Alapítvány a Vidrákért

Postacím: 1156. Bp., Nyírpalota u. 60.

Telefon: (06) 30-258-3637; E-mail: gerapal@t-online.hu

Összefoglaló jelentés a 2005 októbere és 2006 augusztusa között elvégzett magyarországi vidraállomány-felmérés eredményéről.

Budapest, 2006. november

Bevezető

Az "Alapítvány a Vidrákért" szervezet eddig öt alkalommal szervezte meg és fogta össze a vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) magyarországi állományának a felmérését: 1995-96-ban, 1998-99-ben, 2003-2004-ben, 2004-2005-ben és 2005-2006-ban.

Ez a mostani dolgozat a 2005 októberétől 2006 októberéig terjedő időszakot öleli fel. A felmérést, szokásunktól eltérően, amikor is márciusban lezárjuk a kutatást, most a tavasz eleji dunai és tiszai árvizek miatt folytattuk nyár végéig. Azt kutattuk, hogy a levonuló árhullámokat követően a folyóknál és az azok mentén élő vidrapopulációk már ismert előfordulásánál, mozgásánál történt-e érdembeli változás, s ha igen, akkor mi.

Köszönetnyilvánítás

Köszönjük a bizalmat és támogatást: a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak, a Természetvédelmi Hivatalnak, a Nemzeti Park-, és Vízügyi Igazgatóságoknak, a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségeknek, valamint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium megyei vadászati- és halászati hivatalainak.

Köszönettel tartozunk: a Haltermelők Országos Szövetségének és Terméktanácsának, az Országos Magyar Vadászati Védegyletnek, az Országos Magyar Vadászkamarának és valamennyi megyei tagszervezetüknek, a Fővárosi Állat- és Növénykertnek, a Nimród Vadászújságnak, a Halászati Lapoknak, a Greenfo, valamint a National Geographic Internetes hírportáloknak.

Sok segítséget kaptunk a Magyar Országos Horgász Szövetségtől és tagszervezeteitől. Köszönet illeti a szakközépiskolák-, (Csongrád, Barcs, Tata, Szeged, Szombathely, Eger, Sopron, Hajdúböszörmény, Mátrafüred), a főiskolák-, (Szarvas, Hódmezővásárhely, Győr, Szombathely, Székesfehérvár, Gyöngyös, Mezőtúr, Kecskemét), az egyetemek (Debrecen, Mosonmagyaróvár, Nyíregyháza, Miskolc, Kecskemét, Sopron, Budapest) tanárait, diákjait, természetvédelmi klubjait. A tudományos műhelyeket: a Halászati és Öntözési Kutatóintézetet, a Magyar Biológiai Társaság Állattani, valamint Természetvédelmi Szakosztályát, az MTA Természetvédelmi és Konzervációbiológiai, valamint Zoológiai Szakbizottságát, a Magyar Haltani Társaságot, a Vízügyi Tudományos Intézetet is.

Külön köszönöm Juhász Krisztina, Mórocz Attila, Habarics Béla segítségét.

Preambulum

A részletes felmérési eredmények ismertetése előtt, fontosnak tartjuk az alábbi bevezető gondolatok ismertetését:

1. Az elmúlt tíz év során, így a most tárgyalt felmérési időszakok alatt is az alapítvány által használt felmérési módszerek - ezek ismertetését lásd alább - megfelelnek mindazon szakmai feltételeknek, amelyek elfogadottá és hitelessé teszik azokat mind a hazai, mind a nemzetközi természetvédelem számára.
2. A felmérések során elsősorban a vizes élőhely-típusok számbavétele történik, vagyis azt vizsgáljuk: ezen élőhelyek közül, hol állandó a vidra jelenléte, hol rapszodikus és ennek mi lehet az oka, valamint, hol nem található, és ez mivel magyarázható.
3. Az elmúlt tíz év során összegyűlt adatok, elsősorban a folyamatos terepi kutatómunkának és a rendszeres felmérési időszakoknak köszönhetően lehetővé teszik számunkra, hogy a magyarországi vidraállomány megoszlására (fejlődésére, mozgására, alkalmasint visszahúzódására) adatokkal alátámasztható, így bizonyítható értékelést adjunk. Úgyszintén a vidra társadalmi megítélésére és a különböző természetvédelmi elvárásokra vonatkozóan is.
4. Munkánknak soha nem volt célja, hogy a magyarországi vidraállományra vonatkozóan számszerű becslést végezzünk, lévén, tisztában vagyunk azzal, hogy ez a "kívánalom" megválaszolhatatlan. Ennek okait a 2004-ben publikált "Vidrakönyvben", valamint a 2004-05-ös felmérési periódust értékelő jelentésünkben részletesen megindokoltuk.
5. Legfontosabb célunk, hogy a gyakorlati természetvédelem számára nyújtsunk olyan információkat, amelyek hathatósan szolgálják a vidra védelmét. Így a következőket tartjuk elsődlegesnek:
• A hazai vidraállomány elterjedésére vonatkozó hiteles, vagyis adatokkal alátámasztott tájékoztatást.
• Az észlelt problémákra megfelelő megoldást, alkalmasint többféle lehetőséget is magába foglaló megoldás-csomagot, pl. élőhelyek állapotváltozása, autóutak építése, halasított vizeknél a vidra jelenlétéből adódó esetleges konfliktus kezelése esetén stb.
6. Az alapítvány társadalmi szervezetként végzi tevékenységét, így nem célunk - soha sem volt az -, hogy egyes "tudományos-kutatóműhelyek" által kötelező etalonként kezelt, egyébiránt egyáltalán nem tisztázott "tudományos feltételeknek" megfeleljünk; ismételjük: eredményeinkkel elsősorban a gyakorlati természetvédelmi elvek és elvárások teljesüléséhez igyekszünk hozzájárulni.

A 2005 októbere és 2006 októbere között elvégzett vidraállomány-felmérés részletes eredménye

Az alapítvány által 1995 és 2006 között koordinált felmérések metodikája

Az általunk 1995-ben elkezdett felmérési munka során kétféle módszert alkalmaztunk és alkalmazunk.

1. Először minden évben az általunk ismert halas- és horgásztavak, vadásztársaságok címére juttattunk el felmérőíveket. Az ő segítségükkel is több száz egyesülethez, társasághoz, szövetséghez eljutott az alapítvány kérdőíve - ennek szövegét lásd alább. Mindezzel egy időben a különböző halászati-, horgászati- és vadászati szaksajtóban is közzétettük a felhívásunkat. Szintén ennek keretében juttattuk el az államigazgatási egységekhez (az FVM megyei Hivatalaihoz, a Nemzeti Park Igazgatóságokhoz, a Vízügyi Igazgatóságokhoz) a felmérőíveket, rajtuk keresztül, pedig a területen dolgozó kollégáik kapták meg.
2. Másfelől, az alapítvány által létrehozott ún. "vidrafigyelő-hálózat" tagjaival alaposabb munkához láttunk, hiszen nem csak az éves felméréseket végeztük és végezzük, hanem külön programokat is. Ez a szakértői-hálózat ma már az ország teljes területét lefedi. A felméréseket ún. régió-koordinátorok fogják össze, összesen tizennégyen, nekik az általuk felügyelt területeken egyfelől a felmérő-munkát, másfelől pedig a külön feladatokat kell összehangolniuk (pl. találkozókat a gazdákkal stb.). Lényeges különbség a fenti bekezdésben ismertetetthez képest, hogy általuk, valamint a velük dolgozó barátaik/kollégáik részéről a területellenőrzés rendszeresen történik; jelen kézirat lezárultakor összesen 45 fő vesz így részt a vidravédelmi munkáinkban.

A hálózat tagjai a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) által ajánlott ún. "minimum-standard" módszer alapján végezték és végzik a vizsgálatokat; aminek alapján elsőként Nechay Gábor dolgozott ki állományfelmérő programot hazánkban az 1980-as évek közepén.

Ennek lényege, hogy egy-egy területnek legalább 600 méteres, reprezentatív szakaszát vizsgáltuk át; ott, ahol valami miatt ez nem volt lehetséges, a jellemző pontokat néztük meg, pl. kifolyókat, befolyókat, zsilipeket, hídaljakat stb. Több kilométeren keresztül húzódó vízfolyások esetén a 600-m-es szakasz-átvizsgálást 5 kilométerenként ismételtük meg. Törekedtünk arra is, hogy a vizsgált területek vegetációját, környezetét, a jellemző gazdálkodási módokat, és a helybéliek véleményét minél részletesebben megismerjük.

Az alapítványhoz visszaérkezett, értékelhető felmérőívek feldolgozása és összevetése után készítjük el az UTM standard szerinti 10x10 km-es beosztású térképet; ezt lásd hátul.

Megjegyezzük a következőket: természetesen az állományok folytonos mozgásban vannak, így nagyon sokszor szembesültünk azzal, hogy egyes kutatási-időszakokban állandónak találtuk a vidra-előfordulását valamelyik élőhelyen, máskor pedig alig-alig, vagy egyáltalán nem akadtunk a nyomjelére ugyanott - és mindez megfordítva is igaz.

És az élőhelyek is változnak, megszűnnek vizes területek, és újak születnek. Ezekben az esetben az alább közölt listáknál az utóbbi vizsgálati évek eredményét tekintettük mérvadónak, feltüntetve, hogy annak előtte mennyire tért le az állomány jelenléte/mozgása.

Egyúttal komoly kihívást jelentett - és mindig fejtörést okoz - olyan térképet mellékelni a tanulmányhoz, ami hitelesnek tekinthető, már csak azért is, mert az általunk használt 10x10 km-es UTM térképen nehéz úgy meghatározni egy-egy négyzetben a vidra-előfordulását, hogy tisztán kijelenthető legyen, melyik kategóriába tartozik (állandó, rapszodikus, nincs vidra a területen).

Minden esetben a visszaérkezett adatokat összesítettük, hiszen az adott UTM négyzetnél sokféle élőhelytípus is előfordul, amelyeknél nem feltétlen azonos állapotokat tapasztaltunk. Aprólékosan megnéztük, hogy az adott négyzet regisztrált élőhelyeinél milyen jelzések vannak, ezek az elmúlt évek során hogyan változtak, vagy változtak-e egyáltalán, mindezeket összehasonlítottuk a közvetlenül szomszédos területek adataival, és így készítettük el a végleges ponttérképet. Ami, természetesen magában hordja a tévedések valószínűségét, így inkább egyfajta szemeltető-támpontnak, mintsem változtathatatlan állapotokat és kategóriákat közlő adatsornak tekinthető.

Ebben a tanulmányban a 2005 októbere és 2006 októbere között visszaérkezett 1105 értékelhetően kitöltött felmérőív értékelését végezzük el.

Értékelés vizes élőhely-típusok szerint.

Folyók

Tisza, Bodrog, Szamos, Maros, Sebes-Körös, Fehér-Körös, Körösök: Összességében kijelenthető, hogy ezeknél a folyóinknál állandó és fejlődő vidraállomány él - a kisebb-nagyobb településeket közvetlenül érintő szakaszokat kivéve - amelynél az idei nagy tiszai árvíz nem okozott észrevehető változást. A vidragazdagság a mellék- és holtágak, valamint a környékbeli egyéb vizes élőhelyek nagy részének halasításának köszönhető elsősorban.

Hernád, Sajó: Összességében kijelenthető, hogy a Hernádnál és a Sajónál nem él egységes vidraállomány, az ott előforduló populáció nem stabil, feltehető, olyan egyedek kerülnek erre, amelyek kiszorultak a környékbeli területekről (pl. önállósodó kölykök stb.), bár jelenlétük egyre gyakoribb, így feltehető, hogy a közeljövőben már ezeknél a folyóknál is stabil vidraállományról beszélhetünk.

Öreg-Túr, Túr, Hortobágy-Berettyó, Galga, Tarna, Zagyva, Ipoly: Összességében kijelenthető, hogy e folyók teljes magyarországi szakaszánál állandónak mondható a vidra jelenléte, ami egyfelől a folyamatos halasításnak, valamint a folyókhoz kapcsolódó kisvízfolyásoknak és a közeli halasvizeknek köszönhető leginkább.

Kraszna: Összességében kijelenthető, hogy a folyó teljes magyarországi szakaszánál inkább kiszámíthatatlan a vidra jelenléte, míg a környező vizes élőhelyek jelentős részénél állandónak mondható.

Bódva: Összességében elmondható, hogy a Bódva jó környezeti feltételeket biztosít(hat) a vidráknak, hiszen a vízfolyás mentén jelentős szakaszok erdőterületek, de - feltehető - ingadozó vízállása miatt a vidra előfordulása ritka vagy nem jellemző. Ez alól a Rakaca-víztározó és az ahhoz kapcsolódó kisvízfolyások, elsősorban a Rakaca-patak tekinthető kivételnek.

Duna: Összességében elmondható a Dunáról: Budapestről délre eső szakaszainál egységes és fejlődő vidraállomány él, Budapest és Győr között egyáltalán nem, vagy csak ritkán fordul elő, míg a szigetközi megjelenése, ma már állandónak mondható. Az idei árvíz ideig-óráig kiszorította a vidrákat a folyóról, de az árhullámot követően újra tapasztalni a jelenlétüket.

Ikva: Összességében elmondható, hogy az Ikva mentén is előfordul a vidra, de a rendelkezésünkre álló adatok ahhoz még nem elégségesek, hogy mindebből komolyabb következtetést levonjunk.

Rábca, Rába: A Rábca területén bizonyított a vidra jelenléte, de a Rába szinte teljes hazai szakaszánál is állandónak tekinthetjük a vidrát, ami egyértelműen a holt- és mellékágak halasításával magyarázható - és a folyó menti halas- és horgásztavaknál is állandó a faj jelenléte. Ahol nem jellemző a vidra előfordulása, az a folyószakasz kövezettségével, meredekségével, és/vagy partmenti vegetációjának a hiányával magyarázható.

Szintén jónak nevezhető a folyóval érintkező kisvízfolyások többsége, bár azoknál a vidra nem foglal területet, nem egy közülük illegális hulladéklerakó és szennyezett/szemetes is. Aggodalomra ad okot, hogy mind a folyót, mind a kísérő kisvízfolyásokat évről-évre kisebb-nagyobb szennyezések érik, amelyek hatása egyelőre kiszámíthatatlan (pl. a Rába "habzása", amit egy ausztriai gyár szennyvizének a folyóvízbe történő rendszeres ürítése eredményez stb.).

Marcal: Összességében elmondható, hogy közvetlenül a Marcalnál nem él egységes vidraállomány, míg a környező kisvízfolyások sem tartják meg az állományt. (Az elmúlt évek tapasztalata: ha a nyári időszakban nem apadna le a folyó és az említett kisvízfolyások szélsőségesen, feltehető, a Marcalnál területet is foglalna, és a mostaninál gyakrabban előfordulna a vidra).

Zala, Mura, Dráva, Kapos: Összességében elmondható, hogy ezeknél a folyóknál is egységes és stabil vidraállomány él, akárcsak a kapcsolódó kisvízfolyásoknál és csatornáknál, bár azok ingadozó vízállása, valamint táplálékkínálatuk változékonysága miatt inkább csak átmenetileg tartják meg a vidrát. Ellenben az általuk érintett halasvizeknél megint csak rendszeres a vidra jelenléte.

Kisvízfolyások és csatornák általános értékelése

A kisvízfolyásoknál és csatornáknál nagyon nehéz megállapítani, hogy mikor állandó a vidra megléte, mikor rapszodikus és mikor kerüli teljesen. Ennek a legfőbb okai a következők lehetnek:

• változó a vízállásuk - a kisvízfolyások és csatornák legtöbbjének vízszintje és vízminősége nem nevezhető azonosnak teljes folyásirányuk mentén;
• a folyásirányok során más és más az egyes szakaszoknál meglévő környezeti feltétel; egyes helyeken kibetonozottak lehetnek, meredek partfalúak, míg máshol nem stb.;
• nagyon eltérő lehet a vízi-, és parti vegetáció borítottsága és táplálékkínálatuk, pl. egyes szakaszaik lehetnek hallal telepített horgászvizek, mások meg nem, egyes részeiknél teljesen kiirtották a vízi és parti növényzetet, míg máshol a sűrű vegetáció-gazdagság a jellemző stb.;
• szintén széles skálán mozoghat zavartságuk, szennyezettségük és szemetességük - pl. a különféle ipari-, mezőgazdasági-, és lakossági szennyező-, és toxikus anyagok bemosódása;
• döntő tényező lehet, hogy az adott kisvízfolyás vagy csatorna érintkezik-e halas- és/vagy horgásztóval.

Fontos különbség azonban, hogy a kisvízfolyásokkal ellentétben a csatornák elsősorban "műszaki építmények", így pl. a vízszint- és vegetáció "szabályozásuk" is elsősorban műszaki követelmények és nem ökológiai elvárások alapján történik, még akkor is, ha történetesen halasvízként hasznosulnak. Tény viszont, hogy az ország jelentős területein nem a kisvízfolyások, hanem az adott csatorna-hálózatok:

• halasvizeket kötnek össze, sőt egyes szakaszaikon, sok maga is hallal telepített, és így horgászati "hasznosítású";
• folyókba/folyókból, vagy kisvízfolyásokba/kisvízfolyásokból erednek, sőt akár egyszerre több folyószakaszt és/vagy kisvízfolyást érinthetnek;
• különböző vizes élőhelyeket érinthetnek, miközben vízszegény területeken is átcsorognak, és tulajdonképpen az egyedüli lehetséges útvonalat biztosíthatják az útra kelt vidráknak, pl. Homokhátság, Nyírség területei említhetők.

Egyértelmű, hogy ezek az élőhelyek az egyik legfontosabb vándorlási útvonalai a vidraállománynak.

Kijelentjük - amint tettük azt a "Vidranagyhatalomból vidraszegény Magyarország: vajon miért fogyatkozik hazánk vidrapopulációja?" című tanulmányunkban is 2004-ben -, hogy a magyarországi vidraállomány mozgását, valamint terjeszkedését a kisvízfolyások és csatornák kedvezőtlen állapotváltozása (pl. vegetáció-, és faunaelszegényedése stb.), valamint megszűnte alapvetően befolyásolja.

Hazánk egyes régióiban/kisrégióiban a miatt szorult és szorul vissza a vidraállomány - amit a továbbiakban is határozottan állítunk, terepi megfigyelésekkel és adatsorokkal is bizonyítani tudva ebbéli meggyőződésünket -, mert:

• A kisvízfolyások zöme az elmúlt esztendők aszályos időszakában olymértékű kedvezőtlen állapotváltozáson esett keresztül, amit mind a mai napig "nem hevert ki". Elsősorban a táplálékállatok megfogyatkozása említhető, de sokuknál a vízminőség, valamint a vízi- és parti vegetáció irtása is komoly veszélyforrás. Akárcsak hegyvidéki patakjainknál tapasztalható patakszabályozási kezdeményezések, amelyek beláthatatlan élőhely-változást eredményezhetnek a közeljövőben.
• A csatornák is lényeges állapotváltozáson mentek és mennek keresztül. Az országban több száz kilométernyi időszakos vízállású vízelvezető-, és öntözőcsatorna szűnt meg a rendszerváltás óta, és ez a folyamat nem állt meg, hanem rendületlenül folytatódik. El kell ismerni, hogy egyes alföldi területeken, főleg a belvízzel sújtott déli kisrégiókban, valamint azokon az élőhelyeken, ahol a csatorna a terület vízháztartására nézve komoly problémákat okozott és okoz, gazdasági és természetvédelmi indokok miatt elkerülhetetlen a megszüntetésük, de számos példa van arra is, hogy a terület tulajdonváltását követően az új területgazda egyszerűen betemettette és beszántatta őket.
• A vidravédelem szempontjából főként azon csatornák kiszárítása és beszántása jelent problémát, amelyek akár időszakosan, akár egész évben - vízellátásuk és táplálékkínálatuk miatt - lehetővé tették a vidrák vándorlását, és amelyek különböző halasvizeket kötöttek össze. És ez napjainkban az egyik legnagyobb kihívás, mert a csatornahálózatok felszámolása alapvető változást hozhat egy-egy kisrégió, de akár nagyobb léptékű tájegység vidraállományának terjeszkedésében is; értsd alatta: megszűntükkel olyan korlátokat emelhetnek, amelyet a vidrák nem lesznek képesek leküzdeni, így a kisrégiókban/régiókban e miatt is teljesen elkülönülhetnek azok az állományok, amelyek ma még érintkeznek egymással.

Természetes és mesterséges tavak, víztározók

Természetes tavak

Zömüknél, egyfelől maguk a tavak, másfelől pedig a tavakból le-, vagy oda bevezetett csatornák, az érintkező kisvízfolyások, és a környező halas- és horgásztavak biztosítják a vidrák számára a megfelelő életkörülményeket.

Ezen élőhely-típusnál ma már jól érzékelhetően a legfőbb problémát:

• a tópartok lebetonozása és/vagy kikövezése,
• a kisvízfolyások és csatornák beton-, és/vagy kőteknőbe terelése,
• a vízi- és parti vegetációjuk teljes kiirtása,
• a nádirtás,
• és leginkább a turizmus érdekeinek és az ezzel együtt járó különféle szórakoztatóipari-tevékenységek elsődlegessége jelent.

Egyértelmű, hogy a turizmus és a hozzá kapcsolódó kiegészítő tevékenységek napjainkban az egyik leginkább fejlődő nemzetgazdasági ágazatnak mondható hazánkban. Ezt nem csak az utazási irodák, hanem egyre több kistelepülés is magáénak érzi ökoturizmus és/vagy faluturizmus címen, és, már csak az ágazatnak nyújtott különféle állami és uniós támogatottság miatt is, egyre gyakrabban tapasztalható tendencia. Mindez pedig egyértelműen ezeknek az élőhelyeknek jelentős átalakulásához vezethet a jövőben.

Ugyanakkor az idegenforgalom hazánkban ezeken az élőhelyeken főleg a nyári időszakban jelent terhelést, hiszen a téli szabadidő-tevékenység közel sem vonz akkora tömegeket, mint a nyári, valamint a téli sportok lényegesen kisebb vízfelületeket és ezzel együtt területegységeket érintenek. Erre vezethető vissza, hogy az őszi hónapoktól kezdve, szinte egészen az ún. szezonkezdetig a tavaknál ott is fellelhetők vidranyomok, ahol a nyáridőben nem - pl. a Velencei-tónál télen az agárdi és gárdonyi-, a Balatonon a siófoki csónakkikötőben rendszeres a vidrajelenlét.

Halastavak

Napjainkban a halastavak, valamint a hallal telepített folyó menti mellék- és holtágak tartják el hazánk vidraállományának gerincét, legtöbbjük egész évben rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyek a vidra számára nélkülözhetetlenek, és emiatt is Európa szerte egyedülálló vidrapopuláció él a területükön.

A halastavak jelentős része csatornáikon keresztül összeköttetésben állnak más tavakkal, kisvízfolyásokkal, csatornákkal, vagyis egy-egy tájegységen belül olyan összefüggő víziútvonalat szolgáltathat(nak), ami akár az ökológiai hálózatok mintájának is tekinthető. Általában összefüggő vízi-, és dús partmenti növényzettel rendelkeznek.

Azoknál a halastavaknál, amelyeknél a vidra előfordulása rapszodikus, általában a vízi- és/vagy a partmenti növényzet szegénysége, esetleg hiánya fedezhető fel. Ott viszont, ahol a vidra jelenléte nem bizonyított, többnyire hallal már nem telepített, magára hagyott, kiszáradt tavat jelent.

A halastavaknál elsősorban az alábbi okokra vezethető vissza a legtöbb probléma, ami kihatással van a vidravédelemre is:

• Az elmúlt évek aszályos időszakai miatti veszteségre, értsd alatta: halastavak "szárazra állítására". A halastavak megszűntével nem csak a tavak adta élőhelyek szűnnek meg, hanem a kapcsolódó kisvízfolyások és csatornák is kiszáradhatnak, ezzel együtt radikálisan csökkenhet a táplálékállatok mennyisége, ami pedig természetvédelmi szempontból kimondottan nagy veszteségnek mondható.
• A hazai és európai piacon történő halgazdálkodási "termékek" tapasztalható visszaesésre. Ez pedig, szintén a halastavak megszűntét jelentheti.
• És a különféle természetvédelmi korlátozásokra és/vagy elvárásokra (pl. Natura 2000 Program, Víz Keretirányelv, a védett állatfajok által okozott káresetek stb.), amelyek inkább félreértésekre és a természetvédelem-gazdatársadalom között folytatott kommunikáció nehézségére vezethetők vissza, valamint jogszabályi hiányosságokra.

Horgásztavak

A horgásztavakba telepített halállomány kerül, tehát a halastavaktól eltérően itt a halfogás és nem a haltenyésztés az elsőrendű szempont.

Általában gyakran látogatottak, vízinövényzetük nem egy esetben szegényes, jobbadán a partmenti vegetáció ritkás, sokuk esetében a partoldal betonozott és/vagy kikövezett, és akárcsak a halastavak, a horgásztavak is különböző élőhelyeket köt(het)nek össze csatornáikon keresztül.

Legnagyobb probléma: a tavak zavartsága, a sok látogató, a tavasztól nyárvégig tartó éjszakai horgászat, a vízi- és parti növényzet ritkítása és/vagy irtása, a horgászati turizmus érdekeinek primátusa stb.

Víztározók

Elsősorban műszaki létesítmények, bár sok közülük horgászati hasznosítás alatt áll, így ötvöződik a vízügyi és horgászati igények kifejeződése.

Azok a víztározók, amelyek rendelkeznek mindazon szükséges feltételekkel, ami a vidra nyugalmához elengedhetetlen (vízkormányzásuk lényegét nem a hirtelen leengedések és feltöltések jelentik, a vízi- és parti vegetációjuk gazdag, valamint horgászati hasznosítás alatt állnak stb.), eltarthatnak vidraállományt, egyben csatornáikon keresztül sok más élőhellyel kapcsolatban állnak.

Összefoglalás

Hazánkban ma még fejlődő vidraállomány él. Ugyanakkor egyre gyakoribbak azok a tapasztalatok, amelyek leginkább az élőhelyek kedvezőtlen állapotváltozása miatt a vidraállomány visszaszorulásáról adnak számot (Nyírség, Homokhátság kiszáradása, csatornák beszántása, autópályák területnövekedése stb.).

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy ezek valóban komoly változást eredményezhetnek a magyarországi vidragazdagságban, így ezeknek a problémának a mélyebb kiértékelésére és elemzésére feltétlenül szükség van a jövőben.

Ezzel szemben a halastavak nagy része, valamint a folyó-menti holt- és mellékágak jelentős része mind a mai napig nagyon gazdag vidrapopulációt tart el.

Külön említést érdemel a Szigetköz, ahol az eddigi kutatásaink rapszodikus vidrajelenlétet állapítottak meg, most azonban egyértelműen meggyőződtünk arról, hogy az Öreg-Duna menti holtágaknál stabil állomány él, míg a Mosoni-Duna mentén a faj előfordulása változékonynak mondható.

Kijelenthető, hogy az idei rekordárvíz után az érintett folyóinknál nem észlelni változást a vidraállományban; feltehető, csupán addig hagyták el a folyó-menti területüket, amíg az árhullám erre kényszerítette őket.

Javaslatok

1. Folytatni kell a vidra állományának országos felmérését. Ennek során nem csak a faj elterjedésére kell koncentrálni, hanem az élőhelyek állapotának pontos feltérképezésére, és az embereknek a vidráról alkotott véleményének megismerésére is.
2. Ajánlatos lenne a csatornák és az élővízfolyások kezelését átgondolni, az észlelt törvénytelen eljárásokat hatékonyan szankcionálni, és ezen élőhely-típusok fenntartására ösztönözni - pl. megakadályozni, hogy a szennyvizeket közvetlenül az élővizekbe vezessék, a kikövezett medrű patakok esetében elérni a betonborítás eltávolítását, csatornáknál a vízkormányzást összhangba hozni a valószerű természetvédelmi kívánalmakkal, a holtágak esetében azok beépítését megelőzni stb.
3. Természetes tavainknál meg kell akadályozni azok beépítését, el kell kerülni, hogy a vízi növényzetet drasztikusan megritkítsák, vagy kiirtsák.
4. Halastavak esetében arra kell ösztönözni, hogy azokat a gazdálkodói érdekekkel összhangba hozható természetvédelmi elveknek megfelelően kezeljék. Horgásztavaknál és víztározóknál is törekedni kell a horgászati/vízügyi igények és a természetvédelmi elvárások közelítésére.
5. Célszerű lenne, egy a vizes élőhelyeket összekötő "ökológiai-folyosó" alapelveit, és gyakorlati megvalósulásának lehetséges módjait kidolgozni.
6. El kell érni, hogy a leendő autóutaknál úgy alakítsák ki a nyomvonalakat vízfolyások, csatornák keresztezésekor, hogy figyelemmel legyenek a vidra "szempontjaira".
7. Törekedni kell arra, hogy minél többek értesüljenek a vizes élőhelyek oltalmát és a vidravédelmet népszerűsítő előadásokról és kiadványokról.

Felhasznált szakirodalom

Alapítvány A Vidrákért: Jelentés a fokozottan védett és veszélyeztetett vidra országos állományfelmérése című 1153/K nyilvántartási számú K+F szerződés teljesítéséről - Budapest, 1996.

Alapítvány A Vidrákért: Jelentés a fokozottan védett és veszélyeztetett vidra (Lutra lutra Linnaeus, 1758) állományának országos felméréséről - Budapest, 1999.

Alapítvány A Vidrákért: Gyorsjelentés a Szamos- és Tisza-folyót ért ciánmérgezés utáni vidrakutatásról - Budapest, 2000.

Alapítvány A Vidrákért: Kutatási jelentés a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) Program keretében végzett európai vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) állományának felméréséről - Budapest, 2001.

Alapítvány a Vidrákért: Jelentés a vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) 2004. Márciusa és 2005. Júniusa között elvégzett magyarországi állományfelmérésének eredményéről - Budapest, 2005.

Gera Pál (szerk.): Az európai vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) állományfelméréseinek összefoglaló jelentése 1995-2001 - Kiadó: Alapítvány A Vidrákért - Budapest, 2001.

Gera Pál (szerk.): Vidrakönyv - Kiadó: Alapítvány a Vidrákért - Budapest, 2004.

Gera Pál (szerk.): Vidranagyhatalomból vidraszegény Magyarország? - Kiadó: Alapítvány a Vidrákért - Budapest, 2004.

I. MELLÉKLET

Felmérőív a vidra országos állománybecsléséhez.

1. Megye.
2. Legközelebbi települések.
3. A terület neve, ahol az észlelés történt.
4. A terület ismert (becsült) nagysága, ahol az észlelés történt. Ebből vízfelület.
5. A terület leírása: mesterséges tó, természetes tó, folyó, csatorna, víztározó, egyéb.
6. A parti vegetáció típusa: nádas, sás, rét, erdő, egyéb.
7. A felmérés eredménye: van vidra - nincs vidra.
8. Állandónak mondható-e a vidra a területen: igen - nem.
9. Az észlelés módja: lábnyom, hullaték, zsákmánymaradvány, egyéb.
10. A helyiek mit mondanak a vidráról.
11. Egyéb említésre méltó információ.
12. A felmérő neve, elérhetősége.

II. MELLÉKLET

Az 1105 értékelhetően kitöltött kérdőív élőhely-típusonkénti megoszlása a következő:

	Állandó	Rapszodikus	Nincs vidra	Összesen
Természetestó	20	3	2	25
Víztározó	38	21	12	71
Kisvízfolyás	54	24	20	98
Halastó	137	10	5	152
Csatorna	81	28	25	134
Horgásztó	201	44	39	284
Folyó	256	58	27	341
Összesen	787	188	130	1105

III. MELLÉKLET

Az 1105 értékelhetően kitöltött kérdőív megyénkénti megoszlása a következő:

Vas megye: 38

Veszprém megye: 53

Nógrád megye 36

Bács-Kiskun megye: 42

Zala megye: 43

Békés megye: 70

Tolna megye: 51

Heves megye: 51

Komárom-Esztergom megye: 36

Hajdú-Bihar megye: 51

Fejér megye: 52

Baranya megye: 71

Jász-Nagykun-Szolnok megye: 66

Borsod-Abaúj-Zemplén megye: 79

Győr-Moson-Sopron megye: 64

Somogy megye: 71

Pest megye: 62

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye: 79

Csongrád megye: 90

IV. MELLÉKLET

Összesítő a visszaérkező felmérőívek alapján a megyénkénti és élőhely-típus szerinti értékelésről.

Magyarázat: Tt: természetestó; Vt: víztározó; Kv: kisvízfolyás; Hat: halastó; Cs: csatorna; Ht: horgásztó; F: folyó; Össz: összesen

Megye	Tt	Vt	Kv	Hat	Cs	Ht	F	Össz
Vas	1	2	5	1	5	7	17	38
Veszprém	5	3	6	4	7	14	14	53
Nógrád	0	3	4	3	6	9	11	36
Bács	0	2	6	3	6	11	14	42
Zala	1	4	5	4	9	8	12	43
Békés	2	4	5	12	9	17	21	70
Tolna	0	2	5	9	6	8	21	51
Heves	3	5	7	8	3	11	14	51
Komárom	0	1	4	6	4	12	9	36
Hajdú-Bihar	2	3	6	6	7	16	11	51
Fejér	0	4	3	9	7	9	20	52
Baranya	0	7	7	13	5	27	12	71
Szolnok	0	5	5	9	5	19	23	66
Borsod	1	6	6	12	8	21	25	79
Győr	1	2	3	2	7	18	31	64
Somogy	2	5	6	21	7	21	9	71
Pest	3	4	3	11	8	22	11	62
Szabolcs	0	3	5	10	13	16	32	79
Csongrád	4	6	7	9	12	18	34	90
Összesen:	25	71	98	152	134	284	341	1105

V. MELLÉKLET: A vidra előfordulása állandó (Á)

Magyarázat: Tt: természetestó; Vt: víztározó; Kv: kisvízfolyás; Hat: halastó; Cs: csatorna; Ht: horgásztó; F: folyó; Össz: összesen

MELLÉKLET: A vidra előfordulása rapszodikus (R)

Magyarázat: Tt: természetestó; Vt: víztározó; Kv: kisvízfolyás; Hat: halastó; Cs: csatorna; Ht: horgásztó; F: folyó; Össz: összesen

MELLÉKLET: A vidra előfordulása nem tapasztalható (N)

Magyarázat: Tt: természetestó; Vt: víztározó; Kv: kisvízfolyás; Hat: halastó; Cs: csatorna; Ht: horgásztó; F: folyó; Össz: összesen