. terméketlenséget), de akár elhullást is okozhatnak A különféle szennyezőanyagok élővizekbe kerülése egész rendszereket tett már és tehet tönkre a jövőben is (lásd szamosi- és tiszai ciánmérgezést). Hatásuk még évtizedek múltán is érzékelhető. A vidra különösen veszélyeztetett, tekintve, hogy hosszú potenciális élettartammal, viszont alacsony reprodukciós rátával rendelkezik, s a tápláléklánc csúcsán található. (Gera: A vidra védelme..., 1995; Gera: Vidravédelem...1999).

Élőhelyigény

Az élőhelynek tartalmaznia kell az elérhető táplálékon kívül búvóhelyeket, vízi- és partmenti növényzet, üregek, odúk formájában, pihenő- és szaporodóhelyek biztosítására. Rendkívül fontos a vízi- és a partmenti növényzet jelenléte. Ott, ahol a vízinövényzet hiányzik, a partmenti növényzet ritkított, vagy kiirtott, a vidra ritkán marad meg, esetenként átváltóként használja a területet (Alapítvány A Vidrákért: Jelentés...1996; Gera: Gondolatok..., 1996).

A vidra elterjedési területén majd mindenhol védett (Gera: Az európai vidráról..., 1995). Európa országaiban számos kísérlet történt arra, hogy zárttéri körülmények között szaporítsák, s a megszületett vidrákat visszatelepítsék azokra az élőhelyekre, amelyek alkalmasak a számára. Hazánkban a Fővárosi Állat- és Növénykertben sikerült több alkalommal is szaporítani (Gera: Szabadnak szülessenek..., 1998). Az ott születettek közül - összesen tíz vidrakölyök született 1993 és 1999 között -, többen külföldi állatkertekbe, rezervátumokba is kerültek; az állatkert ezzel járult hozzá az Európai Állatkertek Szövetsége által koordinált - elsősorban a vidra zárttéri szaporítását magába foglaló - vidravédelmi programok sikeréhez.

A vidrák viselkedéséről rendszeres feljegyzéseket készítettem. Érdekes adatokhoz jutottam így a kölykök neveléséről (ezeket fentebb már részben ismertettem), de a nősténynek a fialást megelőző magatartásáról is. Ezek az észrevételek - feltehetően - hozzájárulnak majd egy jövőbeni, sikeres zárttéri szaporítási program kiteljesedéséhez. (Gera: A vidra...1994; Gera: Szabadnak szülessenek...1998).

Mindössze, csak említésszerűen, összefoglalom azokat a megfigyeléseimet, amelyeket az állatkerti munka során szereztem a vidrákról.

"Nászidő" az év bármely szakaszában lehetséges, s a párok 7-10 napon keresztül párzanak. Az aktusok - mint a menyétféléknél általában - erőszakosak, hevesek; a legrövidebb ideig tartó, megfigyelt kopuláció 12 percig, míg a leghosszabb 21 percig tartott.
A legtöbb párzás vízben történt, s a játék során "váltottak" a párok. A parton látott kopulációk száma kevés, tény viszont, hogy fogságban saját magam is szemtanúja voltam ilyennek.
A megfogant nőstényeknél a következő testi- és viselkedésbeli változásokat figyelhettem meg a fialást megelőző 4-14. napban:

Megnagyobbodott emlők; leginkább a fialást megelőző 10-14. nap váltak láthatóvá, ekkor is csak nedves bundánál (a vidra fürdésekor) észlelhetők.
A hasfekvés feladása, helyette rendszeres háton és oldalvást pihenés.
Tisztálkodás során az emlők és végbélnyílás egyre alaposabban tartó tisztítása.
A leendő fialóhelynek használt fészek intenzív takarítása, alomanyaggal való vastag kibélelése.
A fialás előtti 7-10. napon jól láthatóvá válik a nőstény nemi szervének megduzzadása.
Megnövekedett étvágy és főleg a fialás előtti napokban rapszodikus viselkedés (agresszió, visszahúzódás).

1998-ban a somogy-megyei Lábod-Petesmalomban létrehoztuk a "Vidraparkot": a Somogy Természetvédelmi Szervezet, az "Alapítvány a Vidrákért" szervezet és a Fővárosi Állat- és Növénykert együttműködésének keretében (Gera: Vidrák és emberek..., 1999), ami sajnálatos módon nem hozta a várt eredményt, tekintve, hogy az oda kihelyezett vidráknál betegségek léptek fel és több elhullás is történt. A terület tavainak Állami Népegészségügyi és Tisztiszolgálat (ÁNTSZ) által elvégzett vízminőségi, és az ott lakó vidrák állatorvosi vizsgálata után 2001 áprilisában a Fővárosi Állatkertből kihelyezett vidrák - javaslatomra - visszakerültek Budapestre, megakadályozandó a vidrák további megbetegedését és elhullását. Ahhoz, hogy a petesmalmi-területen továbbra is fenntartsuk a "vidraparkot" számos koncepcionális és pénzügyi akadályt kellett volna legyőznünk, ráadásul nagyon rövid idő, mindössze néhány hónap alatt, amire nem sok esély mutatkozott. Ezért döntöttünk úgy (az "Alapítvány a Vidrákért" szervezet és a Fővárosi Állat- és Növénykert), hogy a "somogyi-vidraprogramot" befejezettnek nyilvánítjuk, s az ország egy másik szegletében alakítunk ki a vidrák számára mentő- és szaporítóhelyet.

III. A magyarországi vidraállomány-felmérések tapasztalatai

Eddig két alkalommal szerveztük meg és fogtuk össze a vidra magyarországi állományának felmérését (1995-96-ban, 1998-99-ben). A 2000 év januárjában, a Szamost és a Tiszát ért balesetek után az ottani régiókban külön kutatáshoz láttunk, s 2001-ben a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Program keretében is vizsgáltunk területeket. Mindezt kiegészítettük, az ország más tájegységeiről folyamatosan érkező adatokkal is. (A felmérések metodikáját és a felmérőívek kérdéseit, valamint a ponttérképeket a mellékleteknél közlöm).

Alább ismertetem azon települések nevét és megyénkénti megoszlását, ahol a megfigyeléseket elvégeztük. Teszem ezt amiatt, hogy bemutassam: nevezett időszak alatt, vagyis 1995-től napjainkig, az ország mely részeinél kutakodtunk, honnét szereztünk adatokat. Megjegyzem, hogy egy-egy településhez esetenként több megfigyelő pont is tartozhat, a megnevezett falvak a behatárolhatóság miatt a közigazgatási terület határát jelölik csupán.

Heves megye vizsgált települései:

Tiszavalk, víztározó, Nyárád-érszakasz
Négyes, Tisza-folyószakasz
Kétútköz-Besenyőtelek, Laskó-patakszakasz
Poroszló-Tiszafüred, Nagymorotva-víztározó
Tiszafüred-Tiszaörvény-Tiszaderzs, Tisza-tó, és Tisza-folyószakasz
Újlőrincfalva, Laskó-patakszakasz és Tisza-tó
Kisköre, I és II. üzemvízcsatorna-szakasza
Kisköre, víztározó, Tisza-folyószakasz
Kisköre-Abádszalók (ez már részben Szolnok megye), Tisza-tó és Nagykunsági-csatornaszakasz
Tiszabura 394 fkm Tisza-folyószakasz és kiemelő csatornaszakasz
Sarud, Tisza-tó-szakasz
Tiszanána, csatornaszakasz
Visznek-Nagyfüged-Tarnaörs, Tarna-folyószakasz, Gyöngyös- és Bene-patakszakaszok
Visznek-Erk, Külső-Mérges-patakszakasz
Gyöngyöshalász, Gyöngyösi-patakszakasz és Gyöngyöshalászi-halastó
Egerszalók-Demjén, Egerszalóki-hőforrás, Eger-patakszakasz
Kál, Tarna-folyószakasz
Recsk-Szajka, Búzás-völgyi-víztározó
Terpes, Tarna-folyószakasz
Zabar, Tarna-folyószakasz
Csány, halastavak
Adács, halastó és Külső-Mérges-patakszakasz
Rózsaszentmárton, Ágói-patakszakasz és horgásztó
Lőrinci, Zagyva-folyószakasz és horgásztó
Boldog, halastavak
Egerszalók, Egerszalóki-víztározó
Hatvan, Tuzsonyi-tavak
Markaz, Markazi-víztározó
Vécs, Tarnóca-patak
Verpelét, Verpeléti-víztározó
Szajla, Búzás-völgyi-tározó
Kisfüzes, horgásztó
Szűcsi, horgásztó és Ágói-patakszakasz
Gyöngyöstarján, Tarján-patakszakasz
Gyöngyöspata, Rédei-Nagy-patakszakasz
Aldebrő, horgásztó és csatornaszakasz
Markaz, Markazi-víztározó
Verpelét, Verpeléti-víztározó
Egerszólát, Egerszóláti-víztározó és Szóláti-patakszakasz
Boconád, horgásztó és Kis-Tarna-patakszakasz
Tarnabod, horgásztavak és csatornaszakaszok
Ecséd, horgásztó és Ágói-patakszakasz
Füzesabony, horgásztó
Gyöngyössolymos-Gyöngyösoroszi, horgásztavak, csatornaszakaszok
Nagyréde, Nagyrédei-víztározó és Nagy-völgyi-patakszakasz

A Tisza-tó, a Mátra-, és a Bükk-hegység egyes szakaszait, valamint a Jászság területrészeit kutattuk munkánk során Heves-megyében.

A ciánszennyezés után a Tisza-szakaszoknál élő vidrák a környező vizes területekre (csatornákra, patakokra, erekre, víztározóra) húzódtak át; ilyen a Kétútközi és az Újlőrincfalvai Laskó-patakrész is, valamint a Tiszanánai csatorna-szakasz. Ez utóbbi két helyszínen a vidrák jelenléte rapszodikus, míg a kétútközi területnél állandó. Ennek a Tisza-tó közelsége is oka lehet, s bár Újlőrincfalvánál is "ott van" a Tisza-tó, annak területe gyér növényborítású és kirándulók, horgászok révén erősen zavart. Azon tiszai helyeken, ahol a baleset előtt ismertük a vidrák kiszállóját, vagy más, jelenlétére jellemző nyomjelét (jelölőhelyét, kotorékát stb.), mostanra ismét megtalálhatók. A mérgezés után 14-21 nap múltán észleltük újra ott őket, addig nem; valószínű, hogy a halak megváltozott viselkedése, vagy más, előttünk ismeretlen okok miatt, a vidrák a nyugodtabb, nem szennyezett szakaszokra húzódtak át. A többi megyénél is hasonló eredménnyel jártunk a vizsgált Tisza-szakaszoknál a mérgezést követő kutatások során, amit azok ismertetésénél már nem emelek ki. Összegzésként kijelenthető, hogy a szamosi és a tiszai vidraállományt észrevehető károsodás - ez idáig - nem érte. (Alapítvány A Vidrákért: Gyorsjelentés...2000; és Gera: Ciánméreg...2000).

A nem Tiszához kapcsolódó élőhelyek azt mutatják, hogy a vidra a kutatott területek mindegyikénél állandó fajként említhető. A Tarna-folyó, a halas- és horgásztavak, a víztározó és a számos neves és névtelen csatorna és patak egymással érintkező keszekusza hálózata megtartja és eltartja a megyében élő vidraállományt, s biztosítja számukra a szaporodáshoz, a kölykök felneveléséhez és a terjeszkedéshez szükséges feltételeket.

Jász-Nagykun-Szolnok megye vizsgált települései:

Kunszentmárton, Békésszentandrási halastavak
Tiszaszőllős, víztározó
Tiszaszentimre, csatornaszakasz
Tiszabura 394 fkm Tisza-folyószakasz és kiemelő-csatornaszakasz
Tiszaroff, Tisza-gátszakasz
Szajol, Tisza-holtágrész
Kungyalu, Öcsöd, Kunszentmárton (Kerekzug, Körtvélyes), Körös-folyószakasz és holtágrész
Kőtelek-Tiszasüly, tógazdaság-területe
Kőtelek-Hunyadfok, Tisza-folyószakasz
Szolnok, Milléri-halastó
Szolnok, Tisza-folyószakasz és holtágak
Támpalos és Tiszaártér-térsége, Tisza-folyószakasz és holtágrész
Tiszaderzs-Tiszafüred-Tiszaszőlős Tisza-folyószakasz sodorvonala
Tiszafüred, Tisza-tó (Támlapos térsége)
Tiszaszőlős, víztározó- és csatornaszakasz
Kócsújfalu, csatornaszakasz
Fegyvernek, Tisza II. csatornaszakasz és Tisza-holtágrész
Abádszalók, Kisköre, Tisza-tó és Nagykunsági-csatornaszakasz
Tiszaroff, Sajkanyar-folyószakasz és gátszakasz Tiszabura felé
Tiszasüly, halastavak - Kolopi-tógazdaság - és csatornaszakaszok
Újszász és Zagyvarékas, Zagyva-folyószakasz
Törökszentmiklós, Tisza II. csatorna
Kengyel, halastó
Besenyszög-Zagyvarékas, halastavak és csatornaszakaszok
Újballa, Tisza-folyószakasz
Kisköre-Pusztataksony, víztározószakasz
Pusztataksony, Tisza gátja mellett és vízlépcső csatornája és Nagykunsági öntözőcsatorna
Tiszabő, Tisza-folyószakasz és holtágrészek
Tiszasüly, Tisza-folyószakasz és holtágrészek
Tiszaderzs, Tisza-folyószakasz
Szajol, Holt-Tisza, Pete-sziget
Besenyszög, Tisza-holtágrész és patakszakasz
Tiszapüspöki, Tisza-folyószakasz és holtágrész
Kunhegyes, Nagykunsági-főcsatornaszakasz
Törökszentmiklós, Nagykunsági-főcsatornaszakasz
Tiszaug, Holt-Tiszaszakasz
Tiszakürt, Tisza-folyószakasz és csatornaszakasz
Tiszainoka, Tisza-folyószakasz
Nagyrév, Holt-Tiszarész
Tószeg, Gerje-Perje-főcsatornaszakasz
Tiszavárkony, Tisza-folyószakasz
Vezseny, Tisza-folyószakasz
Tiszasas, Tisza-folyószakasz
Csépa, Holt-Tiszarész
Jászjákóhalma-Jászfényszaru, csatornaszakaszok (szárazak)
Jászladány, csatornaszakasz
Jászberény-Jásztelek, horgásztó
Mezőtúr-Túrkeve, Berettyó-folyószakasz (Tisza II. csat.)
Kisújszállás, halastó és csatornaszakasz
Mezőtúr, halastó és csatornaszakasz
Berekfürdő, halastó
Karcag, Apavára-folyószakasz és Németéri-főcsatornaszakasz
Karcag Hortobágy-Berettyó-csatornaszakasz
Nádudvar, tsz-telep melletti Hortobágy-folyószakasz
Berettyó-Villogó, Ecsegfalvai-tó és csatornaszakasz
Jászárokszállás-Szentlőrinckáta, csatornaszakasz
Kunmadaras-Nagyiván, Kunkápolnási-mocsár és Sároséri-főcsatornaszakasz
Jánoshida és Szászberek, Zagyva-folyószakasz
Jászfényszarú, horgásztavak, Galga-folyó- és Zagyva-folyószakasz
Jászberény, Tarna-folyószakasz
Jászdózsa, csatornaszakasz
Alattyán, Zagyva-folyószakasz és holtágrész
Berekfürdő, csatornaszakaszok
Jászalsószentgyörgy, Holt-Zagyvaszakasz és Rekettyés-érrész
Jászberény, horgásztó és Zagyva-folyószakasz
Jászárokszállás, Gyöngyös-patakrész és horgásztavak
Erk, Kis-Zagyva-folyószakasz
Karcag, horgásztavak
Kisújszállás, horgásztavak és csatornaszakaszok
Mezőhék, Mezőhéki-víztározó és Nagykunsági-főcsatornaszakaszok
Túrkeve, Hortobágy-Berettyó-folyószakasz

A Tisza-tó, a Nagykunság, a Tiszaug és a Duna-Tisza közének Jász-Nagykun-Szolnok megye közigazgatásához tartozó területeit vizsgáltuk meg kutatásaink során.

A megyébe áthúzódó Tisza-tó, valamint közeli folyók, csatornák, patakok, számos a Tiszához "csatolt", arra "telepített" halas- és horgásztó, és cián nem járta holtágak megőrizték az itt élő vidrákat.

Mindössze a közelben húzódó újszászi és zagyvarékasi Zagyva-folyó szakaszoknál, a tiszakürti, a tiszasasi Tisza-folyó-, és csatornaszakasznál tapasztaltuk a vidra ritkább előfordulását, míg a tiszainokai, a tiszavárkonyi, a vezsenyi részeknél jelenlétük teljes hiányát regisztráltuk. Ezek viszont nem a ciánmérgezésre visszavezethető "rendellenességek". Az 1995 óta tartó megfigyelések során, valamennyi esetben, hasonló képeket kaptunk, amikor ezeken az élőhelyeken kutakodtunk. Oka lehet ennek egyfelől a folyó erős sodrása és a holtágak zavartsága (kedvelt kiránduló- és horgászvizek), és a partmenti növényzet ritkasága/hiánya, vagy szennyezettsége (nagymennyiségű szemetet szórnak szét a horgászok). Ettől függetlenül a vidrák itt tapasztalt átmeneti előfordulása és/vagy teljes hiánya talány számunkra is, hiszen nem egy hasonló tulajdonságokkal rendelkező élőhelyen, mind a Tiszamentén, mind más folyónál, állandó jelenlétéről van tudomásunk.

Azon Jászsági területek, ahol a faj egyáltalán nem fordul elő (Jászjákóhalma, Jászladány, Jászdózsa), száraz élőhelyek. Viszont a Tarnához, a Berettyóhoz, a Zagyvához kapcsolódó, onnét vizét nyerő halas- és horgásztavaknál (akárcsak az említett folyóknál) a vidra előfordulása majd mindenhol bizonyított.

Bács-Kiskun megye vizsgált területei:

Tiszakécske, Tisza-folyószakasz és holtágrész
Tiszabög, Tisza-folyószakasz
Pálmonostora, Dong-éri-főcsatorna
Tiszaalpár, Alpári-Holt-Tiszaszakasz
Lakitelek, Holt-Tiszaszakasz
Gátér, Csukás-ér- és Félegyházi-vízfolyás-szakaszai
Felsőszentiván-Bácslokod, halastavak
Baja, Duna-völgyi-főcsatorna, Gyuri-szigeti-holtágrész, Vadica-csatornaszakasz, Nyéki-Holt Duna, Kádár-sziget, Bajaszentistváni-csatornaszakasz
Nagybaracska, halastó
Szeremle, Kádár-szigeti-holtágrész, Pandur-szigeti-holtágrész
Bátmonostor, Paptava-erdő-holtág (Ferenc-csatornaszakasz) és Monostori Fás-Dunaszakasz
Nagykőrös, Kőrös-ér- és csatornaszakasz
Fülöpszállás, Kiskunksági-főcsatorna
Kecskemét, Csukás-éri-főcsatornaszakasz és horgásztavak
Kiskőrös, Duna-völgyi-főcsatornaszakasz és Mikla-pusztai-csatornaszakasz
Korhánypuszta, Nagy-éri-csatornaszakasz
Akasztó, Kiskunsági- és Fülöpszállási-főcsatornaszakasz
Dunatetétlen, Nagy-éri-főcsatornaszakasz
Bösztör, Apaji-csatornaszakasz
Tass, Kiskunsági-főcsatornaszakasz
Kalocsa, Szelidi-tó és csatornaszakasz
Uszod és Foktő, Foktői-csatornaszakasz és Uszodi-sziget
Dunakömlőd, Kömlődi-csatornaszakasz
Nemesnádudvar, Ducsi-csatornaszakasz
Hercegszántó, Karapancsai-halastavak I. tóegység
Érsekcsanád, Rezéti-Duna-partszakasz, Veránka-sziget, Harábó-csatornaszakasz
Dusnok, Vajas-csatornaszakasz
Sükösd, Duna-völgyi-csatornaszakasz
Bácsszentgyörgy, Kígyós-csatornaszakasz
Báta-Szeremle, Duna-holtágrész
Bölcske, Sókor-csatornaszakasz
Császártöltés, horgásztó, Vörös-mocsár
Dunapataj, Kétesi-rét és csatornaszakasz
Kunszentmiklós, XXX.-csatorna
Pörböly, Kerülő-Duna (holtágrész) és Fás-Dunaszakasz és Nagy-Báli-tó
Baja, Cserta-holtágrész és Vén-Duna- és Simon-Duna- és Nóric-Dunaszakaszok
Dusnok-Sükösd, Dunapart 1490 és 1494 fkm, bal part
Érsekcsanád, Dunapart 1484 fkm, bal part
Szeremle, Dunapart 1467 és 1470 és 1473 fkm, bal part
Baja-Érsekcsanád, Duna-völgyi-főcsatornaszakasz és Kádár-Duna- és Kerek-tórészek
Baja, Sugovica és Ferenc-csatornaszakasz
Szeremle, Öreg-Szeremlei Duna-folyószakasz és Kis-Bundás- és Nagy-Bundás-holtágrészek
Gara, Igali-gravitációs-csatornaszakasz
Baja-Szeremle, Fertőrész
Dávod, Ferenc-csatornaszakasz, Földvári-tó
Nagybaracska, halastavak és Duna-ágszakasz
Hercegszántó-Budzsak, Kadia-holtágrész
Szalkszentmárton, Kiskunsági-főcsatorna
Izsák, Kolon-tó és Kisizsáki-összekötőcsatorna-szakasza
Csengőd, Tabdi-csatornaszakasz
Tabdi, Tabdi-csatornaszakasz és horgásztavak
Kiskunhalas, Sós-tó (horgásztó)
Imrehegy, Rekettye-Bogárzó-csatornaszakasz
Kunfehértó, horgásztó és csatornaszakasz
Tázlár, Lázár-tó, Szarvas-tó és Nagy-tó
Harkakötény, Harkai-tó és Dong-éri-főcsatornaszakasz
Szank, Dong-éri-főcsatorna és Majsa-szanki-csatorna torkolata
Csávoly, víztározó és csatornaszakasz
Dunaszentbenedek, Duna-holtágszakaszok
Harta, csatornaszakaszok

A Bács-Kiskun megyében megvizsgált területek elsősorban a Dunához kapcsolódnak, illetve a folyó köré épült főcsatorna-, és csatorna-hálózathoz, valamint a halas- és horgásztavakhoz (Kiskunság és a Duna-Tisza köze egyéb területrészei).

A Duna vizsgált szakaszai megfelelő vidraélőhelyek; kijelenthető, hogy talán az egyik legegységesebb vidraállománnyal rendelkeznek a térségben. A kutatott egyéb vizes élőhelyeken (csatornáknál, halas-, és horgásztavaknál) is rendszeresnek mondható a vidra jelenléte. Ott, ahol nem fordul elő (pl. a bösztöri Apaji-csatorna, a bölcskei Sókor-csatorna és a bajai Fertő említhető) száraz élőhelyek, vagy annyira zavartak, esetleg szennyesek, hogy a vidra ott, valószínű emiatt nem marad meg.

A Tisza vonalán mindössze hat megfigyelési ponton kutattunk, mind a ciánbaleset előtt, mind azt követően. Tiszabög és Lakitelek kivételével mindenütt állandónak mondható a vidra, míg az említett két településnél lévő megfigyelőhelyeknél eddig nem tapasztaltuk felbukkanásukat (a ciánmérgezés előtt sem).

Borsod-Abaúj-Zemplén megye vizsgált területei:

Tiszaladány, Kis-Tiszaszakasz
Tarcal-Mezőzombor, Mádi-patakszakasz és Északi-övcsatornaszakasz
Csobaj, Bodványosi-csatornaszakasz
Gelej-Csincsetanya, víztározó és Gelej-patakszakasz
Tiszavalk, Nyárád-érszakasz (Kiskörei víztározó területe)
Négyes-Apata, holtágrész (Kiskörei víztározó területe)
Borsodivánka, Rima-patakszakasz
Tiszabábolna, Tisza-folyószakasz
Tiszakarád, Holt-Tiszarész
Ároktő-Tiszacsege, Tisza-folyószakasz és holtágrész
Tiszadorogma, Tisza-folyószakasz és holtágrész
Tiszatarján, Tisza-folyószakasz és csatornaszakasz
Tiszaújváros, Nyugati-főcsatornaszakasz
Tiszakeszi-Ároktő, Tisza-folyó 15 kilométeres szakasza
Tokaj, Tisza-Takta csatornaszakasz és halastavak és Bodrog-torokrész
Prügy-Taktabáj, Takta-csatornaszakasz
Tarcal, Hódos-tó és Taktaközi-főcsatornaszakasz
Tiszalúc, Takta-csatornaszakasz
Bodrogkisfalud, Bodrog-folyószakasz
Szegilong, csatornaszakasz
Olaszliszka-Bodrogolaszi közötti Bodrog-folyószakasz és holtágrészek
Tolcsva, Tolcsva-patakszakasz
Szerencs, Takta-folyószakasz
Taktaszada-Taktaharkány, Takta-folyószakasz és Gilip-patakszakasz
Tiszavalk, Holt-Tiszarész
Tiszatardos, Tisza-folyószakasz
Tiszaladány, Kis-Tiszarész
Tiszacsermely, Holt-Tiszarész
Ároktő, Tisza-folyószakasz
Tiszakeszi, kikötő és Holt-Tiszarész
Györgytarló, Tiszakarádi-csatornaszakasz
Muhi, Hejő-Szerda-övcsatornaszakasz
Köröm, Sajó-folyószakasz
Sajólád, Sajó-folyószakasz
Bőcs, Hernád-folyószakasz
Gesztely, Hernád-folyószakasz
Borsodivánka, Rima-patakszakasz
Büdszentmihály, halastó
Meszes, Rakaca víztározó
Szalonna, Bódva-folyószakasz és Rakaca-patakszakasz
Viss, Holt-Bodrogrész
Vajdácska, Bodrog-folyószakasz és "Hosszú-tó" és "Bíró-tó" (holtágak)
Büdöskútpuszta, Bódva-folyószakasz
Bodroghalász, Bodrog-folyószakasz és Kengyel-tó
Felsőberecki, Bodrog-folyószakasz és csatornaszakasz
Emőd, horgásztavak és Kulcsár-völgyi-patakszakasz
Harsány, horgásztavak és Csincse-patakszakasz
Sály-Bükkábrány, Sályi-víztározó
Lázbérc, Lázbérci-víztározó
Monok, Monoki-víztározó
Hejőpapi, horgásztavak és Hejő-főcsatorna-szakasz
Kistokaj, bányató (telepített horgásztó)
Mályi, Mályi-tó és Öreg-tó
Onga, horgásztavak és csatornaszakasz
Arnót, Kis-Sajószakasz és horgásztó
Pácin, Karcsa-holtágszakasz
Sajószöged, horgásztavak
Sárospatak, Berki-holtágszakaszok (Bodrog-folyó)
Szelesakna (Szuhakálló), horgásztavak

A Borsod-Abaúj-Zemplén-megye közigazgatási határához tartozó Északi-középhegység-, a Bodrogköz- és a Taktaköz-területeit kutattuk munkánk során.

A Tisza borsodi szakaszánál a következő tiszai településeknél nem tudtuk megállapítani a vidra előfordulását a ciánmérgezés után: Tiszatarján, Tiszatardos, Tiszacsermely. Ezeken a területeken a baleset előtt ismertünk vidrakiszállókat, igaz olyanokat, amit nagyritkán használtak vidrák, feltehetően vándorláskor. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a helybéliek - elmondásuk szerint - "saját hatáskörbe utalva" oldják meg a "vidraproblémát". A cián-baleset után a vidrák átmeneti jelenlétét a következő Tisza-folyószakaszokon állapítottuk meg: Tiszalúc, Tiszakeszi; a helybéliek itt is jól ismerik a fajt, és számukra is "elkeserítő a jelenléte". (Helybéliek alatt a horgászokat és a halászokat értem; a tanulmány egy másik részében részletesen is írok a velük történő beszélgetések tapasztalatairól).

Természetesen a környező folyókat, csatornákat és más vizes élőhelyeket itt is megvizsgáltuk (Taktaköz, Bodrogköz). A Bodrogon is nagyon élénk vidramozgás figyeltünk meg (főleg a 2000-es nagy árvíz után, de az idei tavaszi árhullámot követően is). A Bodrog holtágainak jelentős része telepített horgászvíz, ami mágnesként vonzza nem csak a vidrákat, hanem minden halevő állatfaj egyedeit. A Taktaközben pedig a csatornáknál majd mindenhol megtalálható a "vidrajelölés".

A Bodrog, valamint a Sajó-folyó és Hernád-folyó közötti vizsgált területrészek (Szegilong, Tolcsva, Szerencs, Muhi, Köröm, Sajólád, Bőcs, Gesztely községekhez tartozó szakaszok) egyikénél sem regisztrálhattuk eddig a vidrák előfordulását. A folyók sebes, örvénylő sodrása magyarázatot adhat a "vidramentességre", a patakoknál, csatornáknál azok gyér táplálékellátottsága és szennyezettsége említhető, bár nem feltétlenül elfogadható érvként. Érdekes, és egyelőre válasz nélkül maradó tény: a Bodrogon túl a Hernád- és Sajó-folyó felé haladva, mintha csak egy határt lépnénk át, egyszeriben megszűnik minden vizes élőhelynél a vidrák jelenléte. Ugyanakkor a szlovák határ felé haladva a Szuha-patak, a Jósva-folyó, a Rakaca-patak (és víztározó), a Bársonyos-patak (Aggtelek, Cserehát, Zemplén) területein stabil és állandó vidraállomány meglétét tapasztaltuk kutatásaink során.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vizsgált területei:

Garbolc-Tiszakórád, Túr-folyótorkolat és holtágrészek
Tiszabecs-Vásárosnamény, Tisza-folyószakasz
Tiszaadony, Holt-Tisza-holtágrészek
Mezőladány, Kertaljai Holt-Tisza-holtágrészek
Napkor-Nyíregyháza, VII.-számú-főcsatornaszakasz
Kisar, Tisza-folyószakasz
Tiszaszalka, Csaronda-folyócskaszakasz (horgásztónak elrekesztett ága)
Tiszaszalka-Kisvarsány, Tisza-folyószakasz
Tiszacsermely, Szapogy-szögi- és Csermely-szögi Holt-Tisza-holtágrészei
Tiszanagyfalu -Tiszaeszlár, halastó
Tiszalök, Tisza-folyószakasz, holtágrész és kikötő
Tiszaszalka, Szipa-patakszakasz
Kocsord, Északi-csatornaszakasz
Ököritófülpös-Tunyogmatolcs, Élő-Szamosfolyó- és holtágrészek
Penyige, Szemke-csatornaszakasz (intenzív horgászvíz)
Szamosszeg, Holt-Szamosszakasz
Nábrád, holtágrész és halastó
Fehérgyarmat, halastó
Tiszakórád, Szatmárcseke, Kisar, Tisza-folyószkasz bal partja
Olcsva-Olcsvaapáti, Szamos-folyószakasz
Olcsva, Kraszna-folyószakasz
Hermánszeg-Szamossályi-Szamosújlak, Szamossályi-Holt-Szamos-szakaszok
Csengersima-Csegöld, Csengersimai-halastavak, Máty-csatornaszakasz
Csenger, Szamos-folyószakasz
Olcsvaapáti-Panyola, Szamos-folyószakasz
Garbolc-Tiszakóród, Túr-folyó torkolata és holtágrészei
Tiszabecs-Vásárosnamény, Tisza-folyószakasz
Tarpa, Helmec-szegi Holt-Tiszaszakasz, Gacsánszegi Holt-Tiszaszakasz, Vágás-dűlői holtágrész, Szipa-főcsatornaszakasz
Gulács, Boroszló-kerti holtágrészek (2 holtág)
Tivadar, Tisza-folyószakasz jobb partja
Vásárosnamény-Gergelyiugornya, Bagi-szegi holtágrész, horgászvíz
Vásárosnamény, Tisza-folyószakasz (strand)
Aranyosapáti, Holt-Tiszarész
Mátyus, Rózsás-dűlői holtágrész
Tiszaadony, Holt-Tiszarész
Ujkenéz, Terem-szegi Holt-Tiszarész ("Vadász-tó")
Mezőladány, Tisza-folyószakasz
Lónya, Pusztakert-dűlői Holt-Tiszaszakasz
Tiszamogyorós-Eperjeske, Sziget-dűlői Holt-Tiszarész
Tiszamogyorós, Tisza-folyószakasz
Tuzsér-Tiszaberéd, Tisza-folyószakasz és Kerek-holtágrész és Belfőcsatorna-szakasz
Tiszatelek-Nagyhalász, Verem-szegi- és Apát-szegi Holt-Tiszarész
Érhát-Kétérköz-Kocoba, Belfőcsatorna-szakasz
Gávavencselő, Remete-zugi Holt-Tisza-, Marót-zugi Holt-Tiszaszakasz
Szabolcsveresmart, Rozsálypusztai Holt-Tiszarész és Nagyszögi-morotvaszakasz
Szabolcs, Kerek-tó-morotvaszakasz, Kis-Tisza holtágrész
Timár, Szilas-morotvaszakasz
Rakamaz-Tiszanagyfalu, Nagy-morotvaszakasz
Dombrád, Liget-szögi Holt Tiszarész
Tiszadob, Holt-Tiszaszakasz
Tiszadada, Sárkány-törési morotvaszakasz
Tiszadob-Tiszadada közötti Tisza-folyószakasz és holtágrészek
Kistiszahát Dombrádnál, Pallóközi Holt-Tiszaszakasz
Tiszavasvári, Keleti-főcsatornaszakasz és Macsuga-halastó
Tiszakarád, Partifecske-telep (folyópartszakasz)
Tiszaladány, Tisza-folyószakasz és Holt-Tiszarész
Tiszatardos, Tisza-folyószakasz és holtágrész
Kocsord, Kraszna-folyószakasz
Fülpösdaróc, Szamos-holtágrész
Tunyogmatolcs, Holt-Szamosrész
Darnó, Csomota-csatornaszakasz
Jánkmajtis, Görgő-Szenke csatornaszakasz
Csegöld, Máty-csatornaszakasz és halastavak
Cégénydányád, Szamos-folyószakasz
Szamosújlak, Holt-Szamosrész
Szamosbecs, Szamos-folyószakasz
Géberjén, Szamos-folyószakasz
Tunyogmatolcs, Szamos-folyószakasz
Rápolt, Szamos-folyószakasz
Szamosangyalos, Szamos-folyószakasz és holtágrész
Szamoskér, Szamos-folyószakasz
Kérsemjén, Szamos-folyószakasz
Gyügye, Szamos-folyószakasz
Tiszavid, Tisza-folyószakasz és holtágrész
Révleányvár-Komoró, Tisza-folyószakasz
Benk, Tisza-folyószakasz és holtágrész
Nagydobos, Kraszna-folyószakasz
Kékcse, Belfőcsatorna-szakasz
Tiszabercel, Lónyai-főcsatornaszakasz
Eperjeske, Holt-Tiszarész
Győrtelek, Holt-Szamosrész és Nagy-vágás csatornaszakasz
Záhony, Tisza-folyószakasz
Balsa, Tisza-folyószakasz
Tiszabercel, Lónyai-főcsatornaszakasz
Buj, Lónyai-főcsatornaszakasz
Kótaj, Lónyai-főcsatornaszakasz
Nyírbogdány, Lónyai-főcsatornaszakasz
Beszterec, Belfőcsatorna-szakasz
Tiszatelek-Tiszahát, Tisza-folyószakasz
Dombrád, Tisza-folyószakasz
Tiszakanyár, Tisza-folyószakasz
Döge, Belfőcsatorna-szakasz
Jánd, Tisza-folyószakasz
Józsafalva (Tiszavasvári), horgásztavak és Király-érszakasz
Nagyhalász-Tiszarád, halastavak
Székely-Nyírbogdány, halastó és csatornaszakasz
Apagy-Levelek, Leveleki-tározórész
Ágerdőmajor (országhatár) - Vásárosnamény, Kraszna-folyószakaszok
Nagyecsed, Kraszna-folyószakasz és Nagy-vágás-csatornaszakasz és Lápi-főcsatornaszakasz
Nagyhódos, Garbóc, Túr-folyószakasz és holtágrészek
Nyírjákó, halastó
Kishódos, Túr-folyószakasz
Túristvándi, Öreg-Túr-folyószakasz
Tiszakórád, Túr-folyószakasz
Tiszacsécse, csatornaszakasz
Sonkád, Túr-folyószakasz
Kölcse, Öreg-Túr-folyószakasz
Ura, Keleti-övcsatornaszakasz
Tiborszállás, csatornaszakasz és Kraszna-folyószakasz
Rohod, III. számú-főcsatornaszakasz
Hetefejércse, csatornaszakasz
Márokpapi, Tisza-folyószakasz és holtágrész
Nyírbogdány, Özei-víztározó és csatornaszakasz
Terem, Ős-tó (horgásztó)
Bátorliget, Bódvaj-folyószakasz
Gáva, Marótzug-holtágszakasz (Lónyai-főcsatorna)
Nyírtura, horgásztó és csatornaszakasz
Kemecse, Nagyhalászi-halastó és Lónyai-főcsatorna-szakaszok
Tiszabezdéd, Tisza-folyószakasz és Kerek-holtágszakasz

A Nyírség, a Rétköz, a Tiszahát, a Szatmári-síkság megyéhez tartozó területeit vizsgáltuk kutatásaink során Szabolcs-Szatmár-Beregben.

Kijelenthető, hogy a ciánmérgezés során a legnagyobb károsodás a Szamos-folyót, valamint a Felső-Tisza szabolcsi területeit érte.

A Szamos-folyó, a baleset előtt, főleg a holtágai és kapcsolódó víztározó (Szamossályi), valamint a folyóközeli horgász- és halastavai révén jó vidraállománnyal rendelkezett. A baleset után elsősorban a méreg nem járta, és táplálékot is adó helyekre húzódtak át a vidrák, de olyan "élőhelyeken" is megleltük a nyomukat, ahol az 1995-ben elkezdett munkánk során sosem tapasztaltuk a jelenlétüket (pl. Jánkmajtis, Darnó községeknél található csatornaszakaszoknál).

Észrevehetően a vidraállomány mozgása még mindig itt, a Szamosnál a legkiegyensúlyozatlanabb. A szamossályi-víztározó és a tunyogmatolcsi Holt-Szamos (egyiket sem érte a méreg) kivételével a faj egyedeinek jelenléte csak átmenetileg tapasztalható közvetlenül a folyó mentén. Azokon a részeken, ahol a mérgezés előtt rendszeresen használt vidrakiszálló volt ismeretes, a sodorvonali- és hullámtéri szakaszokra gondolok, ma még ritkán és rapszodikusan jelenik meg a vidra (bár érezhetően mind gyakrabban), ugyanakkor a nem mérgezett holtágak, a folyót övező csatornák és patakok, de főleg a halas- és horgásztavak területén majd mindenütt állandónak mondható.

A Felső-Tisza területén több ponton nem tudtuk megállapítani a vidrák jelenlétét eddigi állományfelméréseink során, vagy ha igen, akkor csak azt, hogy - feltehetően vándorláskor - került erre. Ennek a folyó rendkívül erős és örvénylő sodrása lehet a legfőbb oka, valamint, hogy a környék egyéb vizes élőhelyei megfelelő körülményeket biztosítanak a vidrák számára. Mindazonáltal érdekes, hogy olyan tiszai szakaszoknál, ahol ennek előtte nem észleltünk vidramozgást, mostanában - az árvizek után - regisztráljuk azt (Lónya, Benk, Tiszamogyorós, Tiszakanyár). Ez két dologgal magyarázható véleményem szerint:

Az árhullám vándorlásra késztette a Tiszamentén élő vidrákat.
A Tisza vonalán túli élőhelyeken megszületett, majd önállósodott vidrák vándorolnak arrafelé.

(Talán magyarázat lehet az is, hogy a ciánmérgezéskor megüresedett revírek újbóli elfoglalása után kerülnek erre más élőhelyek birtoklása során a versenyben alulmaradt vidrák).

Az idei nagy árvizet követően is észleltünk vidramozgást a folyó mentén; a Beregben külön programot indítottunk az árhullám levonulta után, de nem tudható, az árvíz okozott-e az állományban károsodást, pl. pusztultak-e el még fészekben lakó kölykök? Érdekes, hogy az elöntött területeken, főleg azokban a folyómenti, vagy a Tiszától távolabb eső vízelvezető árkokban, csatornákban, ahol sosem láttunk vidrajelet az elmúlt években, az árvíz óta tapasztaljuk azok rendszerességét (Gulács, Hetefejércse, Tarpa, Márokpapi). Ez azt bizonyítja, hogy a víz kiszorította a vidrákat a folyóról, s az elfoglalt csatornák kínáltak megfelelő életfeltételeket számukra. Valószínű, hogy ezen birtokba vett élőhelyek kiszáradása után a vidrák visszatérnek a folyóhoz.

A Nyírség és Szatmári-síkság területén a patakok, csatornák hálózata, no meg a Kraszna-, a Túr- és az Öreg-Túr folyószakaszai és a halas- és horgásztavak jó élőhelyet kínálnak a vidráknak. Azok a szabolcsi területrészek, ahol csak rapszodikusan, vagy egyáltalán nem észleltük a vidra jelenlétét (pl. a nagyecsedi Kraszna-folyószakasz és Nagy-vágás-csatornaszakasz, a napkori csatornaszakasz, a szabolcsi Kerek-tó morotva, a kocsordi Kraszna-folyószakasz) vagy nem kínálnak megfelelő táplálékot és búvóhelyet a vidrák számára, vagy időszakos vítzállásúak, a folyók esetében pedig erős sodrásúak és örvényesek.

Hajdú-Bihar megye vizsgált területei:

Tiszacsege-Ároktő, Nagy-Kácsa Tisza-folyószakasz és holtágrész, Nyugati-főcsatornaszakasz
Polgár, Tisza-folyószakasz és csatornaszakasz
Hajdúnánás, Keleti-főcsatornaszakasz
Tiszagyulaháza, Király-érszakasz
Újtikos, Nyugati-főcsatornaszakasz
Újballa, Holt-Tiszarész
Nagyhegyes, Keleti-főcsatornaszakasz
Nyírábrány, víztározórész
Folyás-Újszentmargita, Farkaséri-ívótavak
Hajdúszoboszló, halastó
Bihartorda, csatornaszakasz
Sáp, Sápi-csatornaszakasz
Nagyrábé, csatornaszakasz
Bihardancsháza, Sárréti-főcsatornaszakasz
Földes, csatornaszakasz
Újszentmargita, Hortobágy-folyószakasz és csatornaszakasz, Bógy-Szandlik csatornaszakasz, Nyugati-főcsatornaszakasz
Komádi, Sebes-Körös-folyószakaszok és víztározó
Hortobágy, Malomházi-híd, Borsós- és Malomházi-tavak, Nyugati-főcsatornaszakasz, Hortobágy folyószakasz és csatorna Görbeháza-szakasza, Nagyhalastavak VII. és IX., Csécsi-tavak és csatornaszakaszok, Fényes tavak és lecsapoló csatornaszakasz, Árkus csatornaszakasz, Akadémiai tavak és csatornaszakasz, Kunkgyörgyi tavak
Balmazújváros, Virágoskúti-halastó és Kadarcs-Karácsonyfoki-csatornaszakasz, Magdolna-érszakasz
Pocsaj-Létavértes, Berettyó-folyószakasz, Ér-főcsatornaszakasz
Hencida, halastó
Ártánd, bányató
Derecske, Kis-erdő-tó
Berekböszörmény, horgásztó
Kanyár-Hosszúpályi, Hosszúpályi-víztározó
Debrecen-Haláp, Halápzugi-víztározó, Kondoros-patakszakasz
Szásztelek, Árkus-csatornaszakasz
Püspökladány, tsz-telepi-csatorna, Hortobágy-folyószakasz, Tilalmas-csatornaszakasz, Álomzug-csatornaszakasz, Kettős-halom-tó, Ürmösháti-csatornaszakasz, Nagy-Kerek Tisztás-csatornaszakasz, a műút melletti csatornarész, Középhát-tanya-csatornaszakasza
Nádudvar, Makkod-csatornaszakasz
Karcag, Hamvas-főcsatornaszakasz
Hosszúhát (Szerep), Sárréti-csatornaszakasz
Nagyszög, Gelei-tó
Bödönhát-Újszentmargita, csatornaszakasz
Folyás, Nyugati-főcsatornaszakasz
Balmazújváros, Keleti-főcsatornaszakasz és víztározó
Nagyhegyes, Keleti-főcsatornaszakasz, Fertő-laposi tó
Hajdúszoboszló, halastavak és Keleti-főcsatornaszakasz
Kaba, Keleti-főcsatornaszakasz
Mezőpeterd, Ölyvös-érrész
Kismarja, Berettyó-folyószakasz
Bojt, horgásztavak
Berettyóújfalu, horgásztó
Darcas, Berettyó-folyószakasz és víztározó
Kismarja, Berettyó-folyószakasz
Hajdúszoboszló, Kösély-patakszakasz
Hajdúszovát, csatornaszakasz, Kösély-patakszakasz
Létavértes, víztározó és Konyári-Kálló-patakszakasz
Kokad-Álmosd, Álmosd-Kokadi-víztároló

A Hajdúság, a Hortobágy, a Nagy-Sárrét és a Nagykunság megyéhez tartozó szakaszait kutattuk munkánk során Hajdú-Biharban.

Vizsgálatainkkor a egyes területrészeknél nem vagy csak rapszodikusan találtuk meg a vidrák nyomait: pl. Püspökladány egyes csatornaszakaszai, a polgári, a tiszagyulaházi, az újtikosi csatornaszakaszok, a pocsaji Ér-folyószakasz, a nádudvari Makkod-csatornaszakasz és a hosszúháti csatornaszakasz említhető. Nevezett területeknél valószínűsíthető, hogy ideiglenesen mégis előfordul a vidra; könnyen lehet, hogy vándorlási útvonalként "funkcionálnak" a környező élőhelyek (halastavak, főcsatornák, folyószakaszok) között.

A Tiszánál stabil és fejlődő állományt regisztráltunk. A Hortobágyi-halastavak az egyik legjobb élőhelyei a hazai vidrapopulációnak. A Hortobágy-, a Berettyó-folyó, a Keleti- és a Nyugati főcsatorna, valamint a kisebb csatornák, patakok, és a víztározók, halastavak hálózata megfelelő élőhelyet biztosít a vidrák számára. A vizsgált élőhelyeken a legnagyobb gondot a magánkézbe került halas- és horgásztavaknál tapasztalt, valós vidrakárok kezelésének megoldatlansága okozza.

Csongrád megye vizsgált területei:

Szeged-Sándorfalva, Fehértó
Algyő-Mártély, Barci-rét a Tisza-folyó 200 fkm szakasza
Derekegyház, Mártély-Székkutas öntözőcsatorna szakasza
Szentes-Szegvár, Derekegyházi-halastó és csatornaszakasz
Szentes-Mindszent, Landor-tó
Szegvár-Derekegyház, Szentes II. horgásztó
Nagytőke-Derekegyház, víztározó és csatornaszakasz
Szegvár-Mártély, Kuncatoroki szivattyú-csatorna szakasza
Röszke-Gyálarét, Gyáki Holt-Tisza szakasza
Kiskundorozsma-Szentmihálytelek, Mártélyi-víztározó
Szarvas-Eperjes, Cserebőrkényi-tó
Apátfalva-Nagylak, Bökényi Maros-folyószakasz
Apátfalva-Királyhegyes, Sámson-csatornaszakasz, Apátfalvi-főcsatornaszakasz
Makó-Rákos és Békéssámson, Bogárzói-csatornaszakasz
Makó-Ferencszállás, Dorgály-főcsatornaszakasz
Szőreg-Klárafalva, Maros-folyószakasz
Csongrád, Tisza-folyószakasz és ártérrész
Hódmezővásárhely, Tisza-folyó 191 fkm szakasza
Algyő, Tisza-folyószakasz, holtágak és homokbánya melletti belvízcsatornák szakaszai
Mindszent-Mártély, Ásványi-holtágszakasz, Dong-éri-csatornaszakasz
Mindszent-Szentes, Ludas-ér-csatornaszakasz
Szeged, üdülőhely és Tisza-Maros torokszakasz
Csongrád, Tisza-folyószakasz és holtág, Körös-Tisza "torokszakasz"
Kopáncs-Algyő, homokbányai-csatornaszakasz
Magyartés, Zalotta-folyószakasz
Bokros, Tisza-folyószakasz és holtágrészei
Szentes-Gádoros-Eperjes, csatornaszakasz
Sándorfalva-Szatymaz, Majsai-főcsatorna szakaszai
Sándorfalva, halastavak és Algyői-csatorna-, Majsai-főcsatorna szakaszai
Szentes, Tisza-folyószakasz és holtágrész
Tiszaug-Tiszakürt, Tisza-folyószakasz és holtágrészei
Deszk, Maros-folyószakasz és holtágrészei
Maroslelle, Maros-folyószakasz
Ferencszállás, Maros-folyószakasz és Halász-sziget (Maros-folyószakasz)
Fábiánsebestyén, csatornaszakasz
Makó-Óföldeák, Makói-főcsatorna Makó és Maroslelle közötti 2,5 km hosszú szakasza
Sámson-Apátfalva, Apátfalvi-főcsatornaszakasz
Nagyér-Csanádalberti, Királyhegyesi szárazér 6 km-es szakasza
Mezőhegyes-Csanádalberti, Pitvarosi-víztározó
Földeák-Maroslelle, Mátyáshalmi-csatornaszakasz
Tömörkény-Csanytelek, Csaj-tavak és csatornák szakaszai
Kunszállás, Gátéri-csatornaszakasz
Kiskunfélegyháza, Gátéri-csatornaszakasz
Öcsöd, Hármas-Körös-folyószakasz és holtágrészei
Pusztaszer, Szabó-tó és Büdös-tó

A Maros-Tisza köze, a Viharsarok és a Duna-Tisza köze megyéhez tartozó szakaszait kutattuk munkánk során Csongrádban.

A megyében található két nagy tórendszer: a Csaj-tó és Szegedi Fehér-tó vidraállománya stabilnak és növekvőnek mondható.

Egyelőre úgy tűnik, a ciánmérgezést, majd a tavalyi nagy, és az idei, a Tisza itteni szakaszánál "csendesebb" árvizet az állomány átvészelte. Elmondható, hogy a vidra mindenütt állandónak tekinthető a megvizsgált folyószakaszoknál. Oka lehet ennek, hogy a terület holtágainak nagy része rendszeresen halasított, a környék számos kisebb- nagyobb horgász- és halastónak, valamint ezeket összekötő csatornának ad otthont, ahol a vidra megtalálja a számára szükséges életfeltételeket. Az elmúlt években magánkézbe, illetve egyesületi tulajdonba került horgász- és halastavaknál érzékelhető a feszültség a vidra jelenléte miatt.

A Maros-folyó, a Körösök csongrád-megyei szakaszain is állandónak tekinthető a vidra. A főcsatornák, csatornák, patakok jelentős részénél is előfordul, ahol nem , vagy csak átmenetileg (pl. a derekegyházi öntözőcsatorna, a kardoskúti Békéssámson-csatorna, a vásárhelyi Kakasszéki-ér, a ruzsai Széksóstói-főcsatorna), azok száraz élőhelyek, vagy gyér növényzettel borítottak, erősen zavartak, esetleg nem nyújtanak táplálékot a vidrák számára.

Pest megye vizsgált területei

Bp., Rákoskeresztúr, Rákos-patakszakasz
Bp., Felsőrákos és Rákosliget-Mátyásföld, Szilas- és Rákos-patakszakaszok
Bp-Cinkota, Naplás-tó és Szilas-patakszakasz
Bp-Árpádföld, Szilas-patakszakasz (Újpalota)
Csömör, Szilas-patakszakasz és horgásztó (Csömöri legelő)
Dunakeszi-alsó, Alagi-major (Mogyoródi-patak)
Kistarcsa, Szilas-patakszakasz
Herceghalom, horgásztó és Békás-patakszakasz
Budakeszi, patakszakasz
Törökbálint, horgásztó
Biatorbágy-Sóskút, horgásztó, Biai-tó és Benta-patakszakasz
Vác, Duna-holtágrész
Sződ, Csörög, Sződliget, Csomád, Duna-holtágrészek
Tápiószecső, Felső-Tápió halastó
Tápiószecső, Tározó-tó, és Csincsa-patakszakasz
Sülysáp-Mende, Alsó-Tápió-patakszakasz
Gomba, Felsőfarkasdi-patakszakasz, Farkasdi-tó és Úri-patakszakasz
Kóka, Felső-Tápió-patakszakasz (Kókai-ág)
Dány, Dányi-patakszakasz
Sülysáp-Kistelek, halastavak
Gyömrő, Csemetekerti-tó és Tőzegestó-halaspatak szakaszai
Péteri, halastó
Maglód, Ecser, Ecseri-tározó
Úri, halastavak és Úri-patakszakasz
Fót, horgásztó, Somlyó-alja tó
Veresegyház, halastavak és Folyás-patakszakasz
Őrbottyán, víztározó és patakszakasz
Őriszentmiklós, víztározó
Csomád, Kisréti-dűlő-patakok szakaszai
Mogyoród, Mogyoród-patakszakasz és Gépgyári-tavak
Sződ, Sződrákosi-patakszakasz
Gödöllő, Babati-tavak, Halom-tavak, Besenyő-patakszakasz
Pécel, Rákos-patakszakasz és Felső-Hosszúrét-tó
Pécel-Isaszeg, horgásztó
Vácegres-Erdőkertes, Egres-patakszakasz
Vácegres-Domony, víztározók
Valkó, Malom-patakszakasz (belterület)
Dány-Sülysáp, Felső-Tápió-patak- és Kókai-ág patak szakaszok
Domony-Gödöllő-Iklad-Bag, Domony-völgyi tó, Egres-patakszakasz, Galga-folyószakasz
Aszód-Bag, Galga-folyószakasz
Bag, Egres-patakszakasz
Hévízgyörk-Bag, Galga-folyószakasz
Vácszentlászló-Valkó, Valkói-víztározó és Hajta-patakszakasz
Vácszentlászló, Valkó, Bag, Sósi-patakszakasz
Dány, Valkó, Zámbok, horgásztó, Nagyvölgyi-patakszakasz
Zsámbok, Mérges-patak, Hajta-patakszakasz
Kóka, Nagy-völgyi-patak szakaszai
Tóalmás, Nagy-völgyi-patak szakaszai, és Hajta-patakszakasz, horgásztó
Kartal, patakszakasz
Apaj, XXXI.-számú-csatornaszakasz
Galgahévíz, víztározó, Galga-folyószakasz és Kis-Galgaszakasz
Hévízgyörk, Sósi-patakszakasz és Bika-tó
Tura, Galga-folyószakasz, Galábos-mente szakaszai
Tura, Emse-patakrész (kiszáradt)
Vácszentlászló, Mérges-patakrész (kiszáradt)
Hatvan-Kerekharaszt, Kartali-völgyi patakrész (kiszáradt)
Boldog, Vajdaréti-csatornaszakasz
Tahitótfalu, Duna-sziget szakaszai
Isaszeg, horgásztó
Szigetbecse, Ráckevei Duna-holtágrész
Dömsöd, Ráckevei Duna-holtágrész
Százhalombatta, halastavak és Benta-patakszakaszok
Alsónémedi, horgásztavak
Farmos, víztározó
Tinnye, Garancsi-tó (horgásztó)
Újhartyán, víztározó és csatornaszakasz

A Gödöllői-dombság, a Budai-hegység, a Pilis és a Börzsöny, valamint Budapest egyes területrészeit vizsgáltuk munkánk során Pest-megyében.

Pest-megye kutatott területei mutatják a legkedvezőtlenebb képet az országban. Ez az a megye, ahol a legtöbb a "vidramentes" vizes élőhely, itt fordul elő a legtöbb olyan eset is, ahol a vidrák csak átmenetileg vesznek birtokba egy-egy élőhelyet (pl. a cinkotai Szilas-patakszakasz, a sződi Sződrákosi-patakszakasz, az aszódi-bagi Galga-folyószakasz, a péceli patakszakasz, az isaszegi horgásztó említhető), s itt fordul elő az is, hogy a megfelelő életkörülményeket biztosító élőhelyeken, arányait tekintve, a legtöbb panasz merül fel a jelenléte miatt.

Valószínű, hogy ritka előfordulásának okai a következők:

a megyében található sűrű úthálózat és erős autós forgalom;
a legtöbb vándorlásra és esetenként megtelepedésre alkalmas patak, csatorna vagy szennyezett, vagy lebetonozott partoldalú és gyér, vagy semmiféle növényzettel és semmiféle táplálékkal nem rendelkezik;
a legtöbb alkalmas élőhely erősen zavart, egyfelől horgászat, másfelől egyéb szabadidős tevékenység (pl. strandolás) miatt.

A vizsgált halas- és horgásztavak azonban stabilnak tűnő vidraállományt tartanak el, s feltehető, hogy a Duna-folyó csendesebb holtágai is megfelelő életfeltételeket biztosítanak a vidrák számára (Szentendrei-sziget). Valószínűsíthető, hogy a megyében élő vidrák nagy része ezekre a telepített vizekre és nyugodtabb folyószakaszokra húzódik. Mindenesetre az Ipoly-folyó és a Börzsöny-hegységben található patakok jó vidrapopulációval rendelkeznek, ott található a legstabilabb "pest-megyei" állomány.

Nógrád-megye vizsgált területei

Erdőtarcsa Nógrádi-patakszakasz
Verseg Nógrádi-patakszakasz
Szurdokpüspöki-Tar-Hasznos, Zagyva-folyószakasz, Kövecses-patakok szakaszai
Cered-Zabar, halastó és csatornaszakasz
Balassagyarmat, patakszakasz
Szátok, Romhányi Lókos-patakszakasz
Szarvasgede-Héhalom, Zagyva-folyószakasz, Méhtelepi-patak- és Szuha-patakszakaszok
Cered, Pipó-tavak
Nyírjes - Balassagyarmat, halastavak
Terény, víztározó
Kétbodony, víztározó
Csécse, Béhalom-pusztai Szuha-patakszakasz
Palotás, Buják-patakszakasz és horgásztó
Karancskeszi (Marakodi-puszta), Dobsada-patakszakasz
Ludányhalászi, Ipoly-folyószakasz és horgásztavak
Ipolytölgyes, Ipoly-folyószakasz
Nemti, Zagyva-folyószakasz
Újlak, Tarján-patakszakasz
Litke, Ipoly-folyószakasz
Pösténypuszta, Ménes-patakszakasz
Őrhalom, Ipoly-folyószakasz
Patvarc, Fekete-víz (patak)
Érsekvadkert, Lókos-patakszakasz
Patak, Derék-patakszakasz
Hont, Ipoly-folyószakasz
Diósjenő, Jenői-tó és Lókos-patakszakasz
Hasznos (Pásztó), víztározó és Kövecses-patakszakasz
Maconka, horgásztó és Tarján-patakszakasz
Palotás, víztározó és Bujáki-patakszakasz
Ipolyvece, horgásztó és Derék-patakszakasz
Dejtár, horgásztó és Lókos-patakszakasz
Patak, Derék-patakszakasz
Tolmács, víztározó és Lókos-patakszakasz

A Cserhát és a Mátra területeit kutattuk munkánk során Nógrád-megyében.

Az eddig rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a megyében több helyen is előfordul a vidra, a legtöbb megvizsgált területnél állandónak mondható. Az Ipoly- és a Zagyva-folyók, valamint a kisebb-nagyobb vízhozamú erek, csatornák és patakok megfelelő vándorlási útvonalat jelentenek a faj egyedei számára, s a halastavak, víztározók is meg- és eltartják őket. Feltehető, hogy stabil állománnyal rendelkeznek, s az önállósodott szaporulat kel útra üres, elfoglalható élőhelyet keresve magának.

Azok a területrészek, ahol nem tudtuk megállapítani a faj jelenlétét, vagy csak átmeneti előfordulását regisztrálhattuk (pl. erdőtarcsai Nógrádi-patakszakasz, versegi Nógrádi-patakszakasz, balassagyarmati-patakszakasz) kevés táplálékot, és búvóhelyet adnak, zavartak is.

Fejér megye vizsgált területei:

Kajászó-Igar, MOHOSZ tógazdaság területe és csatornaszakaszok
Dinnyés, tógazdaság, Kajtor csatornaszakasz, "országúti" halastó
Pákozd, É. p.-zagykazetták
Csákvár, Császárvíz (patak) és Pócos-tó
Zámoly, Burján-árok (patak) és víztározó
Pázmánd-Kisnyék, Arnold-tanya és csatornaszakaszok
Bodajk-Sőréd, víztározó
Székesfehérvár, Móri-úti halastavak és csatornaszakasz
Csákberény, Öreg-tó, csatornaszakasz, Császárvízi-tavak
Gárdony-Agárd, tópart és víztározó
Kisfalud, Császárvíz-csatornaszakasz
Velence - Velencefürdő partszakaszai és környező csatornaszakaszok
Börgönd, csatornaszakasz
Velence, Velence-sziget
Szabadbattyán, Nádor-csatornaszakasz és halastó
Fehérvárcsurgó, víztározó és Gaja-patakszakasz
Moha, Gaja-patakszakasz
Sárbogárd-Sáregres, Rétszilasi-tavak
Sárszentmihály, Pálmajorosi-tavak
Tárnok-Érd, csatornaszakasz
Pátka, víztározó
Nádasladány-Úrhida, csatornaszakasz és bányatavak
Aba-Csősz, halastavak és Sárvíz-malomcsatorna szakaszai
Soponya, halastavak és Sárvíz-malomcsatorna szakaszai
Sárkeresztúr, horgásztavak
Sárszentágota, horgásztavak
Kálóz, halastavak és csatornaszakasz
Rétszilas, halastavak
Lovasberény, csatornaszakasz
Bicske-Csabdi, Szentlászló-patakszakasz és Telepi halastó
Adony, Líviai-halastavak, csatornaszakaszok és Holt-Dunaág szakaszai
Perkáta, Perkátai-vízfolyás szakaszai
Kisperkáta, halastavak és csatornák
Mezőkomárom, Sió-csatornaszakasz
Kabókapuszta, halastavak
Fornádpuszta, halastavak
Fürged, halastavak
Lajoskomárom, halastó
Kisláng, Bozói-patakszakasz
Dég, halastavak
Felcsút, horgásztó és Váli-víz-csatornaszakasz

A Velencei-tó, a Vértes-, a Velencei-hegység és a Mezőföld megyéhez tartozó területeit vizsgáltuk munkánk során Fejérben.

A Velencei-tó Velencefürdő és Dinnyés közötti területein a vidra állománya fejlődőnek és stabilnak mondható. Azon partmenti és partközeli részeknél, amelyek üdülőként funkcionálnak (főleg a Velencefürdő és Gárdony közötti területről beszélek, a kiirtott vízi- és partmenti növényzet, valamint a lebetonozott partfalak, kibetonozott csatornaszakaszok miatt), nem található meg, de ezen részek bentebbi területeinél a nádasoknál, és a környékbeli csatornáknál és halastavaknál állandó a vidra jelenléte. A Gárdony és Dinnyés közötti szakaszon a nagyobb, összefüggő vízinövényzet, s a természetvédelmi oltalom alatt álló területek megfelelő körülményeket biztosítanak a vidráknak, s ehhez a környékbeli telepített halastavak is "rásegítenek". Ez utóbbi egységnél (Dinnyési halastavak) konfliktust okoz a gazdálkodók és a természetvédelem között a vidra jelenléte.

A Velencei-tótól nem messzire létesült víztározók, valamint csatornák (Zámolyi- és Pátkai víztározók), szintén jó életkörülményeket biztosítanak a vidrák számára; a pátkai területen, ami intenzíven telepített horgásztó is egyben, nem szívesen tűrik a vidrát feltételezett "nagyfokú károkozása" miatt.

Rendkívül jó élőhelynek minősíthető a Soponyai-, a Rétszilasi-, a Sárbogárdi és a Sáregresi halastórendszerek-hálózata, valamint a Sárvíz-Malomcsatorna is (Mezőföld-területei).

A verebi-, a pázmándi-, a börgöndi- és a tárnoki-csatornaszakaszoknál a vidra jelenlétét csak rapszodikusan tudtuk megállapítani, feltehető, hogy ezeket vándorlási útvonalként veszik igénybe a megfelelőbb életfeltételeket biztosító élőhelyek között.

Komárom-Esztergom megye vizsgált területei

Tata, halastó
Környe, horgásztó
Várgesztes, Síkvölgyi- és Vértesi-horgásztavak
Tatabánya-Bánhida, Erőmű-tó és Farkastó
Oroszlány, horgásztavak
Lesaljmajor-Réde, Concó-patakszakasz
Naszály-Ferencmajor, halastavak
Kecskéd, víztározó
Vértessomló, bányató
Vértesszöllős, ülepítőtó
Neszmély, Radvány-sziget (Duna-holtág)
Tát-Esztergom-Kertváros, Reptéri-mocsár és Nyáros-sziget
Martonvásár, Szentlászló-patakszakasz
Tardos-Bikalpuszta, halastó
Mocsa, Grébicsi tó, Boldogasszonyi-tó
Máriapuszta-Mocsa, Amony-tó
Bana-Bábolna, Cuhai-Bakony-ér szakasza
Nagyigmánd, Concó-patakszakasz és horgásztó
Melkovicspuszta (Bana)-Szőkepuszta, horgásztó és Szendi-érszakasz
Császár, Sas-érszakasz és halastavak
Gyermely, horgásztó
Pilismarót, horgásztó
Ács, Malom-tó és Concó-patakszakasz
Esztergom, Kis-Duna (holtágszakasz)
Koppánymonostori (Komárom), Duna-holtágszakasz
Tornyó (Tornyópuszta), víztározó
Úny, Únyi-patakszakasz (hallal telepített horgászvíz)

A Dunántúli-középhegység és a Dunazug megyére "eső" területeit kutattuk munkánk során Komárom-Esztergomban.

Vizsgálataink elsősorban a halas- és horgásztavakra koncentrálódtak. Ennek elsődleges oka, hogy majd valamennyi ilyen típusú élőhelynél surlódáshoz vezetett a vidra jelenléte a gazdák és a természetvédelem között (Oroszlány, Tata, Tatabánya, Nagyigmánd).

Megállapítható, hogy a vizsgált tavak megfelelő körülményeket biztosítanak a vidráknak, de a csatornák, patakok, erek is jó vándorlási útvonalat jelentenek számukra (kívételt a martonvásári Szentlászló-patakszakasz jelent, ahol egyáltalán nem találtunk vidranyomot). A kutatott területek szinte "összeérő" tóhálózatot alkotnak és a csatornák is egybefüggő "vízrendszert" képeznek, ami természetvédelmi szempontból is igen értékessé tette ezeket a mesterséges élőhelyeket. Ugyanakkor a tavak környékén tapasztalható vidraüldözés, illetve a felmerülő "vidraprobléma" megoldatlansága komoly károkat okozhat az itt élő vidrapopulációban.

A megyében található Duna-folyószakasznál nem észleltünk sehol sem vidrát. Ennek elsősorban a folyó erős sodrása lehet az oka, de megemlíthető a szennyezettség is, valamint a holtágainak beépítettsége és az állandó emberi zavarás is.

Békés megye vizsgált területei:

Bakonszeg, Berettyó-folyószakasz, Remete-tó, Bakonszegi-halastó, Káló-folyószakasz
Köröstarcsa, Gácsháti-halastó és Ligetalja-holtágszakasz
Orosháza, Gyopárosfürdői-horgásztó
Kardoskút-Tótkomlós, csatornaszakasz
Berettyóújfalu, Berettyó-folyószakasz és csatornái
Fancsikapuszta, Zsadány, Holt-Sebes-Körös-folyószakasz
Szeghalom, Szeghalmi-övcsatorna
Biharugra, halastavak és csatornaszakaszok
Körösladány, Körös-folyószakasz, Gácsháti halastó
Geszt, csatorna
Dévaványa, csatornaszakasz és Pipástó
Túrkeve, Hortobágy-Berettyó-folyószakasz
Békés, Körös-folyószakasz
Kéthalom, Folyás-érszakasz
Vésztő, Holt-Sebes-Körös-folyószakasz és holtágrész
Nagylapos, Percsi-Holt-Körös (elrekesztett horgásztó)
Bucsa, Hortobágy-Berettyó-folyószakasz
Ecsegfalva, Hortobágy-Berettyó-folyószakasz, csatornaszakasz és halastavak
Túrkeve, Hortobágy-Berettyó-folyószakasz
Gyomaendrőd, Kettős-Körös-folyószakasz és halastavak
Mezőberény, Körös-folyószakasz és Szihas-tó
Bélmegyer, Fehérháti-halastó, Sárbogáti-halastó, Határéri-főcsatorna
Félhalom, Félhalmi-holtágszakasz (Biristyók)
Gyoma, Siratói-holtág (Körös-folyó)
Battonya, horgásztavak
Kunágota, Kutas-éri-csatornaszakasz
Végegyháza, horgásztó és csatornaszakasz
Gyula, Öreg-tó, Paradicsom-tó, bányató és Fehér-Körös-folyószakaszok
Mezőhegyes, horgásztó és csatornaszakasz
Pusztaföldvár, víztározó és Orosháza-Medgyesbodzási-csatornaszakasz

A Körös-vidék és a Nagy-Sárrét megyéhez tartozó szakaszait kutattuk munkánk során Békésben.

Elmondható, hogy valamennyi megvizsgált élőhelyen stabilnak tűnik a vidraállomány. A Hortobágy-Berettyó és a Körösök, a környékbeli csatornák, a halas- és horgásztavak hálózata megfelelő életfeltételeket nyújtanak a faj egyedei számára; különösen a biharugrai-halastavak említhetők. Ahol a faj egyedei nem fordulnak elő (pl. kardoskúti-tótkomlósi csatornaszakaszok, a kéthalmi Folyás-érszakasz) szárazak, vagy nem megfelelő életfeltételeket biztosító területek (zavartak, betonozott partoldalúak stb.).

Gondot itt is a halas- és horgásztavaknál jelentkező "vidrakár"-ügyek megoldatlansága jelent. Ez ügyben az elmúlt évek során már többször is kérték az illetékes természetvédelmi hatóság intézkedését a "problémás" halastavak gazdái/bérlői.

Tolna megye vizsgált területei

Alsóhetény (Kapospula), halastavak és csatornaszakaszok
Kakasd-Tabád, Paradicsom-pusztai tavak, Völgységi-patakszakaszok
Szekszárd-Öcsény, Sió-gát és kubikok
Decs, Buvat-Grébec-holtágszakaszok, Lankóczi Kis-Duna-holtágszakasz, Kis-Decsi Holt-Dunaszakasz és "Reimann-fok"
Szekszárd-Keselyűs, Sió-csatornaszakasz és Holt-Siórész
Szekszárd, Forgó-tó (Duna part)
Érsekcsanád-Decs, Rezét-Duna-folyószakasz
Báta, Holt-Duna és Zimer-fok II., Jajtanyai-tó
Pincehely-Ozora, Sió-csatornaszakaszok és Ozorai-horgásztavak
Tamási, víztározó
Fürged, halastó
Kocsola, horgásztó és patakszakasz
Alsóhetény, Hetényi-tavak
Nak, Naki-halastó
Domvbóvár, Kapos-folyószakasz és halastavak bevezető patakszakasza
Bonyhád-Zomba, tőzegtavak és horgásztó
Szálka, víztározó
Lápafő, patakszakasz
Nagykónyi, Koppány patakszakasz és horgásztó
Szakály, Kapos-folyószakasz
Tolna, Duna-holtágrész
Mözs, Duna-holtágrész
Bogyiszló, Duna-holtág
Kurd, Kapos-folyószakasz
Döbörköz, patak-szakasz
Őcsény, Sió-csatornaszakasz
Bogyiszló, halastó, Duna-holtágrész
Belecska, Sió-csatornaszakasz
Fadd-Dombori, Holt-Dunaszakasz
Hőgyész, horgásztavak és Kapos-patakszakasz
Kisszékely, horgásztó és csatornaszakasz
Simontornya, Pósa-tó és Sió-csatornaszakasz

A Mezőföld, a Tolnai-Hegyhát és a Sárköz megyére eső területeit kutattuk munkánk során Tolnában.

A megvizsgált élőhelyeken szintén egységes és fejlődő állomány észlelhető, s itt is elmondható, hogy azon területrészeknél, ahol horgászati-, halászati tevékenység folyik, komoly problémák merűltek fel a vidra jelenléte miatt. A Duna-folyó holtágai, a Sió- és a Sárvíz csatorna, a Kapos-folyó, valamint az ezeket összekötő csatornahálózat, a halas- és horgásztavak sokasága azonban alkalmas élőhelyet és vándorlási útvonalat jelentenek a vidrák számára.

Ahol a faj egyedei nem fordulnak elő száraz, vagy nem megfelelő életfeltételeket biztosító területek (zavartak, kibetonozott partoldalúak stb.), pl. a decsi Lankóczi Kis-Duna holtágrész, a bátai Jajtanyai-tó, a lápafői-patakszakasz, a szakályi Kapos-folyószakasz említhető.

Baranya megye vizsgált területei

Homorúd, Mocskos-Duna-holtág és Duna-folyószakasz 1440 fkm, bal part és Karapancsai-főcsatornaszakasz
Újmohács, Riha-tó (Duna-holtág)
Dunafalva, Bezerédi-Holt Dunaszakasz
Csertő, víztározó
Sumony, halastavak
Révfalu, Dráva-folyószakasz és holtágrészei
Zaláta, összekötő II.-számú-főcsatornaszakasz
Felsőszentmárton-Szentbarbás, Dráva-sziget és holtágszakaszok
Hercegszántó-Hóduna, Névtelen-sziget, Ferenc-csatornaszakasz, Igali-főcsatornaszakasz
Hóduna, Nagy-erdei-csatornaszakasz
Piskó, Dráva-folyószakasz és holtágrész
Baranyajenő, Kereseligeti-árok, Gödrei-vízfolyás (csatornaszakasz)
Baranyaszentgyörgy, halastó
Gödreszentmárton, Gödrei-árok (patak)
Drávasztára, Bresztik-szakasz, holtágak
Tormás, Szágyi-patakszakasz és halastó
Cserdi-Helesfa-Bükkösd, Bükkösdi-víz (csatornaszakasz) és Sormás-patakszakasz
Felsőkövesd, Kövesdi-árokrész
Ibafa, Ibafai-patakszakasz
Szentlőrinc, Bükkösdi-víz (csatornaszakasz)
Alsókövesd, Szágy, Szabás, Szágyi-patakszakaszok, Baranya-csatornaszakasz
Horváthertelend-Csebény, Horváthertelendi-árok
Szénáspuszta-Kistótváros (Gálosfa), csatornaszakasz
Terecseny, halastavak
Korpád-Bükkösd, Sormás-patakszakasz
Gyűrűfű-Ibafa, Sormás-patakszakasz
Mozsgó-Almáskeresztúr, Porovica-patakszakasz és halastavak
Almáskeresztúr, Elek-majori-patakszakasz
Mozsgó-Szulimán, Almás-patakszakasz
Almamellék, Almás-patakszakasz, Szentmártoni-halastó
Szentmártonpuszta, Lukafapusztai-patakszakasz
Kocsáta, Sándor-árok (csatornaszakasz)
Nagyváty, Sándor-árok (csatornaszakasz), halastavak
Dinnyeberki, Sándor-árok (csatornaszakasz)
Nyugotszenterzsébet, Gyűri-tető (patak)
Botykapeterd, vízelvezető-árokszakasz
Kispeterd, szőlőhegy (csatorna)
Zsibót, Domokosi-halastó
Antalszállás, Kis-Hódos-patakszakasz
Szentlászló-Boldogasszonyfa, Szentlászlói-halastavak
Szulimán, Almás-patakszakasz, Riticsi-árok (csatornaszakasz)
Somogyhárshágy, Riticsi-árok (csatornaszakasz)
Kishárshágy, Keleti-Gyöngyös-patak, Riticsi-árok (csatornaszakasz)
Somogyviszló, Somogyapáti-halastavak
Antalfalu, Magyarlukafai-halastavak
Dióspuszta, Magyarlukafai-halastavak
Adorjánpuszta, Somogyapáti-halastavak
Magyarlukafa, Lukafai-patakszakasz, halastavak
Vásárosbéc, patakszakasz
Szigetvár, Nevenincs-árok-, Turbék-árok-, Almás-patak szakaszok
Csertő, víztározó és csatornaszakasz
Görösgalpuszta-Tótszentgyörgy, Tótszentgyörgyi halastavak
Patapaklosi, Keleti-Gyöngyös-patakszakasz
Somogyapáti, halastó
Merenye-Ceglédpuszta, Merenyei-árokrész és halastavak
Kisibafa, Sormás-patakszakasz
Görösgalpuszta, Doszai-fás legelő (csatorna)
Dobsza, halastó
Ürgevárpuszta, halastó
Kálmáncsa, Dobszai-halastó
Sasrét, halastó
Lakócsa, Korcsina-patakszakasz
Szentlászló, halastavak és csatornaszakasz
Hobol-Újpuszta, Hoboli-árokrész
Mecsekpölöske, halastavak és Baranya-csatornaszakasz
Tekeres, Pécsi-tó és Hermann Ottó-tó
Oroszló, Baranya-csatornaszakasz
Gerényes, halastavak
Felsőszentmárton, Dráva-holtágszakaszok
Királyegyháza, Okor-patakszakasz
Pozdány, Pécsi-víz-szakasz
Bakóca, horgásztó és csatornaszakasz
Terecsenypuszta, horgásztó és csatornaszakasz
Kárász-Szászvár, Völgységi-patakszakasz
Alsómocsolád, halastavak
Bikal, horgásztó és csatornaszakasz
Nagyváty, horgásztó és csatornaszakasz
Szaporca, Ó-Dráva-mederszakasz
Béda-Karapancsa, Duna-holtágszakaszok
Matty, horgásztavak és csatornaszakaszok
Kásád, víztározó és csatornaszakaszok
Gordisa, horgásztó
Baksa, halastavak
Hegyszentmárton, víztározó
Kovácshida, halastavak
Drávacsepely, horgásztó és csatornaszakasz
Kozármisleny, Kozármislenyi-horgásztó
Mecsekpölöske, víztározó
Tótszentgyörgy, halastavak
Zsibót, Zsibóti-horgásztó

A Mecsek, az Ormánság, a Baranyai-dombság és a Zselic megyére eső területrészeit kutattuk munkánk során Baranya-megyében.

A Dél-Dunántúl nemcsak hazánk, hanem Európa egyik legjobb vidrapopulációjával rendelkező élőhely-együttese is egyben. A halastórendszerek, és azokat összekötő csatornahálózat, a Dráva- és a Dunamente területein a folyók holtágai biztosítják számukra a megfelelő életfeltételeket. Baranya-megye belsőbb területein található nem egy sekély vízjárású, vagy teljesen kiszáradt "vizes élőhely" (pl. az ibafai-, a sormási-, a dinnyeberki-, a kövesdi patakszakaszok, a baranyajenői Kereseligeti-árokrész, a gödreszentmártoni Gödrei-árokszakasz stb.), ezeknél a vidra jelenléte rapszodikus, vagy egyáltalán nem tapasztalható.

Gondot (amit szinte az összes megyénél megjegyeztem) a magán- vagy egyesületi tulajdonba került halas- és horgásztavaknál a vidrának tulajdonított kártétel megoldatlansága okoz.

Somogy megye vizsgált területei

Bedegkér, Koppány-patakszakasz
Toponár, Deseda-víztározó (déli partrésze)
Somogygeszti, Deseda-patakszakasz
Drávagárdony, Szentborbás, Dráva-sziget
Barcs, Dráva-folyószakasz, Kis-Bóki holtágrész, Rigácsi-tavak
Rinyaszentkirály-Nagyatád-Lábad, Simongáti-halastavak
Zselicszentpál, Tótfalusi-árokrész, Szentjakabi-árok (csatornaszakasz)
Ötvöskónyi-Beleg, Ötvöskónyi-halastavak
Tarany, halastavak és Taranyi-Rinyaszakasz
Ráksi, halastó
Bannyapuszta, halastó
Balatonfenyves-Imremajor, Balaton-partszakasz, csatornák szakaszai és Nagyberek
Balatonlelle, Irmapusztai-halastavak, Rád-pusztai-halastó, Balaton-partszakasz
Látrány, csatornaszakasz
Ordacsehi-Balatonboglár, Balaton-partszakasz, Csehi-berek
Szőlőskislak, Szőlőskislaki-tó
Fonyód, Bézseny, Fonyódi-halastó
Balatonszemes, Büdösgáti-víz (csatornaszakasz), Nezdei-patakszakasz, Szemesi-halastavak, Balaton-partszakasz
Töreki (Siófok), halastavak és csatornaszakaszok
Nagybajom, Dávod-Soponyai-halastavak és Boronka-patakszakasz
Szenta-Somogycsicsó-Inke, halastavak, Tekeres-berki-patakszakasz
Iharos, Ágneslaki-tó
Somogyfajsz, Koroknai-vízfolyás (patakszakasz) és horgásztó
Babócsa-Beresznye, Bolhó-tőzegtó
Darány-Drávaszentes, Kisbóki-tavak
Bodrog, halastó
Nágocs, Nágocs-patakszakasz
Magyaregres, Deseda-tó és Deseda-patakszakasz
Szabás-Nagykorpád, Rinya-patakszakasz
Somogysárd, Koroknai-vízfolyás (patakszakasz), halastavak
Polány, Deseda-patakszakasz, Antalpusztai-halastó
Hetes, horgásztó
Somogyvár, halastavak
Somogyvámos, halastavak
Kaposfő, halastó
Kiskorpád, halastavak
Mike, halastavak, Lábodi-Rinyaszakasz
Edde-Alsóbagát, Alsóbagáti-halastavak
Csokonyavisonta, Zimonyi-tavak
Drávatamási, Dráva-folyószakasz 148 fkm holtág
Nagybók, halastó
Drávaszentes, Rinya-patakszakasz
Kálmáncsa, halastavak
Bélavár, Dráva-folyószakasz és holtágrészek és Dombói-csatornaszakasz
Görgeteg, Rinya-patakszakasz
Pogányszentpéter, halastavak
Kercseliget, Kapos-patakszakasz
Mosdós, Kapos-patakszakasz
Kaposkeresztúr, Kaposkeresztúri-árok (száraz terület)
Szentbalázs, Hajmási-árok- és Surján-patak szakaszai
Báté, Kapos-patakszakasz
Kaposhomok, Rákópusztai-árokrész, Kapos-folyószakasz
Cserénfa, Surján-patakszakasz
Sántos, Somhegyi-erdő, Surján-patakszakasz, Kapos-folyószakasz
Hajmás, Hajmási-árokrész, Surján-patakszakasz
Gálosfa, Szentlukapusztai-tó, Surján-patakszakasz
Taszár, Kapos-folyószakasz
Bőszénfa, Gálosfai-halastavak, Surján-patakszakasz
Zselickislak, Kislaki-, és Simonfai-patakszakaszok
Kaposszentjakab, Szentjakabi-árokrész
Kaposvár, Kapos-patakszakasz, Tókaji-halastó, Deseda-víztározó déli partrésze
Kisgyalán, Gyaláni-tó
Fonó, halastó
Töröcske, Töröcskei-árokrész és víztározó
Szenna, Berki-patakszakasz, Szennai-árokrész
Kaposszerdahely, Berki-patakszakasz
Antalszállás, Kapos-patakszakasz
Szenttamás-puszta, Kapos-patakszakasz
Simonfa, Tótfalusi-, és Kislaki-árok (csatornaszakasz)
Lipótfa (Bárdudvarnok), Bárd-patakszakasz
Ropolypuszta-Kardosfapuszta, halastó (teljesen kiszáradt)
Visnyeszéplak, Vitorág-patakszakasz, Hindai-bérc, Dennai-patakszakasz
Zselickisfalud, Ropolyi-árokrész, Szilvás-árokrész (csatornák)
Bárdudvarnok, Peterke-völgyi-tó, Bárd-patakszakasz
Nagypuszta (Bárdudvarnok), csatornaszakasz
Zsippó-Olajhegy, Zsippói-halastavak
Kaposdada, Bárd-patakszakasz
Kaposmérő, Kapos-patakszakasz és halastavak
Pacsérvisnye, Visnyeszéplaki-patakszakasz
Szilvásszentmárton-Bánya, Dennai-patakszakasz
Patca, Patcai-árok (halastó)
Bánya-Lipótfa, Bányai-tavak
Kadarkút-Hencse, Tütösi-tavak, Mihokai-tavak, Hencsei-tavak, Vizesárok
Somogyszentimre, Szentimrei-halastavak
Nagypuszta-Lipótfa, Bárdi-tavak
Somogyhatvan-Patosfa, Patosfai-halastó és Gyöngyös-patakszakasz
Városbél, Patajpusztai-vízfolyás (patak)
Hárserdőtelep, Gyöngyös-patakszakasz (mellékág)
Lad, Gyöngyös-patakszakasz
Hedrehely-Visnye, Gyöngyös-patakszakasz
Lajosháza, Dobszai-halastó
Lábod-Petesmalom, halastavak és Lábodi-Rinyaszakasz
Nagybajom Boronkai-halastavak
Balatonföldvár, Balaton-part (strand) és csatornaszakaszok
Csombrád, horgásztó
Babócsa, Ó-Drávaszakasz, Erzsébet-sziget és kubikgödrök, Rinya-patakszakasz
Komlósd, Komlósdi-Rinyaszakasz
Kocsola, horgásztó
Somogyszil, Naki-tavak-patakszakasz
Kaposvár-Toponár és Répáspuszta, Kapos-patakszakasz és víztározó
Mesztegnyő, Soponyai-tavak
Nagyberki, víztározó és Kapos-patakszakasz, Kisberki-árokrész
Berzence, csatornaszakasz
Vízvár, Dráva-folyószakasz
Somogyudvarhely, Kavicsbánya-tavak
Potony, Korcsina-patakszakasz
Rinyaújlak, halastó és csatornaszakasz
Rinyatamási, halastó és Lábodi-Rinyaszakasz
Répáspuszta, Deseda-víztározó
Patihídpuszta, halastavak
Patosfa, halastavak
Tésenfa, Dráva-folyószakasz
Drávakovácsi, Dráva-folyószakasz
Drávapalkonya, Dráva-folyószakasz
Drávaszabolcs, Dráva-folyószakasz
Matty, Dráva-folyószakasz
Gyékényes, Dombói-csatornaszakasz (Lankóci erdő)
Őrtilos, Dráva-folyószakasz
Kiskórágy, Keleti-Gyöngyös-patakszakasz
Márfivisnye (Kápolnásvisnye), Márfi-halastavak és patakszakasz
Drávatamási, Rigóc-patakszakasz
Drávapálfa, Zimona-patakszakasz és halastavak
Bakháza, Rinya-szakasz
Vízvár, Dráva-folyószakasz
Bélavár, Dráva-holtágszakasz
Heresznye, Dráva-holtágszakasz
Somogysimonyi-Varászló, halastavak
Inke, halastavak
Somogycsicsó, halastavak és Tekeres-berki-patakszakasz
Szenta, halastavak és Tekeres-berki-patakszakasz
Őrtilos, Dráva-folyószakasz
Tapsony, halastavak
Balatonújlak, Nyugai-főcsatornaszakasz
Buzsák, halastavak
Ságvár, horgásztó, Jaba-patakszakasz és Kis-Koppány-patakszakasz
Bábonymegyer-Tab, Kis-Koppány-patakszakasz
Kér, Remetepusztai-halastó
Andocs, horgásztó
Értény (Hékútpuszta), halastavak
Szorosad, Koppány-patakszakasz
Pat, halastavak
Mezőcsokonya, halastavak
Háromfa, Háromfai-víztározó és Taranyi-Rinya-szakasz
Homokszentgyörgy, halastavak és Nyugati-Gyöngyös-patakszakasz
Péterhida, Malom-árokszakasz (hallal telepített)
Segesd, Segesdi-árokszakasz (hallal telepített)
Sérsekszőlős, víztározók
Böhönye, Rinya-patakszakasz
Kaszó, Baláta-tó és Taranyi-Rinyaszakasz
Kiserdőpuszta (Tapsony), horgásztavak
Martonpuszta, horgásztó

A Balaton, Külső- és Belső-Somogy , valamint a Nagy-berek területrészeit kutattuk munkánk során Somogy-megyében.

A somogyi területeken érezhetően nő a vidraállomány létszáma, s ez a gazdálkodókkal egyre több konfliktushoz vezet itt is. Arányában tekintve, talán minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy az itteni élőhelyeknél észlelhető a leggyakoribb vidramozgás. Természetesen ez az ország más tájegységeinél élő populációk stabil és fejlődő voltát nem kérdőjelezi meg, mindazonáltal érdekes adalékot ad a kutatók számára ennek ismerete. Valószínűsíthető, hogy több helyütt a vidrák illegális üldözésétől sem tekintenek el a privatizált "halasvizeknél".

Somogy-megye belsőbb területein található nem egy sekély vízjárású, vagy teljesen kiszáradt "vizes élőhely" (pl. zselicszentpáli Tótfalusi-árokrész, a somogysárdi csatornaszakasz, a polányi patakszakasz, a kercseligeti patakrész, a mosdósi- és bátéi Kapos-patakszakasz, a szentbalázsi Hajmási-árokrész és Surján-patakszakasz stb.), ezeknél a vidra jelenléte rapszodikus, vagy egyáltalán nem tapasztalható.

A Balaton vizsgált szakaszain szintén előfordul a vidra, egyelőre még azon tórészeknél és környező csatornáknál is, ahol a nyári üdülési szezon alatt nagymértékű az emberi zavarás. A vidrák, eddigi tapasztalataink szerint, azokról a helyekről a zavartalanabb belső, nádasos részekbe, vagy csatornákba és horgásztavakra húzódnak.

A Dráva-folyó vizsgált szakaszain is állandó fajként említhető, főleg a holtágakban és a nem erős sodrású, lapos partoldalú folyórészeken, vagy kapcsolódó csatornaszakaszokon találhatók meg.

A halas- és horgásztavak, a patakok és csatornák hálózata is hozzájárul ahhoz, hogy Európa egyik legegységesebb vidrapopulációjáról beszélhetünk Somogy-megyében.

Zala megye vizsgált területei

Balatonhídvég, Hídvégi-csatornaszakasz
Fenékpuszta, Kis-Balaton
Muraszemenye, Szentandorlyányi-patakszakasz
Tótszerdahely, Borsfai-pataktól a Muráig húzódó terület szakaszai
Letenye, felhagyott kavicsbányarész, Mura-folyó-holtágrésze, Major (holtágrész)
Becsehely-Tótszerdahely, víztározó
Murakeresztúr, Mura-folyószakasz
Nagykanizsa-Miklósfa-Liszó, Miklósfai-halastavak
Tornyiszentmiklós, Mura-folyószakasz
Petrikeresztúr, Cserta-patakszakasz
Csömödér, halastó és Cserta-szakasz
Szentpéterfölde, Budnyapusztai-tavak
Szentgyörgyvölgy, Szentgyörgyvölgyi-patakszakasz
Csesztreg-Zalabaska, Cupi-patakszakasz
Szécsisziget, Kerka-folyószakasz és holtágrész
Rédics, Nagyórás-csatornaszakasz
Lenti, Kerka-folyószakasz és kavicsbányarész
Nova, horgász-tó
Bocska-Magyarszerdahely, Kürtös-patakszakasz
Zalakomár, csatornaszakasz
Gelse, Foglár-patakszakasz
Bak, víztározó
Pacsa-Szentpéterúr-Zalaigrice, Pacsai-tó
Pakod, halastó
Zalalövő, horgásztó
Kustánszeg, halastó
Babosdöbréte, Pálosfai-patakszakasz
Zélpuszta, halastavak
Ságod, Gébárti-tó
Csatár, víztározó
Kisbucsa, Szévíz-patakszakasz
Zalacsány, Zala-folyószakasz és halastavak
Gyenesdiás, Zagytereki-nádasok
Pózva, bányatavak
Zalaszentiván, Zala-folyószakasz bal partja
Vindornyafok, láp és Gyöngyös-patakszakasz
Dötk, Dasronyi-tavak
Pókaszepetk, Zala-folyószakasz
Zalaszántó, Gyöngyös-patakszakasz
Balatonberény, Balaton-partrész
Zalaszentmihály, halastó és Foglár-csatornaszakasz
Pötréte, tőzegtó és Foglár-csatornaszakasz
Pölöske, halastó
Esztergályhorváti, Nagyhorváti-tó
Zalaszentgrót, halastavak
Páka-Csömödér, Cserta-patakszakasz
Kistolmács, halastó
Alsószenterzsébet-Cseszteg, Kerka-folyószakasz
Tótszerdahely, Mura-folyószakasz
Murakeresztúr, Principális-csatornaszakasz
Tornyiszentmiklós, Kerka-folyószakasz
Muraszemenye, Mura-folyószakasz, Szentadorján-patakszakasz
Galambok, Galamboki-víztározó
Kistolmács, Kistolmácsi-víztározó
Nova, horgásztó
Kustánszeg, Kustánszegi-tó
Pölöske, horgásztavak
Zalaszentmihály, horgásztavak és Foglár-csatornaszakasz
Egyeduta (Letenye), Egyedutai-Hosszúvíz (horgásztó)
Lendvadedes-víztározó
Miháld, horgásztavak
Pusztaszentlászló, víztározó és Felső-Válicka-patakszakasz
Zákány, Dráva-folyószakasz és holtágrész

A Zalai-dombság, a Göcsej, az Őrség, a Kemeneshát, a Vasi-Hegyhát, a Balaton és a Kis-Balaton területrészeit kutattuk munkánk során Zala-megyében.

A Kis-Balaton Zala-megye egyik legjobb vidraállományával rendelkezik. A Mura-, a Kerka- és a Zala folyók, valamint a csatorna- és patakhálózatok, és más vizes élőhelyek (víztározók, halas- és horgásztavak) is jelentősnek mondható vidraállományt tartanak el.

A megye belsőbb területein található nem egy sekély vízjárású, vagy teljesen kiszáradt "vizes élőhely" (pl. a muraszemenyei Szentandorlányi-patakszakasz, a becsehelyi víztározó, a petrikeresztúri Cserta-patakszakasz, a rédicsi Nagyórás-csatornarész, a ságodi Gébárti-tó, a kisbucsai Szévíz-patakszakasz stb.), ezeknél a vidra jelenléte rapszodikus, vagy egyáltalán nem tapasztalható

Gondot itt is a megoldatlan vidrakár-kérdés okoz; feltehető, hogy nem egy élőhelyen erre is visszavezethető a vidrák illegális üldözése.

Veszprém megye vizsgált területei

Románd-Gic, Romándi-halastó
Tihany, Balaton-partszakasz és csatornák szakaszai
Aszófő, Balaton-partszakasz és Romtemplom (csatornaszakasz)
Marcaltő, Rába-folyószakasz
Borsosgyőr, Kis-Sédszakasz és bányató
Apácatorna, Torna-patak-, Apáca-patak szakaszai
Vinár-Szergény, Marcal folyószakasz
Bánhalompuszta, Hunyor-patakszakasz
Zalameggyes-Rigás, Marcal-folyószakasz
Kamond, csatornaszakasz
Kispirit-Csögle, Hunor-patakszakasz
Ajka-Kolontár, Lősintei-víztározó
Gyulafirátót, Rátóti-halastó, és Séd-patakszakasz
Nagyimót-Béb, Gerence-patakszakasz
Devecser-Széki-puszta, Széki-tó
Nóráp, halastavak
Urkút, bányató
Tés, csatornaszakasz
Egyházaskesző, Marcal-folyószakasz
Kádárta, horgásztó
Homokbödöge, Öreg-Séd szakaszai
Bakonypölöske, Körös-patakszakasz
Balatonalmádi, Káptalanfüredi-nádas
Porva, Cuha-patak völgye
Vindornyalak, láp
Csopak, Öböl, kikötő
Balatontomaj, Nádas-öböl
Nagyvázsony, csatornaszakasz
Eplény, Cuha-patakszakasz
Zirc, Cuha-patakszakasz
Nagytárkánypuszta, csatornaszakasz
Megyer, Marcal-folyószakasz
Nemesgulás, Eger-víz (patakszakasz)
Balatonudvardi-Örvényes, patakszakasz
Kővágóőrs, csatornaszakasz
Pálköve, halastó
Révfülöp, Balaton-partszakasz
Balatonhenye, Balaton-partszakasz
Badacsonyörs, Balaton-partszakasz
Bakonyjákó, patakszakasz
Márkó, Séd-patakszakasz
Olaszfalu-Bakonynána, Gaja-patakszakasz
Nyirád, Melegvíz-patakszakasz, Összekötő-csatornaszakasz
Lesenceistvánd-Uzsobája, Lesence-patakszakasz
Sümeg-Zalagyömrő, Melegvíz-patakszakasz
Csabrendek, Melegvíz-patakszakasz
Csabrendek-Gyepükaján, Melegvíz-patakszakasz
Nemeshany-Káptalanfa, Kígyós-patakszakasz és Sárosföldi-halastavak
Balatonkenese-Balatonfűzfő, Balaton-partszakasz
Sajhod, Balaton-partszakasz (Csúcshegy nyugati része)
Monostorapáti, halastó és Eger-patakszakasz,
Kékkút-Kővágóőrs, csatornaszakasz
Balatonakali-Zánka, Balatonparti-nádas
Ábrahámhegy-Salföld, Kisőrspuszta és Burnát-patakszakasz
Kisőrs, Kisőrsi-bányatavak
Nemesvámos, Tekeresi-Séd-patakszakasz
Pula-Nagyvázsony, Vázsonyi-Séd-patakszakasz
Nagytevel, víztározó
Bakonykoppány, halastó
Mezőlak-Nagyacsád-Nemesgörzsöny, halastó
Döbrönte, Padári-halastó
Mezőlak, tőzegbánya és Marcal-folyószakasz
Ujdörögd (Uzsa), Viszló-patakszakasz és tavak
Dáka, halastó
Nemesszalók-Nagypirit, kavicsbánya-tó
Dabrony, Marcal-folyószakasz
Lovászpatona, Csángota-érszakasz és halastó
Berhida, Új Ferenc tavak és halastó
Monostorapáti, Hegyesdi-tó
Bakony-Devecser, Sárosfői- és Széki-halastavak
Herend, horgásztavak
Felsőőrs, Lovasi-Séd patakszakasz
Réde-Lesaljamajor, Cuhai-Bakony-érszakasz
Hajmáspuszta, halastó
Balatonederics-Szigliget, Lesence-patakszakasz
Badacsony, öbölrész
Borzavár-Csernek, Cuha-patakszakasz
Akli-Bakonybél, Gerence-patakszakasz
Huszárokelőpuszta, Gerence-patakszakasz
Nagytevel, halastavak
Városlőd-Csehbánya, víztározó
Szópár-Jásd, Szópári-, és Gaja-patakszakaszok
Bakonyoszlop-Dudan, Dudani-patakszakasz
Sóly-Vilonya, Séd, Malom-csatornaszakasz
Vilonya, Malom-tó
Várpalota-Ösi, Várpalota-Sárrét-csatornaszakasz
Csajág, Büskör-éri-patakszakasz
Inota, bányató és Hidegvölgyi-árok (csatornarész)
Szigliget, Lesence-patak- és Kétöles-patak- és Tapolca-patakszakaszok
Raposka, Tapolca-patakszakasz
Balatonfüred-Apács, Balaton-partszakasz, csatornaszakasz
Bakonyszentkirály, Hajmáspusztai-halastavak
Kemenesszentpéter, Rába-folyószakasz
Kamond, Kamondi-övárok
Kiscsősz, Hunyor-patakszakasz
Nóráp, halastó
Pápa-Borsosgyőr, Kis-Sédszakasz
Rigács, Marcal-folyószakasz
Ajka-Bakonygyepes, Csigere-patakszakasz és Lőrintei-víztároló
Csajág, Séd-patakszakasz
Badacsonytomaj, határsánc (csatornaszakasz)
Salföld, Kisörsi-bányatavak
Nemesgulács, Eger-víz (patakszakasz)
Tihany, Balaton-partszakasz, csatornaszakaszok, MOL horgásztanyák
Zirc, Arborétum, Cuha-patak része,
Pálköve, halastó és Révfülöpi-nádas
Ajkaszendek, Csigere-patakszakasz
Balatonfüred-Apács, Balaton-partszakasz és csatornaszakasz
Salföld, Kisörsi-bányatavak és csatornaszakasz
Nemesgulács, Eger-vízszakasz
Alsóőrs, kikötő
Karakószörcsög, kavicsbánya
Bakonygyepes, patakszakasz
Doba, halastó
Külsőrat, Marcal-folyószakasz
Mersevát, Marcal-folyószakasz
Szergény-Marcalgergelyi, Marcal-folyószakasz
Békás, horgásztó
Mihályháza, csatornaszakasz
Nagypirit-Komond, Marcal-folyószakasz
Békás-Kemeneshőgyész, Marcal-folyószakasz
Révfülöp-Szependfürdő, Balaton-partszakasz
Herend-Bakonybél, Gella-völgye (csatornaszakasz)
Bakonyszűcs, halastó
Farkesgyepű, halastó és pisztrángos-tó
Nyírád, Kígyós-patakszakasz
Takácsi, Gerence-patakszakasz
Vág, Rába-folyószakasz
Kemeneshyőgyész, Marcal-folyószakasz
Zalagyömrő, Meleg-víz (patakszakasz)
Veszprémgalsa, Kígyós-patakszakasz
Pápateszér, horgásztó és csatornaszakaszok

A Dunántúli-középhegység és a Kisalföld megyei területrészeit kutattuk munkánk során Veszprémben.

Veszprém-megye a Balaton és a Duna által "övezett" területek legegységesebb vidraállományával rendelkezik. A Marcal-folyó, számos csatorna és patak megfelelő életkörülményeket biztosít a vidrák számára. A Balaton északi partrészeinél élő vidrák a nyári "üdülési-szezonban", akárcsak "déli fajtársaik", a környékbeli vizes területekre húzódnak, de az őszi- és téli hónapok során majd mindegyik partrésznél megtalálható jelölésük. A megye más területein pedig a patakok, a halas- és horgásztavak biztosítanak számukra alkalmas életfeltételeket.

Veszprém-megye egyes területein található nem egy sekély vízjárású, vagy teljesen kiszáradt "vizes élőhely" (pl. a porvai Cuha-patakszakasz, a nagyvázsonyi-, az eplényi-, a zirci-, a nagykátapusztai patakrészek, az olaszfalui Gaja-patakszakasz, a nyirádi összekötő-csatornaszakasz, a nevesvámosi Tekeresi Séd-patakszakasz, a felsőőrsi Lovasi Séd-patakszakasz stb.), ezeknél a vidra jelenléte rapszodikus, vagy egyáltalán nem tapasztalható

Vas megye vizsgált területei

Bajánsenye, halastavak
Ikervár, Rába-folyószakasz
Rábagyarmat, Rába-folyószakasz
Jakabháza, Lahn-patakszakasz
Ivánc- Hegyhátszentmárton, Lugosi-patakszakasz
Ivánc-Ménestelep, Rába-holtágrész
Körmend, Csörnöc-patakszakasz
Andrásfa, halastó
Rábahídvég, Rába-folyószakasz
Ják, Jáki-Sorok-patakszakasz
Vasvár, Dóc-Herpenyő-patakszakasz
Hegyhátszentjakab, Vadása-tó
Boba, Komondi-övárok (patakszakasz)
Mikosszéplak, Szaji-patakszakasz
Bajánsenye, Robinson-horgásztó
Sótony, Csörnöc-Herpenyő-patakszakasz
Egervölgy, Csörnöc-Herpenyő-patakszakasz
Lendvadedes, horgásztavak
Resznek, Kebele-patakszakasz
Iklódbördöce, víztározó
Mariaujfalu, Máriaújfalui-víztározó

A Kemeneshát, a Kőszeg-hegység és a Kisalföld területrészeit kutattuk munkánk során Vas-megyében.

A megvizsgált vas-megyei területeknél, a Rába-, a Rábca- és a Marcal-folyónál, valamint a horgász- és halastavaknál találtuk jelét annak, hogy a vidra állandóan jelenlévő faj, míg a többi kutatott élőhely-típusnál vagy jelenlétének hiányát, vagy rapszodikus előfordulását észleltük (pl. jakabházi Lahn-patakszakasz, ivánci Lugosi-patakrész, a körmendi Csörnöc-patakszakasz, a vasvári Dóc-Herpenyő patakszakasz említhető). Ennek okai: a vizek szennyezettsége, zavarása, vagy nem megfelelő táplálékkínálata lehet. Mindenesetre a megyét behálózó élővíz-folyosók a vidrák számára biztosít(hat)ják a megfelelő vándorlási útvonalat, s feltehető, hogy azokon keresztül terjeszkedik is az állomány.

Győr-Moson-Sopron megye vizsgált területei

Kapuvár, Kis-Rába-folyószakasz
Egyed, Linkó-ág (patakszakasz)
Ásványráró-Dunaszeg, Duna-holtág szakaszok
Győrbadamér, Szavai-csatornaszakasz
Vámosszabadi, Duna-csatornaszakasz és horgásztavak
Lipót, Duna-holtágrész (halastó)
Lébény-Cikolasziget, Duna-holtágszakasz
Dunakiliti, Duna-folyószakasz és holtágrész
Rábcakapi-Tárnokréti, csatornaszakasz
Dunaszeg-Mosonmagyaróvár, mesterséges-tó
Mosonmagyaróvár, csatornaszakasz
Vág-Kemenesszentpéter, Rába-folyószakasz
Fehértó, Fehér-tó és Keszi-érszakasz
Győrsövényháza, csatornaszakasz, Rábca-folyószakasz
Lébény, csatorna- és Rába-folyószakasz
Mecsér, Mosoni-Dunaszakasz
Vének, Duna-folyószakasz
Dunaremete, Duna-folyószakasz és holtágak
Dunaszeg, Duna-folyószakasz és Szavai-csatornaszakasz
Doborgazsziget, Duna-folyószakasz és holtágrész
Cikolasziget, Duna-folyószakasz és holtágrész
Tárnokréti, Hansági-főcsatorna szakaszai
Markotabödöge, Keszi-érszakasz
Győr-Gyimrót, Marcal-folyószakasz, holtágrész
Győr-Pinnyéd, Mosoni-Dunaszakasz és holtágrész
Koroncó, Marcal-folyószakasz és Rába-folyószakasz
Börcs-Dózsamajor, Rábca-folyószakasz
Öntésmajor, Király-tó és Kis-Rába-folyószakasz
Kóny-Barbacs, Barbacsi-tó
Brennbergbánya, Brennbergi-víztározó
Iván, Iváni-horgásztavak
Jánossomorja, horgásztavak
Öttevény, horgásztavak
Börcs, Rába-folyószakaszok és holtágrészek
Rábapatona, Holt-Rábaszakaszok
Szany, Szanyi-horgásztavak
Páli, horgásztavak
Himod, Köles-érszakasz és Répce-folyószakasz (torkolat)
Vitnyéd, horásztavak és Répce-folyószakasz

A Soproni-hegység, a Fertő, a Szigetköz és a Hanság, valamint a Rábaköz területrészeit kutattuk munkánk során Győr-Moson-Sopron-megyében.

A Szigetköz és a Hanság megnevezett területein a vidraállomány stabil és fejlődő. A Szigetközben az Öreg-Duna és esetenként a Mosoni-Duna folyómedrét leszámítva, amelyeknél rendkívül erős sodrása van a folyónak, a holtágakban, csatornáknál, a környező horgász- és halastavaknál mindenütt észleltük a vidra előfordulását. Úgyszintén a Hanságban is, a két tó (a Király- és a Fehér-tó) mellett a környék egyéb vízfolyásai (erek, patakok, csatornák) és állóvizei (horgász- és halastavak) területén megtalálható a faj.

Az alapítvány által 1995 óta koordinált területellenőrzés eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy az elmúlt évtizedek ingatag vidraállományát a térségben felváltja egy stabilnak mondható populáció. A Duna 1992-es elterelésekor volt legutoljára észlelhető a Szigetköz nagy részén a faj jelenlétének hiánya (helybéli vadászok, halászok szóbeli közlése), mára azonban a többé-kevésbé állandó vízállás, a haltelepítések és a csendes, zavartalan holtágak lehetővé tették, hogy a faj egyedei ismét megtelepedjenek. (Az 1998-99-es felmérés során több helyről a vidra jelenlétének hiányáról kaptunk jelzést, ezek viszont az akkoriban tapasztalt rendkívül mostoha időjárási körülményekre vezethetők vissza; a téli hónapok folyamán - a felmérési periódus alatt - a dunai holtágak gyakorlatilag megközelíthetetlenek voltak.) Ugyanakkor, a főleg halászati- és/vagy horgászati kezelésben/bérleményben lévő szakaszoknál érzékelhető a faj jelenléte miatti konfliktus a gazdálkodók és a természetvédelem között.

A Rába-, a Rábca- és a Marcal-folyók is megfelelő életkörülményeket biztosítanak a vidrák számára, elmondható, hogy Magyarországnak ez az a szeglete, ahol a legjobban szembeötlő az állomány térnyerése.

IV. A felmérés gyakorlati tapasztalatai

A fentiek függvényében és a kapott eredmények tükrében nézzük: hol, milyen élőhelyeknél fordul elő, illetve hol nem él vidra? Előtte azonban tisztáznék néhány fogalmat.

Rendszeres előfordulásról beszéltünk munkánk során akkor, ha a kéthetenként-egyhavonként (területegységenként változó időszakonként) vizsgált objektumnál friss vidrajelre - elsősorban hullatékra - találtunk. A "frissesség" a hullaték állagából könnyen megállapítható.
apszodikusnak vettük az olyan területeken a vidra előfordulását, ahol a felmérések nem minden esetben állapítottak meg friss vidranyomokat.
Vidra által nem használt (un. vidramentes) területnek vettük az olyan élőhelyeket, ahol egyetlen alkalommal sem találtunk vidrára jellemző nyomjelet a kutatások során.

Mindez tudományosan nem alátámasztott, szakirodalomban le nem írt következtetéseket feltételez a részünkről, de valahogy osztályoznunk kellett a kapott eredményeket, amit elsősorban az én szubjektív megítélésem, valamint gyakorlati tapasztalataink alapján állapítottunk meg és soroltuk őket az említett kategóriák valamelyikébe. Ha esetleg "tudományosan" nem elfogadható ez a fajta megközelítés, azt sajnálom, de elsősorban a gyakorlati eredmények ismerete vezetett, s nem a tudományos következtetések logikája és elismertsége.

Összességében kijelenthető, hogy azok a vizes élőhelyek (mesterséges-, és természetes tavak, folyó-, és csatornaszakaszok, patakok, víztározók stb.), amelyeknél állandó a vidra jelenléte a következő paraméterekkel rendelkeznek:

Rendszeres a táplálékellátottságuk (egész évben "hallal telepítettek").
Rendelkezésre állnak a vidra számára búvóhelyek: kotorékok, odvas, üreges fák, gyökerek.
Sűrű a vízi-, és partmenti vegetáció, ami szintén a rejtőzködéshez és a fialáshoz szükséges.
Télen, még a legnagyobb hidegek esetén sem fagynak be, ha mégis, a közelben -10 kilométeren belül - rendelkezésre áll nem befagyott vízfelületű, táplálékot biztosító terület.

A vidra jelenléte hol rapszodikus?

Azok a halas és horgásztavak, víztározók sorolhatók ide, amelyek halállománya nem biztosított egész évben, valamint a vízi növényzet hiányzik, vagy nagyon gyér, a partmenti növényzet többnyire szántó, rét, legelő.
Azok a folyószakaszok, patakok, holtágak, amelyek nagyon erős sodrásúak és/vagy szennyezettek, s a vízi-, valamint a partmenti növényzet hiányzik, vagy gyér, de 10 kilométeren belül állandó táplálékkal rendelkező élőhely található. A zavarás is megemlíthető, de, ha a közelben csendes búvóhelyre talál a vidra, akár állandóra is megtelepedhet.

Hol nem regisztrálható egyáltalán a vidra jelenléte?

A nagyon zavart horgásztavaknál, amelyek többnyire kiépített partvonalúak, s az esetek többségében növényzet által nem borított élőhelyek (kiirtott vízi-, és partmenti vegetáció).
Magára hagyott, de halállománnyal már nem rendelkező halas-, és horgásztavaknál.
A csatornák, víztározók, patakok és folyószakaszok azon részeinél, ahol nem mozog vidra, vagy rendszeresen nagyon zavartak, pl. túl közeli a település, állandó az emberi jelenlét, vagy nagyfokú a víz szennyezettsége. A halállomány több esetben teljesen hiányzik, és szembetűnő itt is a partvonalak teljes beépítése, pl. betonpadkák és betonlépcsők, valamint a vízi-, és a partmenti növényzet teljes hiánya. Folyószakaszok esetében a "vidramentesség" leggyakoribb okaként a túl erős sodrás nevezhető meg. Patak- és csatornaszakaszoknál azok időszakos vízellátása is említhető, s bár alkalmasint elképzelhető lenne a vidra jelenléte, az, a táplálékhiány miatt nem fordul elő.

V. A vidrák vándorlását befolyásoló tényezők

A vidrák egyenlőtlen eloszlása hazánkban azt eredményezi, hogy a vidravédelem problémái régiónként különböz(het)nek egymástól, hiszen:

a populációk sűrűsége és mozgása,
a területek vidrák által lakott vizes élőhelyei és ezek zavarása,
az adott térségben élő emberek vidrához való viszonya eltér(het)nek egymástól.

Ugyanis egészen más a vidrapopuláció sűrűsége a halastavakkal "teletűzdelt" somogyi területeken, mint a ritkásabb vizes élőhelyekkel rendelkező hegységekben. Ezzel együtt nagyon fontos, hogy tisztában legyünk:

hazánk valamennyi tájegységében (és még kisebb egységekben) élő vidrapopuláció nagyságrendjével,
az általuk lakott vizesterületek milyenségével és minőségével,
s az emberek vidrákról alkotott véleményével.

Számbavételkor a legfontosabb paraméterek a következők kell legyenek:

A vidrapopuláció tájegységen belüli jelenléte. A régióban (és még kisebb egységekben) ismert populáció, illetve annak eloszlása és feltételezett vagy ismert vándorlásának iránya fontos szempont (ehhez szeretne az alább közölt lista hozzájárulni).
Az élőhelyek-minősége (ismert és feltételezett szaporodó- és pihenőhelyek száma). A vizes élőhelyek vegetációja, valamint a köztes területek - potenciális vándorlási útvonalak - növényzete, az ott folytatott gazdálkodási eljárások számbavétele.
Az emberi tényezők. A terület zavartsága, az úthálózat mértéke sem elhanyagolható szempont. Lényeges az emberek hozzáállása is a vidrához, mint fajhoz.
A vízminőség. Az élővizek szennyezettsége kulcskérdése lehet a vidra előfordulásának és/vagy terjeszkedésének.

Ahhoz, hogy a különböző régiókban élő vidrák érintkezni tudjanak egymással, vándorlásukkor el kell jutniuk egyik helyről a másikra. Életmódjukból adódóan, többnyire a vizes (vízzel borított) területek adottságait használják ki, azok:

táplálkozási-,
fészkelési-,
és egymással való kommunikációs lehetőségeit.

Vándorlásukkor szembesülnek:

a különböző természeti akadályokkal - pl. a kunsági homokos területek, az erős sodrású folyószakaszok eleve akadályt jelentenek számukra;
a különböző élőhely-típusokkal - erdők, rétek, szántóföldek hálózatával stb. -, hiszen ezek egymáshoz kapcsolódása és mozaikossága szétszabdalja még egy adott kisrégión belül is az élőhelyi adottságokat;
és különböző humán akadályokkal (falvak, autóutak, infrastruktúrák stb.).

Kérdés mindezek után, hogy milyen lehetséges és valós vándorlási útvonalat használ(hat)nak a faj útra kelt egyedei a valóságban. Erre próbálok választ találni. Teszem ezt annak érdekében, hogy egyfajta vázát adjam annak: az eddigi munkánk során mely vízfolyások szerepeltek legtöbbször olyan vándorlási és állandóan használt területként, ami a vidra esetében valami képet szolgáltathat a populációk tényleges és esetleges mozgásáról. Első alkalommal az "Ökológiai hálózat és vidravédelem" című füzetben foglaltam össze egy feltételezett "vándorlási-útvonal-listát". Most a hozzám érkező (írásos és szóbeli) kiegészítésekkel pótolva, és a köztes idő alatt általam elvégzett kutatásokkal kiegészítve közlöm újra.

A felsorolás olyan vizes élőhelyeket is megjelöl, amelyek ma még valamely oknál fogva szárazak, gyér és/vagy csak időszakos vízhozamúak (egyes csatornák, patakok, erek, árkok sorolhatók ide), de egy esetleges élőhely-rehabilitáció során a vidrák számára megfelelő vándorlási, s talán megtelepedési feltételeket is biztosíthatnak. Olyan vízfolyásokat is megnevezek, ahol a felmérések során nem jártunk, de a hozzám érkezett reflexiók alapján gyanítható, hogy a vidrák számára vándorlási útvonalként szolág(hat)nak.

A felsorolás célja nem más, mint hogy azokat a valós és lehetséges vízi útvonalakat megnevezzem (szubjektív fikcióim alapján), amelyek a vidrák számára megszab(hat)ják a terjeszkedés irányát. Részletes ismertetésük túllépne a témában való jártasságomon, s e dolgozat témakörén is, így mindössze egyszerű felsorolásra szorítkozom.

Ismét csak és kizárólag a vízfolyásokat nevezem meg, illetve a négy legnagyobb tavunkat. Ha igazam van, képet nyerhetünk arról, mégis milyen főbb mozgásirányok - vízfolyások - szabályozhatják a hazai vidrapopuláció terjedését. Ebből pedig, további elméleteket gondolhatunk ki a lehetséges populációs trendekre és egyéb lényeges populációdinamikai kérdésekre vonatkozóan.

Délnyugat-Dunántúl:

Kis-Balaton, Nagy-Berek, Külső-Somogy, Belső-Somogy: Zala-folyó, Balaton, Sió, Kis-Koppány, Koppány-patak, Jaba-patak, Büdös-gáti víz, Körises-berki-víz, Korokna-patak, Deseda-vízfolyás, Orci-patak, Boronka-patak, Nyugati-főcsatorna, Bozót-csatorna, Rinya-patak, Taranyi-Rinya, Lábodi-Rinya, Szabási-Rinya, Mikei-Rinya, Komlósdi-Rinya, Principális-csatorna, Bákonáki-patak, Mura-folyó, Dráva-folyó, Jamina-patak, Tótfalusi-árok, Szentjakabi-árok, Látrány-csatorna, Csehi-berek, Nezdei-patak, Gyöngyös-patak, Nyugati-Gyöngyös-csatorna, Keleti-Gyöngyös-csatorna, Dombói-csatorna, Tekeres-Berki-patak, Zimona-patak, Rigóc-patak, Kapos-patak, Kaposkeresztúri-árok, Hajmási-árok, Surján-patak, Rákópusztai-árok, Simonfai-patak, Berki-patak, Vitorág-patak, Hindai-bérc-patak, Dennai-patak, Ropolyi-árok, Szilvás-árok, Bárd-patak, Visnyeszéplaki-patak, Patcai-árok, Répáspusztai-patak.
Zselicség, Tolnai-hegyhát, Mecsek, Baranyai-dombság, Ormánság: Kapos-folyó, Baranya-patak, Bikal-patak, Sió-csatorna, Csele-patak, Kosorca-patak, Pécsi-víz, Fekete-víz, Almás-patak, Gyöngyös-patak, Dráva-folyó, Duna, Sárvíz-csatorna, Malom-csatorna, Völgységi-patak, Baranya-csatorna, Korcsina-patak, Nyugati-Gyöngyös-csatorna, Koppány-patak, Szekszárdi-séd, Lajvér-patak, Kereseligeti-árok, Gödrei-vízfolyás, Nagy-erdei-csatorna, Szágyi-patak, Bükkösdi-víz, Sormás-patak, Kövesdi-árok, Ibafai-árok, Szágyi-patak, Vasa-Belvárdi-vízfolyás, Okor-csatorna, Porovica-patak, Elek-majori-árok, Lukafapusztai-patak, Sándor-árok, Kis-Hódos-patak, Riticsi-árok, Keleti-Gyöngyös-patak, Nevenincs-árok, Turbék-árok, Merenyei-árok, Hoboli-árok, Orfűi-patak, Nyáros-patak, Rákos-patak, Bicsérdi-vízfolyás, Tortyogó-árok, Patocsi-vízfolyás, Meszes-patak, Szabolcsi-árok, Bogárdi-mellékág, Ellendi-patak, Kakasota-patak, Völgységi-patak, Nyomókói-patak, Szalatnaki-patak, Ördög-nyereg-patak, Somosi-patak, Váraljai-árok, Öreg (Halász)-patak, Zengővárkonyi-patak, Róka-hegyi-patak, Varasdi-patak, Veres-völgyi-patak, Szilágyi-patak, Berkesdi-patak, Nagypalli-patak.

Nyugat-Dunántúl:

Zalai-dombság, Göcseji-hegység, Kemeneshát, Kőszeg-hegység, Vasi-hegyhát, Őrség: Principális-csatorna, Kerka-folyó, Mura-folyó, Zala-folyó, Felső-Válicka, Foglár-csatorna, Cserta-patak, Rába-folyó, Marcal-csatorna, Szentgyörgyvölgyi-patak, Gyöngyös-patak, Répce-patak, Lugos-patak, Hídvégi-csatorna, Szentadorlyányi-patak, Borsfai-patak, Cupi-patak, Nagyórás-csatorna, Kürtös-patak, Gelse-patak, Pálosfai-patak, Szévíz-patak, Bakónaki-patak, Kebele-patak, Lahn-patak, Csörnöc-patak, Dóc-Herpenyő-patak, Komondi-övárok, Szaji-patak, Sárvíz-csatorna, Lánka-patak, Kőris-patak, Metőc-patak, Kozár-Borzó-csatorna

Északnyugat-Dunántúl.

Soproni-hegység, Balfi-dombság, Fertő, Szigetköz, Hanság, Kisalföld: Rák-patak, Ikva-folyó, Fertő-tó, Duna, Mosoni-Duna, Rába-folyó, Rábca-folyó, Hansági-főcsatorna, Keszeg-ér, Kis-Rába, Marcal-folyó, Gerence-patak, Linkó-ág-ér, Szavai-csatorna, Kőris-patak, Répce-patak, Köles-ér, Kardos-ér, Pós-patak, Csánota-ér, Lajta, Réti-árok-csatorna, Bornai-ér, Cuhai-Bakony-ér, Rák (Bánfalvi)-patak, Köves-patak, Kecske-patak, Soproni-csatorna, Rákos-patak, Rákosi-főcsatorna, Fertő-tó, Liget-patak, Szavai-csatorna, Pándzsa-csatorna, Kis-pándzsa-patak, Sós-ér, Vezseny-ér, Hideg-ér, Marcal-közi-csatorna, Kepés-Lesvári-csatorna, Jobb és Bal Lajta-csatorna, Szentandrás-Sobóti-csatorna, Vág-Sámos-ér, Megág-csatorna, Lökös-árok, Kapuvár-Bősárkányi-árok, Kardos-ér, Széplak-Sarródi-csatorna, Arany-patak, Liget-patak, Kecske-patak, Kócsod-patak.
Balaton-felvidék, Mezőföld, Dél- és Észak Bakony, Bakonyalja, Vértes, Dunazug, Visegrádi-hegység, Budai-hegység, Pilis-hegység: Balaton, Lesence-patak, Marcal-folyó, Meleg-víz, Kis-Séd, Séd-patak, Cuha-patak, Bakony-ér, Cuhai-Bakony-ér, Concó-patak, Által-ér, Bükkös-patak, Lepence-patak, Bittva-patak, Hajagos-patak, Szalóki-patak, Darza-patak, Gerence-patak, Csíkvándi-Bakony-ér, Kis-Császár-víz, Császár-víz, Móri-víz, Gaja-patak, Sárvízi-malomcsatorna, Váli-víz-patak, Szentlászló-patak, Duna, Velencei-tó, Perkátai-vízfolyás, Kajtor-csatorna, Császárvíz-patak, Nádor-csatorna, Káli-víz-patak, Bozói-patak, Lóki-patak, Perkátai-vízfolyás, Szentlászló-patak, Sós-ér, Szendi-ér, Csépi-ér, Császár-ér, Vékony-ér, Álta-ér, Torna-patak, Hunyor-patak, Öreg-séd, Körös-patak, Eger-víz-patak, Lesence-patak, Kígyós-patak, Burnát-patak, Tekeresi-séd, Vázsonyi-séd, Csángota-ér, Lovasi-séd, Szalóki-patak, Bánd-patak, Bornai-ér, Csíkvándi-Bakony-ér, Köves-patak, Marcalkői-övárok, Magyaregresi-övárok, Gergyeli-övárok, Pápai-Bakony-ér, Szálóki-patak, Hunyor-patak, Fövenyes-árok, Komondi-övárok, Edericsi-patak, Vázsonyi-séd, Koloska.-patak, Örvényesi-séd, Rázkói-patak, Haragi-séd, Bürkös-réti-patak, Torna-patak, Tapolca-patak, Kenyér-mezői-patak, Csévi-patak, Topolyka-patak, Szentlélek (János) - patak, Csenke-patak, Uny-patak, Király-patak, Aranyhegyi-patak, Dömösi-Malom-patak, Öreg-víz-patak, Szénégető-patak, Csödi-patak, Kalicsa-patak, Apátkúti-patak, Barát-patak.

Észak-Magyarország:

Északi-középhegység (Börzsöny, Cserhát-hegység, Márta, Bükk-hegység, Sajóvölgy, Aggtelek, Borsodi-dombság, Cserehát, Zempléni-hegység), Taktaköz: Ipoly, Kemence-patak, Nagy-völgyi-patak, Csarna-patak, Letkés-patak, Lókos-patak, Hévíz-patak, Zagyva, Kis-Zagyva, Galga, Gombás-patak, Csitári-patak, Bujáki-patak, Nógrádi-patak, Szuha-patak, Bér-patak, Dobroda-csatorna, Gyöngyös-patak, Tarna, Zagyva, Rédei-Nagy patak, Kövecses-patak, Tarján-patak, Domoszkói-patak, Kígyós-patak, Hangony-patak, Bán-patak, Szinva-patak, Csincse-patak, Kánya-patak, Laskó-patak, Szalajka-patak, Nagy-Szuha-patak, Német-patak, István-patak, Bernecei-patak, Csitári-patak, Hévíz-patak, Szemes-patak, Derék-patak, Görbe-patak, Fekete-patak, Jenői-patak, Keskeny-bükki-patak, Morgó-patak, Török-patak, Mosoni-patak, Holló-patak, Boszopi-patak, Damásdi-patak, Misa-réti-patak, Letkési-patak, Hosszú-patak, Bánya-patak, Börzsönyi-patak, Kovács-patak, Csarna-patak, Bacsina-patak, Rekettyés-patak, Rózsás-patak, Pogányvári-patak, Mese-patak, Cseresnyés-patak, Bagoly-bükki-patak, Nagy-vasfazék-patak, Oltár-patak, Bakos-patak, Medresz-patak, Garadna-patak, Harica-patak, Tárkányi-patak, Hór-patak, Kánya-patak, Kácsi-patak, Jósva-patak, Rakaca-patak, Bódva, Bársonyos-patak, Sajó, Csörgős-patak, Imola-patak, Telekes-patak, Bodrog, Ronyva-patak, Szerencs-patak, Csenkő-patak, Aranyos-patak, Északi-övcsatorna, Harangod-patak, Mádi-patak, Gilip-patak, Takta-patak, Hotyka-patak, Buják-patak, Derék-patak, Nógrádi-patak, Méhtelepi-patak, Fekete-víz, Tarján-patak, Ménes-patak, Dobsada-patak, Gelej-patak, Rima-patak, Nyugati-főcsatorna, Takta-csatorna, Taktaközi-főcsatorna, Tolcsva-patak, Bocs-ér, Határ-ér, Békás-ér, Tadera-patak, Nyögő-patak, Harica, Sajó-folyó, Kis-Sajó, Mádi-patak, Vasanca-patak, Sas-patak, Prügyi-főcsatorna, Vadász-patak, Bársonyos-patak, Bélus-patak, Ively-ér, Északi-övcsatorna, Hejő-Szerda-övcsatorna, Hernád-folyó, Csincse-patak, Tiszakarádi-csatorna, Tisza-folyó, Király-ér, Nyugati-főcsatorna, Ricsei-patak, Török-éri-főcsatorna, Baglyos-patak, Szerencsi-patak, Hideg-patak, Sós-patak, Hallgató-patak, Eperjeske-patak, Hárskúti-patak, Kopaszka-patak, Föveny-patak, Hollós-patak, Litke-patak, Egres-patak, Zsodány-patak, Rány-folyás, Bényei-patak, Fürdő-patak, Mélyvíz-patak, Saj-foki-főcsatorna, Jászsági-főcsatorna, Sómágyi-főcsatorna, Sóházi-csatorna, Bábere-csatorna.

Északkelet-Magyarország:

Bodrogköz, Tiszahát, Szatmári-síkság, Ecsedi-láp, Rétköz, Nyírség, Hajdúság, Nagy-Sárrét, Nagykunság, Hortobágy: Tisza, Lónyai-csatorna, Belfőcsatorna, Szamos, Kraszna, Túr, Öreg-Túr, Batár, Északi-csatorna, Dédai-csatorna, Szipa-főcsatorna, Túr-belvíz főcsatorna, Csomota-csatorna, Máty-csatorna, Görgő-Szenke patak, Konyári-Kálló-ér, Bodrog, Holt-Bodrog, Tiszakarádi-főcsatorna, Karcsa-csatorna, Török-éri főcsatorna, Ively-ér, Kis-Tisza, Bodrogzugi-főcsatorna, Bodványi-csatorna, Keleti-főcsatorna, Kösély-patak, Nagykunsági-öntözőcsatorna, Keleti-főcsatorna, Berettyó, Hortobágy-Berettyó, Sárréti-főcsatorna, Hamvas-főcsatorna, Körös-folyó, Kiskörei-víztározó és csatornaszakaszai, Hortobágy-folyó, Nyugati-főcsatorna, Keleti-főcsatorna, Árkus-ér, Kösély-patak, Nagy-vágás-csatorna, Lápi-főcsatorna, Csarodna-patak, Szipa-patak, Szemke-csatorna, Dédai-csatorna, Ölyvös-ér, Berettyó-folyó, Bógy-Szandlik-csatorna, Sebes-Körös-folyó, Ér-főcsatorna, Árkus-csatorna, Makkod-csatorna, Király-ér, Sárréti-főcsatorna, Kék-Kálló-csatorna, Kálló-főcsatorna, Konyári-Kálló-patak, Derecskei-Kálló-patak, Kis-Körös, Kutas-főcsatorna, Sajkanyar-folyó, Gerje-Perje-főcsatorna, Sulymos-éri-főcsatorna, Rigós-patak, Alsó-Selypes-csatorna, Árkus-ér, Nagyhalászi-Patrohai-csatorna, Tó-laposi-csatorna, Mirhó-csatorna, Csinta-csatorna, Sámágyi-összekötő-csatorna, Kis-foki-csatorna, Tiszaderzsi 3.-főcsatorna, Nagyfoki II.- csatorna, Mirhó-Gyócsi-csatorna, Tiszafüredi-összekötő-főcsatorna.

Délkelet Magyarország:

Körös-vidék, Maros-Körös köze, Tisza-Kiskunsági-köz: Berettyó, Sebes-Körös, Körös, Holt-Sebes Körös, Kettős-Körös, Fehér-Körös, Fekete-Körös, Hármas-Körös, Határéri-főcsatorna, Gyepes-patak, Büngösdi-csatorna, Kutas-főcsatorna, Hódtó-Kis-tiszai-csatorna, Kurca-patak, Mágocs-ér, Dögös-kákafoki csatorna, Veker-ér, Maros, Tisza, Csukás-ér, Csukás-éri-főcsatorna, Alpár-Nyárlőrinci-csatorna, Félegyházai-vízfolyás, Dong-éri-főcsatorna, Köles-ér, Gyepes-patak, Szeghalmi-főcsatorna, Élővíz-főcsatorna, Dió-ér, Folyás-ér, Udvarnoki-csatorna, Cigányka-ér, Kutas-éri-csatorna, Elek-főcsatorna, Apátfalvi-főcsatorna, Királyhegyesi-szárazér, Mátyáshalmi-csatorna, Mártély-Székkutas-öntözőcsatorna, Kuncatoroki-szivattyú-csatorna, Zalotta-folyó, Békéssámson-csatorna,, Kakasszéki-ér, Kórogy-ér, Dorozsmai-főcsatorna, Majsai-főcsatorna, Algyői-főcsatorna, Széksóstói-főcsatorna, Bogárzói-csatorna, Dorgály-főcsatorna, Gátéri-csatorna, Ludas-ér, Derekegyházi-csatorna, Pogány-éri-főcsatorna, Kútvölgy-Kalasszék-csatorna, Balotai-főcsatorna, Fehértói-Majsai-főcsatorna, Vida-ér, Vidre-ér, Pecsorai-főcsatorna.

Duna-Tisza köze:

Kiskunság: Kiskunsági-főcsatorna, Duna-völgyi főcsatorna, Apaj-csatorna, Kígyós-főcsatorna, Szelidi-tavi-csatorna, Kisizsáki-összekötőcsatorna, Vadica-csatorna, Bajaszentistváni-csatorna, Csukás-éri-főcsatorna, Nagy-éri-csatorna, Fülöpszállási-főcsatorna, Foktői-csatorna, Kömlődi-csatorna, Ducsi-csatorna, Harábó-csatorna, Vajas-csatorna, Kígyós-csatorna, Sókor-csatorna, Igali-gravitációs-csatorna, Ferenc-csatorna, Dong-éri-főcsatorna, Félegyházi-vízfolyás,
Budapest, Jászság, Gödöllői-dombság, Solti-lapály: Tarna, Zagyva, Alsó-Tápió csatorna, Úri-patak, Tápió-csatorna, Galga-patak, Kis-Galga, Rákos-patak, Szilas-patak, Benta-patak, Felső-Tápió-patak, Alsó-Tápió-patak, Felsőfarkasdi-patak, Dányi-patak, Folyás-patak, Mogyoród-patak, Sződrákosi-patak, Besenyő-patak, Egres-patak, Malom-patak, Kókai-ág-patak, Hajta-patak, Sósi-patak, Nagyvölgyi-patak, XXXI.-csatorna, Mérges-patak.

VI. A vidra és az emberek

Felméréseink során szerét ejtettük annak is, hogy megismerjük az emberek véleményét a vidráról. Legtöbbször akkor kínálkozott erre lehetőség, amikor a kutatások során találkoztunk az ott élőkkel. Egyfelől arra voltunk kíváncsiak, hogy mit tudnak a vidráról (mint állatfajról), másfelől pedig arra, hogy miként ítélik meg a védelmét, harmadrészt, hogy ha a védelem számukra, úgymond nem elfogadható, milyen megoldást tudnának elképzelni és elfogadni. Valamennyi felmérés során olyan élőhelyeknél kérdezősködtünk, ahol tudtuk, hogy a vidra egész éven át jelen van a területen (halas- és horgásztavak, telepített holtágak, víztározók, folyószakaszok).

Az 1995-96-os első felméréskor (október-március közötti időszak alatt) a következő válaszokat regisztrálhattuk:

11 esetben a helyiek nem tudtak a faj jelenlétéről,
48 esetben közömbösek voltak vele szemben,
65 esetben károkozásának nagyságát emelték ki, különösen a teleltető-tavak környékén (19 esetben),
27 esetben megjegyezték, hogy csak a téli hónapokban látják a vidrát, akként könyvelve ezt el, hogy a havas időben húzódik be a vidra a horgász-, vagy halastavakhoz.

A "problémás helyeken" a vidra élvefogó-csapdázását és áttelepítését nevezték meg mint lehetséges megoldást, valamint kártérítés fizetését az állam részéről a gazdálkodók számára.

Az 1998-99-es második felmérés során az alábbi válaszokat kaptuk kérdéseinkre (október-március közötti időszak alatt):

24 esetben nem tudtak arról, hogy él a területen vidra,
59 esetben közömbösen beszéltek a vidráról ("édes mindegy itt van-e, vagy nincs", "a halasvizek velejárója" stb.),
71 esetben károkozásáról tettek említést és védelmének "értelmetlenségét" ecsetelték (11 alkalommal a vidra vadászatának legalizálását említették mint az egyetlen, igazán hatékony probléma-megoldást).

Arra a kérdésünkre, hogy a probléma kezelésére elfogadnának-e egy olyan megoldást, ami számukra adó- és/vagy hitelkedvezményt biztosítana abban az esetben, ha a telepített halállományban bizonyíthatóan kárt okoz a vidra, kedvezően nyilatkoztak. Megjegyzendő azonban, hogy 39-en az azonnali kártérítés fizetését mondották a legegyszerűbb és leggyorsabb megoldásnak. A kártérítés alatt nem anyagi jóvátételre, s nem haszonhalak telepítésére gondoltak elsősorban, hanem úgynevezett "szeméthal" (pl. ezüst kárász) telepítésére.

A 2000-2001-ben elvégzett felméréskor ismertük meg a legtöbb helybéli véleményét. A feleletet adók zöme (több mint 90%-a) a megmérgezett Szamos- és Tisza folyó mentén élő volt. A többi beszélgetőtársunk a Bodrog, a Szigetköz, a Dráva és a Duna mentén lakott.

A Szamosnál és a Tiszánál élők válasza arra a kérdésre, hogy ismerik-e a vidrát (a kérdéseket 2000 február és 2001 áprilisa között tettük fel):

297-en igennel válaszoltak,
31-en nemmel feleltek,
3-an azt sem tudták, hogy él vidra hazánk területén.

Arra kérdésre, hogy mi a véleményük a vidra védelméről, a következő válaszokat kaptuk:

174-en jogosnak tartják, de közülük 86-an megjegyezték, hogy esetenként, ahol kárt okoz, ott elrendelhetnék a vadászatát;
72-en teljesen elhibázottnak tartják a védelmét, és egész évben vadászhatónak nyilvánítanák a halas- és horgásztavak területén;
85-en nem adtak választ erre a kérdésre (általános vélemény volt ebben a csoportban "édes mindegy mit mond az ember, úgysem úgy lesz").

Arra a kérdésre, hogy a "vidraprobléma" kezelésére a legalizált vadászaton túl mit tudnának elképzelni, a következő válaszokat kaptuk:

59-en csak a vadászat elrendelését tartják járható útnak,
44-en kártérítés fizetését is elfogadnák,
38-an az állatok élvecsapdázását és elszállítását említették,
190-en nem említettek semmit.

A nem Szamos és Tisza mentén élők válaszai a következők voltak (2000 októbere és 2001 áprilisa közötti időszak alatt tettük fel nekik a kérdéseinket, ua. mint a Szamos- és Tisza-folyónál):

Az 1-es kérdésre 47-en válaszolták, hogy ismerik a vidrát, míg 9-en nemmel feleltek.
A 2-es kérdésre 38-an elfogadják a vidra védelmét, 6-an túlzásnak tartják, 12-en nem válaszoltak erre a kérdésre.
A 3-as kérdésre 18-an az élvecsapdázás lehetőségét említették megoldásként, 6-an csak a vadászatát tudják elképzelni, 32-en nem válaszoltak erre a kérdésre.

Már az első felmérési periódus során (1995-96-ban) szembesültünk a vidra illegális üldözésével. Eleinte arra gondoltunk, hogy ez a gazdálkodók és a természetvédelem között fennálló nézetkülönbségekre vezethető vissza elsősorban, többek között a védett állatfajok egyedei által okozott károk rendezetlensége miatt. Rájöttünk, hogy bár ennek van valóságalapja, aminek megoldása egyre égetőbb feladattá válik, de több esetben az üldözés és a kártétel mégsem következik szorosan egymásból.

Az üldözést olyan élőhelyeken is észleltük, ahol a vidra kártételét nem tartották súlyosnak, míg olyan élőhelyen, ahol "elviselhetetlen vidrakárokról" beszéltek, nem tapasztaltuk. Mi lehet a magyarázat?

Az illegális vadászatok oka nem egy esetben a hagyományokban keresendők. Ahol a hagyományos halászatnak kialakult rendje van, illik évente legalább egy "vidraprémet" megszereznie, "az oda tartozóknak".
Sokkal veszélyesebb egy másik fajta "divat", ez pedig a rendszerváltással életre hívott újgazdag "vadászelit" kialakulóban lévő szokásrendje: ha másért nem, hát aktuális divatként, státuszszimbólumként vadásznak a vidrára (és itt sok más védett, vagy vadászható állatfajt is megemlíthetnék, amelyeknek, ha nincs ideje a vadászatának, vagy ha egyáltalán nem elejthető, mert védett állatfajról van szó, az sem számít). Akkor is így van ez, ha a megölt állat lenyúzott és esetenként kikészített bundájával semmit sem tudnak kezdeni, mert annak értékesítése is büntetendő cselekmény.
Említhető még a tudatlanság miatti vadászat is, amikor pl. pézsmának, vagy patkánynak tartják a vidrát, s ezért üldözik. Ez a fajta "vadászat" ritka, de tapasztalható.
Természetesen a "vidrakár-probléma" miatti üldözés ettől még nem lebecsülendő. Sajnálatos tendencia, hogy annak mértéke észrevehetően növekszik.

Az orvvadászaton túl az élőhelyeken folytatott gazdálkodás sem mindegy hogyan, milyen elvek szerint történik. Természetvédelmi szempontból a vizes élőhelyeken, úgymond nem elfogadható eljárások rövid - nem a teljesség igényével készült - sorát a következőkben foglalhatom össze:

az elektromos halászat térhódítása,
a műanyag varsa térnyerése,
a kemikáliák nagybani alkalmazása,
nádégetés,
a partmenti "zöldsáv" (pl. bokorsorok) kiirtása,
halas- és horgásztavak "szárazra állítása", akár évekig is (pl. tulajdonjogi per miatt),
művelésiág-változtatás (az élőhely "víztelenítése").

A gazdálkodás mikéntjét meghatározhatja az állam által adott támogatások mértéke, s nem utolsó sorban az adott (választott) tevékenység elfogadottsága. Az kevés, ha ismeretterjesztő-kampányokkal pl. az extenzív-haltenyésztés propagálásával felhívjuk valamire a figyelmet az intenzív-haltenyésztéssel szemben, holott arra a halasgazdának, mégha egyet is ért velünk, a vonatkozó jogi- és közgazdasági szabályozók, pályázati rendszerek nem kínálnak fel támogatást (pl. vízdíj-fizetési-, adó- és hitelkedvezményt stb.).

A legfontosabb tehát, hogy közeledjenek egymáshoz a mezőgazdaság és a természetvédelem, ma még eltérő értékrendjei, s végre a prioritások terén közös nevezőre jusson a két ágazat. Ez egyfelől politikai kérdés, hiszen a mindenkori aktuális kormányzat agrárpolitikája alapvetően behatárolja ennek a párbeszédnek a lehetőségeit. Másfelől szemléletmód is: mit tudunk, mit akarunk "hivatalosan", "államilag" elfogadni mindabból, amit a "természettel való bölcs gazdálkodás" elve megfogalmaz számunkra.

Az sem lenne haszontalan, ha az ökológiailag preferált gazdálkodói tevékenységeket végre a közgazdaság nyelvén is megfogalmaznák a hozzáértők; lássuk végre ténylegesen, példánknál maradva: egy halastónál a természetszerű-gazdálkodás milyen számszerűen megfogható előnyökkel jár(hat) több évre kivetítve. Persze, ekkor kellene megnevezni azt is, hogy az ott élőknek ez miért előny és miért kívánatos kívánalom. Hathatósan csak ezek ismeretében van lehetőségünk arra, hogy a gazdák nagy részét meggyőzzük igazunkról.

A vidra, életmódja miatt különös hangsúlyt kap idehaza a főleg magán-, vagy egyesületi tulajdonba került halas- és horgász-, valamint a telelőtavaknál. Tény, hogy képes érzékeny károkat okozni, bár az sem tagadható, hogy sokszor eltúlozzák a neki tulajdonított pusztítás mértékét. A kártérítés fizetése, mint leggyakrabban felmerülő gazdálkodói igény, ha szükségessége elismert is, államilag ma már sehol sem támogatott Európa országaiban, így nálunk sem (Gera: Egy hosszú távú...1998). Vadászatának legalizálása sem jöhet szóba, hiszen hazánk rendelkezik Európa egyik legegységesebb vidraállományával. A vidra védelme a vizes élőhelyek egyik legfontosabb tényezője, hiszen csúcsragadozóként jó indikátora környezete általános egészségének, így bármely intézkedés, amely a vidra javát szolgálja, a vízi ökoszisztémák egészének előnyére válik.

Rendkívül fontos, hogy a felmerülő tógazdasági károkat hitelesen fel tudjuk mérni. Erre évekkel ezelőtt konkrét javaslatot is tettem (Gera: A vidravédelem..., 1998.), amely alapját képezheti a halas- és horgásztavaknál keletkező vidrakárok felmérésének. Tekintve, hogy ebbéli javaslatom elfogadásra talált mind a természetvédelmi hatóság (Nemzeti Parkok Igazgatósága), mind a gazdálkodók szakmai- és érdekvédelmi szövetségei részéről (Haltermelők Országos Szövetsége, Magyar Országos Horgász Szövetség), röviden összefoglalva ismertetem a kárfelmérési-módszertan legfontosabb alapelveit.

Fő kérdések:

Hol keletkezik a kár? A halastavak különbözőek lehetnek méretezésük és rendeltetésük szerint is (pl. előnevelő tavak, egynyaras nevelő tavak, növedék halat nevelő tavak, piaci előállító tavak, telelőtavak, horgásztavak).
Milyen kártétele jelentkezik a vidrának? (A halak "mértéktelen" pusztítása, vagy zavarása stb.).
Mikor történt és milyen mértékű az észlelt vagy feltételezett károkozás?
Milyen a meglévő halállomány faji összetétele és mennyisége? Mikor, milyen telepítés történt: faj és korosztály szerint? Mennyi időnként történik próbahalászat, s milyen azok eredménye?
Milyen a halállomány egészségi állapota?
Megoldott-e a halak elszökésének lehetősége?
Megoldott-e a halállomány őrzése?
Milyen a terület állatvilága (nem egy állatfaj vidrához hasonló nyomjeleket hagyhat maga után, vagy a faj nem kellő ismerete "keverheti gyanúba" a vidrát).

A fentiek alapján kiállított jegyzőkönyv hitelesítheti a kárigény jogosságát vagy eltúlzott nagyságát, s rögzítheti a jogszabályokban előírtaknak megfelelően a probléma megoldására tett hatósági javaslatot. Ugyanakkor az lenne a legjobb, ha minél kevesebb kártérítési ügyre kellene koncentrálnunk. Ennek pedig az a leginkább járható útja, ha olyan összhangot sikerül kialakítanunk a gazdálkodók és a természetvédelem között, ami mindkét felet egyazon cél elérése felé orientálja.

A hatályos törvények ismeretében talán nem elsietett kijelentés a részemről, hogy a gazdálkodók támogatásra számíthatnak a jövőben ott, ahol megfelelnek a természetvédelmi szempontoknak (az 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről rendelkezik így). Sajnálatos, hogy az 1997. januárjában életbe lépett, előbb citált törvényhez eddig még nem készültek el azok a végrehajtási utasítások (miniszteri rendeletek), amelyek a természetvédelmi állami támogatások bevezetése előtt szabaddá tennék az utat. Cél kell legyen, hogy ez az un. "mulasztásos törvénysértés" mielőbb megoldódjon.

Az állami támogatások rendszere sikerének egyik feltétele, hogy az, túllépve a védett állatfajok okozta károk kérdéskörén (de nem feledve és nem tagadva azok esetenkénti meglétét), a gazdálkodás teljes terjedelmét felölelje. Vagyis a tervezett tevékenység megkezdését, folytatását, fenntartását, és esetenként megszüntetését is magában foglalja.

z állam adó- és hitelkedvezmények biztosításával teheti érdekelté a gazdákat, akik vállalják, hogy tevékenységük során megfelelnek a különböző - többnyire természetvédelmi szempontból, a hagyományos eljárásokat tekintve korlátozó - elvárásoknak. De, arra is lehetőséget ad, hogy a természetvédelem ajánljon fel ilyen megoldást, ott, ahol pótolhatatlan értékek kerülhetnek veszélybe, s itt beszélhetünk a védett állatfajok egyedei okozta károk rendezésének a kérdéséről is. És persze a véletlen balesetek megelőzését is elősegíthetnék a kívánt rendeletek, gondoljunk a zsákhálónál a megállító rácsok felszerelésére, ami megakadályozza a vidrák varsába kerülését és megfulladását. Ezt propagálni és elfogadtatni csak úgy lehet a halas- és horgásztavaknál, ha ellentételezésként fel tudunk mutatni valamit. Biztos, hogy évente több tucat vidra életét mentetnénk meg ezáltal. (Gera: Javaslat...1999).

Nagyon fontos, hogy mielőbb életbe lépjenek a fentebb említett, még hiányzó miniszteri rendeletek, mert a vidra esetében érzékelhető illegális üldözés mértéke, mint már írtam is, bizonyíthatóan növekszik, s ez előbb-utóbb egyes tájegységeken belül az ott élő állomány összeomlásához vezethet. Egyelőre szinte semmi konkrétum nincs a hazai természetvédelmi szakemberek kezében, amivel a felmerülő problémát kezelni tudnák. Ott, ahol "ég a ház", szükségmegoldásként engedélyezik a vidrák élvefogó-csapdázását. Ez, bár a jelen helyzetben érthető, hosszabb távon nem elfogadható, főleg tavaszi és nyári időszakban, amikor a nőstények zöme már fiait vezet(het)i.

Az esetleg megfogott vidrák más élőhelyre történő szállítása szakmai szempontból is megkérdőjelezhető lépésnek tekinthető megítélésem szerint. Ez nem csak a hazai problémák megoldásánál merült fel már több estben, hanem európai távlatokban is. Sokan ugyanis abban látják a nyugat- és észak-európai vidrapopulációk megmentésének egyik lehetséges módját, ha az egészséges közép-kelet-európai állományokból áttelepítenek vidrákat. Ismert tény, hogy Közép-Kelet-Európa (Cseh-, Lengyel- és Magyarország említhető) vizes élőhelyinél élő vidrák természetes vándorlása tekinthető az állományok nyugatra (Ausztria, Németország felé) történő terjeszkedése legfőbb irányának. Ha ez nem történik meg, esetleg megakad, az bizonyíték lehet arra, hogy a szomszédos területek, amelyeket a vidrák elérhetnek, nem nyújtanak megfelelő életkörülményeket. Ebben az esetben az újratelepítésnek egyébként sem lenne esélye véleményem szerint. Általában a természetes bevándorlást lehet úgy tekinteni, mint a természetvédelem leghatékonyabb és valóban ökológiailag elfogadható módját. Az is tény, hogy a betelepítések az esetek többségében a tüneteket és nem az okokat kezelik. (Gera: Vidravédelem...1999).

VII. Összefoglalás és ajánlások

Az alapítvány által 1995-től végzett vidravédelmi munka eddigi tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy a vidra állománya hazánkban fejlődőnek és stabilnak tűnik. Egyelőre az is bátran megfogalmazható, hogy a hazai vizes élőhelyeken a vidra populációinak terjeszkedése megfigyelhető.

A 2000-es évi, a szamosi- és tiszai folyószakaszokat ért ökológiai baleset az ott élő vidrapopulációnál érzékelhető kárt nem okozott. Ugyanakkor a nehézfém-szennyeződés vidrákra gyakorolt hatása csak évek múltán lesz igazán értékelhető.

A vidraállomány legszembetűnőbb térnyerése a Szigetköz és a Hanság területén állapítható meg, míg a legkedvezőtlenebb helyzet Pest-megyére jellemző, ami a sűrű úthálózatára, a vizes élőhelyek túlzott emberi zavarására, szennyezésére és átalakítására (pl. patakmedrek kibetonozására) vezethető vissza. Persze vannak kimondottan jó "vidrás" helyek is a megyében; cél kell legyen, hogy azok számát a jövőben növelni lehessen.

Hazánkban több olyan tényező említhető, ami a vidra védelmének és állományának további növekedésének lehet az akadálya.

Az élőhelyek tönkretétele, átalakítása, illetve az ott folytatott gazdálkodási eljárások mikéntje. Itt az a legfontosabb, hogy a vizes élőhelyeknél, többnyire halas- és horgásztavakról, holtágakról, víztározókról van szó, ne történhessenek meg olyan drasztikus beavatkozások, ami az ott élő állatvilág visszaszorulását idézhetik elő (pl. nádégetés stb.). Élővizek esetén - erek, patakok, csatornák, folyók - átalakítása, pl. patakmedrek kibetonozása, és szennyezettsége, csatornaszakaszok megszüntetése, azok esetleges beszántása okoz(hat)nak súlyos károkat az élővilágban. Ezen problémák kezelése sokrétű - a dolgozatban tárgyaltak határain túllépő - megoldásokat kíván.
Az országban egyre nagyobb területet behálózó autóutak és autópályák hossza a jövőben komoly problémát okozhat a vidrapopulációk számára, tekintve, hogy olyan akadályt jelentenek, ami teljes mértékben meggátolhatja egyes területek és tájegységek között az egyedek vándorlását.
Az orvvadászat érzékelhetően egyre növekvő mértéke is komoly aggodalomra ad okot. Ezt a problémát nem szabad félvállról venni, hiszen magunkat áltatjuk ha azt mondjuk - és sajnos sokszor hallani ezt -, az illegális üldözés nem okoz olyan mértékű létszámfogyást, amit a magyarországi vidrapopuláció megérezne. Meggyőződésem: ha nem sikerül visszafognunk az orvvadászatot, akkor 5 - 10 éven belül kézzelfogható eredményét láthatjuk majd mostani tétlenségünknek.

A fentebb írt problémákat a következő módon lehetne valamelyest orvosolni véleményem szerint:

A gazdálkodókat mindenféleképpen érdekeltté kell tenni a természetvédelmi értékek meg- és fenntartásában. Ennek jogi kereteit és közgazdasági alapelveit már kidolgozták (lásd a természet védelméről rendelkező jogszabályt), bevezetésük mielőbb fontos lenne. Ez több tárca közös munkáját feltételezi egyfelől, politikai akaratot a parlamenti pártoktól és a mindenkori kormányzattól másfelől, valamint társadalmi szükségszerűséget is magában foglal harmadfelől. A bevezetett adó- és hitelkedvezmények, a nyilvános pályázatok folyamatossága biztosíthatja csak az alapját annak, hogy a vizes élőhelyeken folytatott tevékenységek - s az ott élő, esetleg a gazdáknak kárt okozó állatfajok miatti elégedetlenség - kellő mértékben orvosolható legyen.
Az állami kedvezményeken túl azonban szükséges lenne, ha a természetvédelmi hatóság (a Nemzeti Parkok Igazgatóságai) rendelkeznének egy olyan, szabadon felhasználható kerettel, ami a védett- és fokozottan védett állatfajok egyedei által okozott károk esetén biztosítana számukra átmenetileg alkalmazható megoldást. Ez a gazdák részére nem helyettesíthetné a pályázat útján elnyerhető támogatások mértékét, de olyan esetekben biztosíthatna ideiglenes gyógyírt, ahol az esetleges kár keletkezik, s a természetvédelmi szakemberek (a Nemzeti Parkok Igazgatóságának illetékesei) jogosnak ítélnék a bejelentett kárpanaszt.
Lényeges lenne egy hathatós tudatformáló "kampány" is, ami a vidrát, mint állatfajt ismertetné meg az emberekkel, bemutatva valós életét. A "kampány" kiterjedne a gazdálkodók körére - előadások, ismeretterjesztő-füzetek stb. révén -, de természetesen a lakosság teljes spektrumát felölelné. (Az Alapítvány megalakulása óta végez ismeretterjesztő tevékenységet is, amelynek keretében a vidrát, mint állatfajt igyekszünk bemutatni az érdeklődőknek. Tekintve az erre fordítható szabadidőnket ennek a tudatformáló-programnak egyelőre konkrétan megfogható eredményét még nem tapasztaltuk).
Az útépítések során, ahol vizes területeken át vezetik a nyomvonalat, el kell érni, hogy átjárókat kialakítva biztosítva legyen a vidrák vándorlása. Ez nem költségnövelő tényező, inkább hozzáállás kérdése a kivitelezők és szervezési feladat a természetvédelmi hatóság (a Nemzeti Parkok Igazgatósága) részéről.
A vizes élőhelyek komplex problémáira megoldásokat találni (pl. élővizek szennyezettségének csökkentésére, a megálmodott ökológiai folyosók fenntartására, tönkretett, de helyrehozható élőhelyek rehabilitációjára stb.) nem ennek a dolgozatnak a feladata; de szükségszerűsége mindenféleképpen megemlíthető. A dolgozatban felsorolt lehetséges vidravándorlási-útvonalak valamiféle vázat képeznek csupán.
A vidraállomány jövőbeni felmérése is lényeges, a folyamatos monitoring fenntartása biztosíthatja csak, hogy kellő alapossággal tudjunk a vidra- és a vizes élőhelyek védelmében véleményt formálni.

Köszönetnyilvánítás

Ez úton köszönöm mindazok segítségét, akik az elmúlt évek során engem és az alapítványt is támogatták munkájukkal. Megtisztelő az a segítőkészség, ami a vidravédelmet kíséri, s nem közhelyként mondom, valóban sokat jelent számomra, de azoknak is, akik részesei az alapítvány munkájának.

Köszönöm az Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesületnek (ETK-nak), hogy létrehozta az alapítványt, s hogy lehetővé tette számomra annak vezetését. Köszönöm az Ashoka Alapítványnak, hogy ösztöndíjával hozzájárult ahhoz, hogy időm nagy részét a hazai vidravédelemre fordíthatom. Köszönöm a Fővárosi Állat- és Növénykertnek, hogy munkámat hathatósan támogatta. És köszönöm a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatalának a bizalmat, amellyel kitüntetett, s rám, illetve az alapítványra ruházta a vidra hazai elterjedésének a feltérképezését.

Itt most hosszan sorolhatnám a tevőlegesen, munkájukkal, megfigyelésük leírásával a bennünket támogatók névsorát, de ettől elállok. Teszem ezt azért, mert véletlenül sem szeretnék senkit se kihagyni; tudom jól, a legaprólékosabb odafigyelés mellett is becsúszhatnak hibák, elfelejtődhetnek nevek, címek, megnevezések. De tudom azt is, segítők nélkül ma nem tartana itt sem az én munkám, sem az alapítvány tevékenysége, következésképp ez a tanulmány nem készülhetett volna el. Igazán szavakban kifejezni és leírni mindazt, amivel tartozom támogatóinknak, nem tudom - szegényes szókincsem kevés hozzá -, így kérem, hogy fogadják el ezt az egyszerű, de mindent magába foglaló szót: köszönöm.

Mellékletek

1. számú melléklet

A felmérések metodikája.

Munkánk során, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) által kidolgozott "minimum-standard" módszer alapján végeztük a vizsgálatokat.

Ennek lényege, hogy egy-egy területnek legalább 600 méteres, reprezentatív szakaszát kell tüzetesen átvizsgálni. Ez azt jelenti, hogy pl. folyóparti szakaszon legkevesebb ekkora távolságot kell felmérni, s csak a teljes szakasz átvizsgálása után mondható ki az előfordulás megléte vagy a jelenlét hiánya. Ha már az első tíz méteren vidrajel van, a felmérés azon a helyen nem feltétlenül folytatandó a teljes szakaszon, az a felmérő pont már ennek alapján is vidra által jártnak tekinthető. Ugyanez vonatkozik más felmérő pontokra. Feltétlenül megvizsgálandó felmérő pontok: az utak (hidak) alatt átmenő vízfolyások, a tavak, víztározók közötti gátak, a folyókba torkolló egyéb vízfolyások.

2. számú melléklet

Felmérőív a vidra országos állománybecsléséhez.


1.	Megye.

1.1.	Legközelebbi települések.
1.2.	A terület neve, ahol az észlelés történt.
1.3.	A terület ismert (becsült) nagysága, ahol az észlelés történt. Ebből vízfelület.
1.4.	A terület leírása: mesterséges tó, természetes tó, folyó, csatorna, víztározó, egyéb.
1.5.	A parti vegetáció típusa: nádas, sás, rét, erdő, egyéb.

2.	A felmérés eredménye: van vidra - nincs vidra.
2.1. Állandónak mondható-e a vidra a területen: igen - nem.
 Az észlelés módja: lábnyom, hullaték, zsákmánymaradvány, egyéb.
A felmérés során milyenek voltak az időjárási körülmények: esős, havas, napos, egyéb.
Az észlelés körülményei: cserkelve, lesen ülve, egyéb. Gáton, vízparton, híd alatt, egyéb.
A helyiek mit mondanak a vidráról.
Egyéb említésre méltó információ.

3. számú melléklet

Felmérőív a vidra állományfelméréséhez a Szamos és Tiszát ért ciánmérgezés és nehézfémszennyezés után.

1.	Megye
1.1.	Legközelebbi települések.
1.2.	A terület neve, ahol az észlelés történt.
1.3.	A terület ismert (becsült) nagysága, ahol az észlelés történt. Ebből vízfelület:
1.4.	A terület leírása: mesterséges tó, természetes tó, folyó, csatorna, víztározó, egyéb.
1.5.	A parti vegetáció típusa: nádas, sás, rét, erdő, egyéb.

2.	A felmérés eredménye: van vidra - nincs vidra.
2.1.	Állandónak mondható-e a vidra a területen: igen - nem.
2.2.	A ciánmérgezés előtt élt-e a területen vidra.
2.3.	Az észlelés módja: lábnyom, hullaték, zsákmánymaradvány, egyéb.
2.4.	A felmérés során milyenek voltak az időjárási körülmények: esős, havas, napos, egyéb.
2.5.	Hol történt az észlelés: gáton, vízparton, híd alatt, egyéb.
2.6.	A helyiek mit mondanak a vidráról.
Egyéb említésre méltó információ.

4. számú melléklet Térképek: 1995-96-os felmérés; 1998-99-es felmérés; az NBmR Program; a ciánszennyezés utáni.

A dolgozat során felhasznált szakirodalom

Alapítvány A Vidrákért: Jelentés a fokozottan védett és veszélyeztetett vidra országos állományfelmérése című 1153/K nyilvántartási számú K+F szerződés teljesítéséről, 1-18 oldal, Budapest - 1996.

Alapítvány A Vidrákért: Javaslat a vidra okozta halgazdasági károk felmérésének módszertanára, vitaanyag, 1-4 oldal, Budapest - 1998.

Alapítvány A Vidrákért: Jelentés a fokozottan védett és veszélyeztetett vidra (Lutra lutra Linnaeus, 1758) állományának országos felméréséről, 1-24 oldal, Budapest - 1999.

Alapítvány A Vidrákért: Gyorsjelentés a Szamos- és Tisza-folyót ért ciánmérgezés utáni vidrakutatásról, 1-6 oldal - 2000.

Alapítvány A Vidrákért: Kutatási jelentés a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) Program keretében végzett európai vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) állományának felméréséről, 1-15 oldal - 2001.

IUCN: Nemzeti Ökológiai Hálózat - javaslat a környezet- és természetbarát területhasználatra, IUCN, Gland, Svájc és Budapest, Magyarország - 1995.

IUCN: Élővízfolyosók Magyarországon: stratégia a Duna és mellékfolyói védelmére, IUCN Gland és Budapest - 1995.

Lanszki József: Egy biotópban élő menyétfélék táplálék-összetételének vizsgálata (a fonói halastó körzetében), diplomadolgozat - 1993.

A szerző eddig, a témában megjelent publikációi

Gera Pál: A vidráról - A Természet 6.: 116, Budapest - 1991.

Gera Pál: A vidra (Lutra lutra L.) zárttéri tartása és viselkedése - A Természet 2-3: 27-30; 47-49, Budapest - 1992.

Gera Pál: A vidrákért - Nimród 5.: 9, Budapest - 1992.

Gera Pál: Vidrológia: IPM 6.:129-135 oldal, Budapest, - 1992.

Gera Pál: Vidra-szeminárium: A Természet 4: 79-80 oldal. - 1993.

Gera Pál: Vidrakölykök születtek - A Természet 1.: 10-14, Budapest - 1994.

Gera Pál: A vidra (Lutra lultra L.) zárttéri viselkedése és szaporítása - Állattani közlemények, 80.: 65-70. oldal, 1994.

Gera Pál: Az európai vidráról (a védelem és megőrzés lehetőségei), ismertetőfüzet, 1-27, kiadó: Alapítvány A Vidrákért, Budapest - 1995.

Gera Pál: A vidra védelme a halastavakon és a vizes élőhelyeken, ismertetőfüzet, 1-16, kiadó: Alapítvány A Vidrákért, Budapest - 1995.

Gera Pál: Lutra gyermekei - A Természet 112-113, Budapest - 1996.

Gera Pál: Gondolatok és ajánlások a vidra (Lutra lutra) jövőbeni védelméhez, ismertetőfüzet, 1-20 oldal, kiadó: ETK vidravédelmi munkacsoport és Alapítvány A Vidrákért, Budapest - 1996.

Gera Pál: Vidrás történetek, könyv,1-103 oldal, kiadó: Föld Napja Alapítvány, Budapest, 1996.

Gera Pál: A vidravédelem aktuális kérdéseiről, különös tekintettel egy kárfelmérési-módszertan elkészítéséhez, vitaanyag, 1-6 oldal, kiadó: Alapítvány A Vidrákért, Budapest - 1997.

Gera Pál: Kártérítés - Kártalanítás - Érdekeltség. A természetvédelmi-halászati törvények előírásai a védett állatok okozta károk kérdéséről, ismertetőfüzet, 1-22 oldal, kiadó: ETK vidravédelmi munkacsoport, Alapítvány A Vidrákért, Budapest - 1997.

Gera Pál: Mi lesz veled vidra? : Madártávlat 2: 11 oldal - 1997.

Gera Pál: A vidra a bűnös?: Magyar Nemzet 06. 03: 10 oldal - 1997.

Gera Pál: A vidra (Lutra lutra Linnaeus, 1758) megjelenítése a múlt századi és századunk magyar szakirodalmában: Alapítvány A Vidrákért, 1-32 oldal, Budapest - 1997.

Gera Pál: Vadhonosítás, visszatelepítés: repatriáció: Természet 3: 111-113 oldal - 1998.

Gera Pál: Gondolatok a természetvédelemről: Természet 9: 338-339 oldal - 1998.

Gera Pál: A vidrákért közösen: Nimród 11: 10-11 oldal - 1998.

Gera Pál: Egy hosszú távú vidravédelmi stratégia lehetséges metodikája és alapelvei Magyarországon, vitaanyag, 1-20 oldal, kiadó: Alapítvány A Vidrákért, Budapest - 1998.

Gera Pál: Szabadnak szülessenek-szabadon élhessenek (Tájékoztató a Budapesti Állatkert európai vidráinak - Lutra lutra Linneaus, 1758 - életéről), könyv, 1-82 oldal - Alapítvány A Vidrákért, Budapest - 1998.

Gera Pál: Állatkerti vidraprogram - de mi is az valójában?: Természet 3: 18 oldal - 1999.

Gera Pál: Vidrakörkép vegyes színekkel: TermészetBúvár 4: 41 oldal - 1999.

Gera Pál: Javaslat a természetvédelmi támogatások bevezetésére Magyarországon, vitaanyag, 1-10 oldal, kiadó: Alapítvány A Vidrákért, Budapest - 1999.

Gera Pál: Vidravédelem - egy hosszú távú stratégia alapelvei hazánkban, ismertetőfüzet, 1-20 oldal, kiadó: Alapítvány A Vidrákért, Budapest - 1999.

Gera Pál: Vidrák és emberek, könyv, 1-148 oldal - Hungarovox Kiadó - 1999.

Gera Pál: Ökológiai hálózat és vidravédelem, vitaanyag, 1-24 oldal, Kiadó: Alapítvány A Vidrákért - 2000.

Gera Pál: Ciánméreg és vidravédelem, dokumentumkönyv, 1-112 oldal - Alapítvány A Vidrákért - 2000.

A szerző vidravédelem témában tartott előadásai.

1994. 02. 04: A vidra zárttéri tartása és szaporítása - Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztály.

1995. 01. 03: Az európai vidra (Lutra lutra) védelme Európában és hazánkban - Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztály

1995. 04. 14: Gondolatok az állatfajok visszatelepítéséről (repatriációjáról), különös tekintettel a vidrára - Magyar Biológiai Társaság Természetvédelmi Szakosztály.

1995. 05. 10: A vidra védelme hazánkban - Mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetem.

1995. 11. 16: Az európai vidra zárttéri szaporítása - VII. Magyar Etológus Kongresszus, Göd.

1996. 10. 10: A természetvédelem aktuális kérdései, különös tekintettel a fajok védelmére - Állatorvos-tudományi Egyetem Zoológus Klub.

1996. 11. 01: A vidravédelem aktuális kérdései Magyarországon - Gemenci Természetvédelmi Egyesület, Baja.

1996. 12. 7-8: Az európai vidra (Lutra lutra) szaporítása fogságban, a Fővárosi Állatkertben - III. Kelet-Magyarországi erdő-, vad- és halgazdálkodási, természetvédelmi konferencia, Debrecen Agrártudományi Egyetem. (Ugyanitt poszter is volt: A fokozottan védett és veszélyeztetett vidra 1995-ös állományfelmérése címen).

1997. 01. 03: A Fővárosi Állatkertben született európai vidrakölykök fejlődésének összehasonlítása - Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztály.

1997. 02. 14: A vidravédelem lehetőségei és esélyei Magyarországon - Somogy Természetvédelmi Szervezet, Somogyfajsz.

1997. 05. 07: Az európai vidra hazai felmérésének ismertetése - Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztály.

1997. 05. 23: A vidra szaporítása és viselkedése fogságban - Nyíregyházi Európa Napok - Sóstói Kultúrpark.

1997. 07. 23: Az európai vidra fogságban szaporítása-tenyésztése, és a visszavadítás (repatriáció) problémái - V. Nemzetközi Etológiai-állatvédelmi Találkozó, Jákotpuszta.

1997. 10. 18: A vidra okozta halgazdasági károk módszertanának kérdései - Országos Vidraszeminárium, Somogyfajsz.

1997. 12. 03: A vidra okozta halgazdasági károk felmérésének módszertani kérdései - Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztály.

1998. 02. 25: A vidravédelem aktuális kérdései hazánkban - Kossuth Lajos Tudományegyetem Zöld Klub, Debrecen.

1998. 04. 01: A vidravédelem helyzete és aktuális kérdései hazánkban - Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, Debrecen.

1998. 05. 14: Az európai vidra (Lutra lutra) védelmének problémái Magyarországon - Magyar Biológiai Társaság Természetvédelmi Szakosztály.

1998. 06. 04: A vidravédelem aktuális kérdéseiről hazánkban - Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, Pécs.

1998. 07. 01: A vidravédelem aktuális kérdései hazánkban - Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, Kecskemét.

1998. 07. 29: A vidravédelem problémái Magyarországon, valamint, Az európai vidra tartása és szaporítása a Fővárosi Állat- és Növénykertben (két előadás) - Magyarországi vizes élőhelyek rehabilitációs fóruma, Baja.

1998. 09. 03: A vidravédelem aktuális kérdései hazánkban - Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger.

1998. 10. 05: A vidra védelmének aktuális kérdései hazánkban - Fővárosi Állatkert Szakmai Fórum.

1998. 11. 10: Az európai vidra védelmének aktuális kérdése hazánkban - Kaán Károly Ökoklub, Soproni Egyetem.

1999. 06. 02: Egy hosszú távú vidravédelmi stratégia lehetősége hazánkban - Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztály.

1999. 09. 17: A vidra védelmének aktuális problémái hazánkban - Emlősvédelmi fórum, Fővárosi Állat- és Növénykert.

1999. 12. 1-2: Vidravédelem hazánkban - Somogyi előadókörút: Nagyatád, Böhönye, Marcali, Kaposvár, Gamás, Balatonboglár

2000. 04. 05. Mi van a vidrafészekben? Gyorsjelentés a tiszai vidraállománnyal kapcsolatban (Két előadás). - Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztálya.

2000. 05. 15. - Vidravédelem hazánkban - Püspökladányi Művelődési Ház.

2000. 07. 10. - A vidra védelme és helyzete Magyarországon - Boronka, természetvédelmi tábor.

2000. 09. 15. - A Szamos és Tisza folyóknál élő vidraállomány vizsgálatának eddigi kutatási eredménye - "Az ÉLŐ Szamosért és az ÉLŐ Tiszáért" természetvédelmi fórum, Fővárosi Állat- és Növénykert, Barlangmozi-terem.

2000. 10. 01 - A vidra védelme - Fővárosi Állat- és Növénykert Állatvédelmi Világnap rendezvény, Barlangmozi-terem.

2000. október 25-26. - Vidravédelem hazánkban, Somogyi előadókörút: Nagyberki, Somogyvár, Kaposvár, Barcs, Csokonyavisonta, Csurgó.

2000. 10. 10-11. - "Ciánméreg és vidravédelem", Zoodisputa. - Balatonalmádi, Hotel Auróra.

2000. 11. 22. - "Vidravédelem hazánkban", Földeák, Hódmezővásárhely, Csongrád - Megyei előadókörút

2000. 11. 04. - "Vidravédelem hazánkban", Algyő, Szeged, Deszk, Csongrád- Megyei előadókörút.

2001. 03. 05. - A Tiszai vidrafelmérés eredménye a ciánméreg után egy évvel - Szakmai fórum, Fővárosi Állat- és Növénykert.